Időtolvaj [Taehyung ff.] - Befejezett

23. rész

- Taehyung! - szóltam rá erélyesen, mivel kissé megijesztett ez a hevessége. Nem ilyennek ismertem meg.

- Végiggondoltam ezt, Rin?

- Mégis mit?

- Ezt. - felelte, majd kezét az oldalamra tette, és simogatni kezdett. Lehunytam a szemem, és megpróbáltam a mellkasán levő kezemmel eltolni, de ő kitartott a helyén, és még csak el sem húzódott a taszításomra. - Láttad a koreográfiát. Mit tegyek, ha te ellenzed azt, hogy hozzád érjek?

Szóval erről van szó. Valahol igaza van, elvégre az erotikát akarjuk bemutatni, és SoRa-t is végigtapogatta az a tag. Amivel látszólag a lány sem volt kibékülve, mivel mindig grimaszba fordult az arca.

- Nem lesz baj. Az csak tánc. Ez viszont intim, úgyhogy hagyd abba.

- Miért, az nem lesz az? - biccentette oldalra a fejét. - Ott is ugyan így foglak megérinteni. Itt is. - vitte előrébb a tenyerét, és cirógatta meg pólóm alatt a hasam bőrét. - És itt is. - másik kezével azonban lejjebb vándorolt, és a combomon kezdett el ujjaival apró köröket rajzolni. Nem tudom, milyen lehetett akkor az arcom, de nem is akarom látni. Bizonyára riadt, és ha ez nem lenne elég olyan vörös, mint a vér. Taehyung az első, aki így ér hozzám, és ilyen érzést vált ki belőlem, pedig most csak ,,gyakorlunk" a hétfői táncra.

- Rendben leszek. Csak hagyd most abba.. - kértem szinte már könyörgő hangnemben, mire ellépett tőlem, és hátrált pár lépést.

- Hétfőre meg kell komolyodnod. Tánc közben nem fog senkinek feltűnni, ha elpirulsz, mint most, de ne látszódjon az arcodon, hogy akaratod ellenére van. - gondolt egyet, és ismét elém lépett, hogy fejével a nyakamba tudjon hajolni, közel a fülemhez. - Vagy, hogy mennyire élvezed.

- Mész a francba te perverz állat! - löktem el magamtól, de itt már nem tudtam olyan komolyan viselkedni, mint kellett volna. Vele együtt kezdtem el nevetni, de én inkább a kínos szituáció miatt.

- Büszkén viselem ezt a címet. Na gyakoroljunk. - jelentette ki, és várta, hogy útba igazítsam. Eltoltuk a kanapét, hogy nagyobb terünk legyen, én pedig megmutattam neki azt, amit SoRa táncolt. Egy ideig nem csináltunk mást, csak egymás előtt pár centire lépegettünk, hogy Tae ki tudja találni, hogy van a koreográfia, de mivel eléggé szemfüles, viszonylag gyorsan rájött.

Egyetlen egyszer tudtuk úgy eltáncolni, hogy érintettük is a másikat. Vigyázott, hogy ne érjen hozzám annyira, mint az előbb, így mindenemet csak súrolta, mégis jól nézett ki az összkép, mikor visszanéztük telefonról a felvételt. A további gyakorlást egy elég váratlan dolog szakította meg, mikor a szobában hirtelen sötét lett, és olyan csend, ami már idegesítő volt. Általában a hűtő nagyon halkan zúgni szokott, mikor épp be van dugva, ez is csak azt jelezte, hogy áramszünet van.

Mivel jártas vagyok a nappalimban, így lassan, nehogy belerúgjak valamit elmentem az ablakig, és kikukucskáltam a függöny mögül. Nem hallottam dörgést, ezért nem is vettem észre, hogy kint tombol a vihar. A fák már-már meghajlottak az erős széltől, az eső pedig olyan iramban zúdult le, hogy szinte nem is láttam a cseppeket, csak csíkokat.

Nem aggódtam, amint apa leér, a tartalék generátor felkapcsolásával újra lesz áramunk. Máskülönben lefokoznák ezt a helyet ötről négy csillagosra.

- Ezek szerint itt az ideje, hogy hazamenjek. - állapította meg, én pedig megfordultam, és még mielőtt megmozdulhatott volna, csapdába ejtettem a tekintetemmel.

- Felőlem maradhatsz. A kanapé olyan, mintha ágy lenne, ráadásul holnap egész nap ezt fogjuk gyakorolni, hogy biztosra menjen. Úgyhogy jobb, ha maradsz.