Időtolvaj [Taehyung ff.] - Befejezett

10. rész

- Jól van. Mindenki üljön le. - jött be a terembe pár perc késéssel a tanár. Azt a pár lapot, ami a kezében volt letette a padra, a cucca mellé, majd csípőre tartott kézzel felénk jött, és egy enyhe terpeszben megállt előttünk, hogy felmérjen. - Tudom, sok mindent ígértem az elején, hogy mik lesznek itt, de most változtattam egy kicsit a menetrendünkön. - igazából csak annyit mondott rögtön az első órán, hogy ha valamiért izomlázat fogunk érezni, akkor az a táncóra miatt lesz, ugyanis nála nincs punnyadás. - Biztos tudjátok, hogy félévente van egy vizsga, amin át kell mennetek, hogy jövőre folytathassátok a tanulmányaitokat. Nos, mivel az igazgató teljes mértékben szabad kezet adott nekem, ezért nálunk négy hónaponta lesznek vizsgák.

A többiek elkezdtek pusmogni, hogy ezt mégis, hogy gondolhatja. Kinézem ebből a tanárból, hogy majd a csillagokat is le kell táncolnunk neki, ha kettest akarunk kapni, de így elnézve azokat, akik itt vannak körülöttem, nem hiszem, hogy erre esélyünk lenne.

Épp folytatni akarta a mondandóját, mikor a terem ajtaja kivágódott, és Taehyung szaladt be rajta, egy papírral a kezében, egyenes a tanárhoz, aki dühösen mérte fel a férfit. Haja kissé kusza volt, gondolom az igyekezet miatt, zihált, és erősen szorongatta a kezében levő lapot.

- Hát te? - vonta kérdőre, ugyanis szerintem most látja őt életében először. Csak nem ide fog járni ő is?

- Elnézést a késésért, de az igazgatóiban elromlott a nyomtató. - magyarázta, majd átnyújtotta a lapot a tanárnak, aki olvasgatni kezdte, és nagyot sóhajtva bólintott egyet.

- Nem szeretem, ha nem jönnek be időbe, de ezt most elnézem. - nem szereti, holott ő is szokott késni, ugyan úgy, mint a rajztanár.. Kicsit lazán veszik itt a dolgokat, ami kezd tetszeni. - Szóval, Taehyung. - nézett le ismét a lapra, hogy biztos legyen benne. A férfi kihúzta magát, és árgus szemekkel figyelte a tanár minden mozdulatát. - Ülj le, épp most mondom, hogy mit fogok követelni.

Bólintott, és körülnézett, ennek fényében pedig kiszúrt engem. Nagy mosollyal az arcán kerülte ki az előtte ülő embereket, és jött el egészen hátra, ahol én ülök.

- Remélem nem zavarok. - súgta oda nekem, hogy a tanár még csak véletlenül se hallja meg, én pedig megráztam a fejem, és visszamosolyogtam rá. Ő legalább illedelmes. Ha azt mondtam volna neki, hogy húzz el innen, biztosan nem ült volna ide. Nem lehetek vele bunkó csak azért, mert vannak dolgai, amiket nem értek.

- Szóval - kezdett bele ismét a nő. - Még egyszer kihangsúlyoznám, hogy ti itt egy közösség vagytok. Mindegy, hogy idegenek, vagy barátok, mindenki függ a másiktól. Ha valaki nem teljesíti úgy a feladatot, ahogy én azt elvárom, teszem azt direkt nem jön el a fellépésre, és ezzel szarban hagyva a többieket, akkor neki is, és az egész csoportnak egyest fogok adni.

- Mi? Csak azért húzna meg minket, mert az egyik nyomorék keresztbe tesz a többinek? - szólalt fel a másik oldalról az egyik férfi, aki rögtön meg is bánta, hogy felemelte a hangját a tanárnőre.

- Ha nem tetszik, ott van az ajtó. - mutatott el a kezében levő tollal. A fiú bólintott, és összehúzta magát jelezve, hogy nem kíván többet szólni. - Ez így korrekt, én azt gondolom. Ha csapatban dolgoztok, az a minimum, hogy mindenki odateszi magát. Egyetlen egy esetben fogom elfogadni, ha nem jelenik meg. - emelte fel ujját, mire mindenki fülelni kezdett, és olyan figyelemmel nézték a tanárt, hogy majd kiesett a szemük. - Ha negyven fokos lázban égtek otthon, és hoztok nekem az orvostól egy papírt.

Az egyik bátor jelentkező feltette a kezét, ami már most sokkal enyhébb arckifejezést varázsolt a tanárnőre, mint az előző hangosan beszóló pasas. A lány felállt, hogy jól lássa, ezzel is kifejezve, hogy felvállalja azt, amit mondani akar.

- Tanárnő, ez már nem középiskola. Úgy tudom, ide nem kell már igazolás, ha nem jövünk be.

- Ez így van, NiAh. - helyeselt. - De mivel ez az én órám, én szabom meg a szabályokat. Világos mindenkinek? - kiáltott végig az egész termen, mire a többiek is, mint a jól betanult katonák, egyszerre hangoztatták, hogy ,,igen".

Taehyung csak halkan nevetett mellettem, és leszegett fejét ingatta, mintha nem akarná elhinni, ami itt folyik. Kezén hátra tette, és úgy támaszkodott rajta, miközben törökülésben rázta a lábfejét, mintha csak unatkozna.

- Akkor térjünk rá az izgalmas oldalra. A feladatotokra. - elindult az ajtó felé, majd kiszólt a kint állóknak, hogy jöjjenek be. Három lány, és három fiú lépkedett be elénk, én azonban rögtön kiszúrtam az egyiket, mivel felismertem.

Ő nem nézett rám, nem azzal volt elfoglalva, hogy kik vagyunk mi, hanem a tanár felé fordulva várta a további utasításait. SoMin-nel öt évet jártam az általánosban egy osztályba, de utána úgy döntött, hogy elköltözik az apjával.. Már nem emlékszem hova, és azóta nem is hallottam felőle. Most azonban úgy tűnik, sikerült elérnie az álmát, ugyanis már akkor azt hangoztatta, hogy táncos szeretne lenni, aki járja a világot.

- Szeretném nektek bemutatni őket, de úgy gondolom, először beszéljenek a táncukkal. Figyeljétek meg őket jól, minden mozdulatot. - kötötte ki, majd ellépett a többiektől, és amíg ők beálltak a helyükre, a tanár elindította a zenét.

Megbabonázva néztük őket. A mozzanatok, az összhang, és az odafigyelés az, amivel varázslatossá tették a táncot, amivel szerintem az erotikát akarták kifejezni. A koreográfiát rettentő bonyolultnak láttam, nagyon sok volt benne az olyan mozdulat, amit először fel se fogtam, pedig nem állt másból, csak egy láblendítésből.

A fiúk végig a lányok mellett voltak, ezt inkább lehetett hívni páros táncnak, mintsem szólónak. Hatalmas bizalomnak kell közöttük lennie, ha a lányok ilyen szinten megengedik a partnerüknek az érintkezést.

- Tetszett? - kérdezte meg a tanár, mikor a zene elhalkult, mi pedig abbahagytuk a tapsolást. Mindenkinek bejött, legalábbis állításuk szerint. - Ennek örülök, ugyanis ezt kell majd betanulnotok.

Amilyen nagy volt a zsibongás, úgy halkult el mindenki. Vártuk, mikor nevet fel, és jelenti be, hogy csak poén volt, de valahol tudtuk, hogy ez nem fog megtörténni. Négy hónap múlva akarja ezt tőlünk látni? Soknak hangzik, de egy ilyen koreográfiát megtanulni, ráadásul úgy, hogy még mindenki idegenként tekint a csoporttársára..

- Persze lehet választani. Elől kell lennie négy párnak, a többiek a háttérbe szorulnak, és ott fognak majd táncolni, egyedül. Ki jelentkezik arra? - szerencsére csak páran tettük fel a kezünket, többek között én is, és Taehyung is. Úgy tűnik, ő is inkább magányos farkas típus, ha táncról van szó.

Amíg a tanárnő kijelölte a párokat, és váltott velük néhány szót, és odamentem SoMin-hez, és megszólítottam.

- Tetszett az előadás. Látom sikerült jó suliba bekerülnöd. - a lány megfordult, és rögtön eltűnt arcáról a mosoly. Kellett neki pár pillanat, mire egyáltalán észreveszi, hogy hozzá beszéltem, és, hogy ki is vagyok.

- Te jó ég! NaRin? - kérdezett vissza, nekem pedig bólintani se volt időm, mivel rögtön magához ölelt. - Ezer éve már! - elengedett, majd megint felmért, és most már én is vigyorogtam, mint egy idióta. - Ne haragudj, hogy nem írtam, de Kanadában sokkal több dolgom volt, mint azt elképzeltem, ráadásul az a rohadt időeltolódás is..

- Hé, nyugi. - állítottam le, a vállára fogva. - Nincs gond. - megértem, hogy nem egy általános iskolás barátság volt neki a legfontosabb, egy új helyen, ahova még be kellett illeszkednie.

- Ezek szerint én leszek most a tanárod. - nevetett fel, én pedig csak megingattam a fejem, és sóhajtottam egyet. Nem hiszem, hogy sok közünk lesz egymáshoz, mivel ők a párokra fognak jobban összpontosítani, míg mi a háttérbe szorulva, csak a tanárnő által mondottakat fogjuk tanulgatni. De ettől függetlenül örülök, hogy láthattam.