Időtolvaj [Taehyung ff.] - Befejezett

7. rész

A második szünetben meglátogattam a mosdót, és megigazítottam a hajam, mikor a tükörben majdnem szörnyethaltam magamtól. Egy laza copfba kötöttem, hogy ne álljon az ég felé, de a babahajakkal így se tudtam mit kezdeni, csak annyit, hogy kicsit levizezem, így lesimultak. Egy ideig.

Amint visszaértem, rögtön belebotlottam egy fiúba, aki megfordult, és még mielőtt találkozhattam volna a padlóval, elkapott a derekamnál fogva. De ja vu-m támadt, mikor eszembe jutott, hogy Amber-be is ugyan így szaladtam bele. 

- Ne haragudj, nem kellett volna az útban állnom. - kért elnézést, persze jogosan, mivel nem az én hibám volt. Pont olyan szögben állt, amit esélyem se lett volna észrevenni, mikor belépek.

- Semmi baj. - emelkedtem két lábra. - Köszi. - hajoltam meg, ahogy ő is, majd én a helyem felé vettem az irányt, ő pedig kifelé. Vajon elsőéves? Nem láttam még órán, bár az is igaz, hogy nem tartom számon az embereket. Még mindig emlékszek az első napomra itt, arra az idegőrlően unalmas és kínos csendre, ami körülöttünk volt. Egyikünk se szólt a másikhoz, még akkor sem, mikor a tanár megjelent. Általánosban és közép suliban ez nem volt akadály, mindenkiből dőltek a szavak, de úgy tűnik, az ember ahogy kezd felnőtté válni, úgy veszti el az érdeklődését a másik felé, még akkor is, ha évekig vele lesz együtt egy teremben.

- Hé te! - hallottam meg Amber harsány hangját, és nem kellett sok, hogy testközelből is megláthassam azt az irritáló fejét. Hogy lehetett ez a nő első ránézésre szimpatikus? A szeme pont olyan kivágásban van, mint amikor egy kutya felnéz rád, könyörgő tekintettel, de mikor leguggolsz hozzá, megharap. - Szállj le róla.

- Ha nem látnád, te nagyokos, elment, én pedig csak belebotlottam. Nem fogok kikezdeni vele, akárki is ő neked. És nem, nem érdekel a hisztid, igazán hálás lennék, ha megkímélnél tőle. - kikerülvén felléptem az első fokra, mert azt gondoltam, ennyi elég neki ahhoz, hogy olyan ideges legyen, mint egy hisztis tini, és kiszaladjon a fiúja után, de nem ez történt. Megfogta a hajam, és visszarántott maga elé. Lekevert egyet, amitől a radiátorra ültem, mivel az volt mögöttem, és az arcomhoz kaptam a kezem. 

- Nem beszélhetsz így velem.

- Tudod mit? - nevettem fel ördögien, amit ő nyilván nem érthetett. Ha eltérnék előle, ő esne erre az átkozott vasra, én pedig be tudnék menni a helyemre. Nem akarok se balhét, se bunyót, de ez a pofon nem kellett volna. Most úgy felment bennem a pumpa, mint még eddig talán soha a suliban.

Csettintettem egyet, és ismét magam előtt láttam a felbőszült Szörnyellát. Imádom ezeket a visszajátszott pillanatokat, mivel tudom, hogy mi fog történni. 

- Szállj le róla! - hangzott fel ismételten az utasítás, miután én megpróbáltam ugyan azt az összeszedett és tetszetős mondatot visszaadni, amit az előbb is produkáltam. Mikor elhallgattam, már rutinosan hajoltam el tőle, és tudtam, hogy a pofon fog jönni. Annyi különbség volt az előzőhöz képest, hogy most nem mentem fel a lépcsőn, és nem tudott visszarántani. A szándék már megvolt benne, így ha az első lépést kihagyom, attól még meg fog történni. Legalábbis eddig mindig így volt.

Végignéztem, ahogy kezei lendülnek, ajkaim pedig már-már a füleimet érték, mikor elhajoltam, de a lány nem esett a radiátorra, én pedig nem kaptam meg azt az örömöt, amit ennek a látványa okozott volna.

Ugyanis Taehyung megfogta a csuklójánál fogva, és nem engedte megmozdulni Ambert.

- Eressz el! - nem kellett kétszer mondania neki. A férfi feltartotta a kezét, jelezve ártatlanságát, és hagyta, hogy a vörös fejű lány visszamenjen a többiekhez, és leüljön. Még élveztem is volna, ahogy próbál a tekintetével megölni, ami inkább volt szánalmas, mintsem ijesztő, de nem tudtam elhaladni a tény mellett, hogy ennek nem így kellett volna történnie.

- Milyen jók a reflexeid.. - jelentette ki felém fordulva, majd lejjebb jött egy lépcsőfokot, de még így is sokkal magasabb volt, mint én.

- Ahogy neked is.. - vágtam vissza, ő pedig csak lazán vállat rántott. 

- Itt akartatok mellettem verekedni, gondoltam leállítalak. - ez eddig rendben is van, de nem így kellett volna történnie. Ahogy az előbb sem tettél semmit, most is hagynod kellett volna, hogy a pofon lendülete eluralkodjon a lányon, és megtörténjen, amit mindez maga után von. De ő önhatalmúlag átírta ezt, én pedig nem bírom összerakni, hogy miért, és hogyan. Eddig sosem történt velem ilyen, de még csak hasonló sem. Ha visszamentem, mindig az volt, ami előtte, éppen ezért tudtam, hogy mikor mit kell tennem, vagy mondanom.

- Hé, minden oké? Nagyon elsápadtál. - fogott rá kezemre Cho, amint visszaültem én is a helyemre, még mindig Taehyung felé nézve. Szerencsére ő mással volt elfoglalva, és nem vehette észre, ahogy folyamatosan felé pillantok. 

- Igen minden rendben. - mosolyodtam el, hogy elhiggye, és ne kelljen ezzel foglalkoznom. Tudom, hogy felesleges rajta lovagolnom, de akkor is.. Hogy csinálhatta?