Időtolvaj [Taehyung ff.] - Befejezett

4. rész

- Bulizni jársz, de az öregedet meg nem vagy hajlandó felhívni? - fonta keresztbe karját apa, mikor beléptem a házba. Furcsa dolog annak hívni ezt a szintet, de tetszik a gondolata, ráadásul sokaknak jobb közérzetet ad, mikor nem szállodai szintről, hanem házról mesélek.

- Mit keresel itt? Hajnali fél négy van apa.

- Holnap.. - kezdett bele, de rögtön elhalkult. - Ma iskola van kisasszony!

- Tudom, és nem fogom kihagyni. - csak mikor hétkor megszólal az ébresztőm, visszajövök arra a pontra, mikor bevágódtam az ágyba, és alszok még egy kicsit. Milyen kár, hogy ezt neked nem mondhatom el..

- Ha nem pihensz eleget, össze fogsz esni! - kezdett bele az anyáskodásba, de ekkor elfogta az ásíthatnék, és az arca elé emelte a kezét.

- Nyugi apa. Megoldom. Tudod, nagy lány vagyok már. - léptem elé, hogy arcára adjak egy puszit, majd visszakísérjem őt a saját lakosztályába. Néha úgy érzem, felcserélődtek a szerepeink, és én vagyok a szülő, ő meg a gyerek.

- Legalább.. Felszedtél valakit?

- Kellett volna? - fordultam hátra, majd letettem a kanapéra a vállamról lelógó táskámat, és a konyha felé indultam inni egy pohár vizet.

- Drágám, itt állsz előttem húsz évesen úgy, hogy még nem volt soha komoly kapcsolatod.

- Ez nem igaz! - vágtam rá rögtön, de sajnos elfelejtettem, hogy a pohár már a kezemben volt, így kilötyköltem a földre. - Ott volt Liam.

- Liam nem volt férfi!

- Miért, akkor mi? Kiselefánt? - bár nem viccnek szántam, mégis megmosolyogta a hasonlatot, ami épp a számra jött.

- Inkább egy fiúcska, akinek nem te tetszettél, hanem ez a hely, ahol laksz. - bólintottam egyet, mert igaza volt. Egy idő után furcsállni kezdtem, hogy mindig ide akar jönni, de én sose mehetek át hozzá, aztán meghallottam, mikor a telefonban beszélget a haverjával, rólam. Aznap hatszor csaptam arcon, de sajnos ő csak egynek vélte, ugyanis a többi ötre nem emlékezett. Nekem viszont jól esett.

- Ne aggódj apa. Ha eljön az ideje, akkor lesz valakim. - hazudtam. 

Őszintén szólva sokszor elgondolkodtam már ezen, de nem tudtam belegondolni a tudatba, hogy egy ilyen erő birtokában legyen bárkim is. Egyelőre nem tudom, hogyan hat ki a testemre, mivel nem öregszem azáltal, hogy visszamegyek akár többször is a nap elejére, hogy újra átéljem. Biztos vagyok benne, hogy nem vagyok halhatatlan, de tovább fogok élni, mint egy átlagos ember, és ezt nem tudnám feldolgozni úgy, hogy közben szeretek is valakit. Liam-mel erre tökéletesen rá tudtam jönni, így most kerülök minden olyan embert, aki annyira szimpatikus lenne, hogy beleszeressek.

Másnap szerencsére semmi izgalmas nem történt az órákon, kivéve azt, hogy holnap fog megjönni az új diák, aminek Cho elmondhatatlanul örült. Én csak vállat rántva tovább folytattam azt, amivel épp nagyon el voltam foglalva, hisz egy ember nem oszt, nem szoroz ebbe a közösségbe. Ha kissé nyitott jelleg lesz, akkor el fogják ragadni, már az első napon Amber és a bandája.

Elköszöntem Cho-tól, majd hazafelé vettem az irányt, és a lépcsőzés helyett kivételesen a liftet választottam. Le akartam zuhanyozni, mert tesin kicsit megizzadtam, és pont ma nem hoztam dezodort, ami segíthette volna a helyzetemet.

Az ajtó a másodikon nyitódott ki először, hisz mikor beszálltam még rajtam kívül további két ember várakozott arra, hogy felmenjünk, de ők rögtön ott ki is léptek a liftből, így egyedül maradtam. Megnyomtam a legfelső emelet gombját, és hátradőlve vártam, amíg a szerkezet magához tér, és becsukódik az ajtót.

Az utolsó centiket figyelve egy hosszú ujj állította meg a manővert, és nyitotta ki ismét az ajtókat. Sóhajtottam egyet, és elkönyveltem magamban, hogy sosem fogok feljutni, de ez a gondolat hamar kiment a fejemből, amint megláttam, hogy ki is jött be.

A férfi szó szerint beesett mellém, majd törökülésbe vágva magát kezét ágyékához szorította, hogy eltakarja azt, ugyanis meztelen volt. Vett egy nagy levegőt, majd felnézett rám, vigyorogva, amit hirtelen nem tudtam hova tenni. Az ajtó már becsukódott, így esélyem sem volt kimenni rajta, mi pedig elindultunk felfelé.

- Ez nem az, amire most gondolsz. - emelte fel kezét. - Nem vagyok sem perverz, sem pedig pedofil.

- Akkor mi vagy? - kérdeztem vissza, és igyekeztem nem sikítani azon, hogy egy meztelen férfival liftezek épp a felső szintre. Felnőtt vagyok a francba is. De a felnőttekkel általában nem történik ilyen.. 

- Áldozat. - bólogatott párat, majd előre meredt, és hátra döntötte a fejét. - Sose játssz felelsz vagy merszet.

- Nem terveztem, köszi. - adtam tudtára kissé talán flegmán, majd levettem a derekamra kötött kardigánomat, és ledobtam az ölébe. - Azt ajánlom, hogy a hátsó kijáratot használd. A tábla ellenére nyitva van. Nem szeretném, ha a vendégek meglátnának így, és kijelentkeznének.

- Áh, te itt dolgozol? Ne aggódj, nem miattam fog esni a bevétele a hotelnak. - rázta meg fejét, majd felállt, én pedig rutinosan hátat fordítottam neki, legalább is addig, amíg eltakarja a lényeget. Az én kardigánommal.. Jesszus. - Köszi szépen. - kacsintott, majd mielőtt bármit is mondhattam volna, kiugrott az ajtón, amint az kinyitódott, és elfordult balra, a vészkijárat fele. Remélem, tényleg nem fogja senki észrevenni őt, mert az nekünk, illetve apámnak lenne kínos.

Mivel zuhanyzás után nem tudtam mit kezdeni magammal, felhívtam Cho-t, hisz elmondása szerint egyedül van a szobában, én pedig kicsit fel akartam vidítani, hátha ő is épp halálra unja magát. Elmondtam neki mi történt, de utána pár percig használhatatlan volt, annyira nevetett ezen. Mint kiderült vizuális alkat, ahogy én, ezért pontosan el tudta képzelni, mi is történt.

Persze, miután én kifogytam a beszélnivalóból, rögtön rátért az új fiúra, aki holnap fog megérkezni, én pedig hátravetettem magam az ágyon, és úgy forgattam szemeimet minden mondata után. Még ő is bevallotta, hogy nem akar tőle semmit, mégis egyfolytában róla beszél, holott nem is ismeri! Miért érzem azt Cho-ról, hogy valami olyat rejteget a múltjában, ami ezt a szokatlan viselkedését kiváltja? Úgy tűnik, túl sok drámát néztem, és le kéne állnom a sorozatokról.