Időtolvaj [Taehyung ff.] - Befejezett

39. rész

Reggel nem magamtól, hanem egy kellemes érzéstől keltem. Van az az állapot, mikor már nem álmodsz, de nem is vagy annyira ébren, hogy mozdulni tudj. Én pont ebben a pillanatban lebegtem, mikor éreztem, hogy egy kézhez hasonló dolog simul az arcomra. Lassan a homlokomat kezdte simogatni, majd eltárt egy tincset, és követve a vonalát felkúszott a hajamig, ahol lágyan rendezgetni kezdte a szálakat.

A fejbőrömet ért kellemes érzéstől egy halvány mosolyra húzódott a szám, és akaratlanul is kinyújtóztattam a lábam és a karom egyaránt. A simogatás most lassan, de céltudatosan a fülem mögötti részhez ért, amitől arrafelé fordítottam a fejem, mivel eléggé csiklandós az a terület. Ezt kihasználva egy pillanatra eltűnt a melegség, majd ismét felbukkant a nyakamnál.

Egy ujj simított végig először az erem vonalán, majd utána a többit is bevonva a játékba lágyan cirógatni kezdte a libabőrössé vált részt. A hideg rázott tőle, de csakis azért, mert nem értettem, mi történik. Túl jól esett ez az édes érzés, és épp ezért elfordítottam a fejem, hogy nagyobb teret hagyjak neki.

A nyakam után a vállamon keresztül karomra simított, hogy utána visszatérhessen oda, ahonnan indult. Száraz ajkaim elnyíltak egymástól, azon vettem a levegőt, ami elég nehézkesen jutott el a tüdőmig. A körülöttem levő teret melegnek éreztem, mintha egy szaunában lennék.

Magam mellett egy aprócska nyomást éreztem, mint mikor valaki föléd mászik, az ágy pedig besüpped a kezétől. Nem sokkal utána a simogatás abbamaradt, és egy meleg, puha dolog nyomódott az ajkamnak. Olyan lágy volt, mintha csak a párnámat ejtettem volna a fejemre, ez mégsem az volt.

Leírhatatlan érzést keltett bennem, ami egyre inkább buzdította az elmémet, hogy ébredjen fel, és tudja meg, mi is ez. Szemeim szinte rögtön kipattantak, én pedig zihálva felültem és körbenéztem. A kanapé közepén hevertem, egyedül. Taehyung minden bizonnyal épp zuhanyozik, bár nem értem minek, hisz este is volt. Mégis mi volt ez az álom?

Megráztam a fejem, és befutottam a szobámba, hogy átöltözzek. Mire kijöttem, Tae már megterített asztallal, és a tegnapi palacsintával várt a konyhában. Nem mertem megkérdezni, hogy hogyan aludt, és reméltem, hogy ő sem fogja. Az igazság az, hogy egyszer sem ébredtem fel az éjszaka alatt, és ilyen már nagyon rég nem fordult elő.

Taehyung-ra pillantva megpróbáltam leolvasni valamit az arcáról, de vagy nagyon álmos volt még, vagy tényleg nem gondolt semmire. Még az ételt is unottan rágta, pedig ő általában még ilyenkor is fel van töltve energiával.

Mivel egyikünk se szólalt meg, egy idő után kezdett idegessé válni minden egyes hang. Ahogy harapok, ahogy nyelek, ahogy köhintek egyet-egyet, és ahogy felszúrom a falatot a villára. Újra felpillantottam rá, és már gondolkodtam, hogy mit kérdezhetnék , ami semleges, hogy végre hallhassam a hangját, ám ekkor kintről egy hatalmas kiáltás, vagyis inkább már üvöltést hallottam meg, amitől rögtön felálltam az asztaltól.

- Hé! Maga meg ki?! - felismertem, ez az egyik őr volt, és nem éppen halkan kérdezett rá.

- Megállni! - kiáltotta a másik, majd csak annyit hallottam, hogy elfut az ajtótól. Nem bírtam a kíváncsiságommal, ezért kinéztem, de mivel csak az egyik hagyta el a helyét, a másik rögtön elém állt, hogy ne lássak ki. - Elnézést kisasszony, de még egy ideig bent kell maradnia.

- Ki volt az? - kérdeztem rá egyből, és megpróbáltam felpipiskedve kilátni a válla fölött, de esélyem se volt.

- Csak egy gyanús alak. Ne aggódjon, elkapjuk, de a biztonsága érdekében most megkérem, hogy maradjon itt! - benyúlt a kilincshez, és szó szerint bezárta az orrom előtt az ajtómat, ezzel foglyul ejtve a saját házamban. Megfordulva az órára pillantottam, és kicsit megnyugodtam, hogy még így is van időnk beérni. Taehyung mögöttem állt végig, ezért hallott mindent

- Ne aggódj. Nem lesz semmi baj. - szólt végre hozzám, de ez a mondata is kedvtelen, és nyers volt, mintha nem lenne benne semmilyen érzelem. Ennyire megbántottam? Mostantól ez lesz? Hogyan tudnám feloldani?

Próbálkozás helyett inkább leültem a kanapéra, és ott vártam, amíg vissza nem jön a két férfi. Tudtam, hogy még ha el is késünk nem lesz baj, elvégre ha bemegyünk az egyetemre könnyűszerrel visszapörgethetem az időt, még a első óra előttre. Az viszont egy kis gondot vonna maga után, elvégre, ha visszamegyek, ez újra meg fog történni. Ha pedig nem találnak minket itt, akkor szólni fognak a felettesüknek, én pedig nem akarok felesleges feszültséget.

Ezért vártam. Ott ültem némán a kanapé szélén, miközben Tae a konyhában foglalta el magát. Egy öröklétnek éreztem azt a pár órát, amit ott kellett töltenem, de nagyon megörültem, mikor kopogtattak az ajtón. Rögtön felálltam, és már mondtam is volna, hogy szabad, de ekkor a férfi, aki mindeddig a széken hevert elém állt, és szája elé húzta az ujját.

- Igen? - válaszolta ő, rettentő óvatossággal a hangjában. Mind a ketten megkönnyebbültünk, mikor a nyomozót pillantottuk meg egy idegen helyett.

- Elnézést a reggeliért.. Azonban most jó híreket hoztam. - Tae mell léptem, hogy ne csak hallgassam a nyomozót, hanem lássam is a teljes valóját, és ő is a szemembe tudjon nézni. Azt vártam, hogy apámról mond valamit, de ő csak az üggyel foglalkozott, így róla még nincs hír, hogy felébredt-e. - Elkapták a lehetséges elkövetőt.

- Ez remek! - szólaltam fel. Elkapott a hév, és a boldogság, hogy vége van, de a férfi arca rögtön elvette a kedvem. - Ki volt az?

- Ez eléggé bonyolult. Az már biztos, hogy megpróbálta magát belevonni az ügybe, hogy bűnösként jöjjön ki, de vétett egy kisebb hibát. - mind a ketten felvont szemöldökkel néztünk rá, és vártuk a folytatást. - Feljött az emeletre. A pisztoly, amit találtunk nála egyértelműen a gyilkos fegyver mása, így lehet, hogy az, ami itt volt csak egy hamisítvány. Ezt még ellenőrizni fogjuk.

- De miért tette? És miért én?

- Ismeri a kisasszonyt. Amber a neve, és egy egyetemre járnak. - szemeim kétszeresükre tágultak, ahogy meghallottam a nevet, és az egyértelműsítést róla. Nem lehet eltéveszteni, elvégre ez egy külföldi név, és abban az egyetemben csak egy Amber van.

- Ez lehetetlen.. Voltak összetűzéseink, de azok csak apró viták voltak. - mint két kamasz, akik utálják egymást. - Annyira nagy lett volna a féltékenysége, hogy idáig fajuljon a dolog?

- Nézze, erre csak azt tudom mondani, hogy nagyon sok mindent láttam, és hallottam már. Kihallgatjuk, és lépni fogunk, ha bűnösnek ítéljük, ami jó eséllyel így fog történni. A szálak hozzá vezetnek, és ezzel a maival leleplezte magát.

- Értem. - hajtottam le a fejem.

- Értesíteni fogom a végéről, hogy megnyugodjon, de addig még itt hagynám a testőröket. További szép napot. - köszönt el, és vonult ki a házból.