Időtolvaj [Taehyung ff.] - Befejezett

25. rész

Hétvégén összeszedtem a gondolataimat, és kicsit ki is szellőztetem a fejem. Kihasználva, hogy apám a tulaj, az egyik meleg vizű medencét ,,bezárattam" mintha csak karbantartást végeznének benne, hogy ne legyen váratlan vendégem. Egyedül akartam lenni, és elfogott a hév, hogy ha már megtehetem, miért ne próbálhatnám ki, csak egyszer.

Jól esett egész nap ott lenni, még ha nem is voltam végig a vízben. Egyedül voltam a gondolataimmal, de azok akárhányszor felbőszültek, a víz suttogó hangja azonnal lecsillapított. Este azonban kénytelen voltam gyógyszert beszedni, mivel nem tudtam elaludni. Van az az állapot, mikor már nincs olyan póz, ami kényelmes lenne, ezért fel kell állnod pár percig. Koránt sem vagyok megbékélve a világgal, ezért is nem nyugodhatok azzal, hogy alszom egy jót. A gyógyszer ellen azonban még az elmém sem küzdhet.

Legalább azt elértem, hogy ne úgy menjek reggel az egyetemre, mint a mosott szar, aki a fellépés óta nem aludt semmit. Alig vártam, hogy Cho a szemem elé kerülve elkezdjen regélni, mennyire élvezte. Legalábbis én ezt láttam, mikor az egyik óvatlan pillanatomban nem a partneremre fókuszáltam, hanem a közönségre, és rá vetődött a tekintetem. Ami viszont furcsa volt, már akkor, mikor elhúzódott a függönyt, hogy a rektor is megtisztelt minket a jelenlétével. Nem mondom, hogy sok ideje járok erre az egyetemre, de még sosem láttam őt. Mindig az irodájában ül, és az embereit mozgósítja, ha kell neki valami. Most miért lett hirtelen ilyen társaságigénylő?

Gondolataim fonala rögtön megrekedtek abban a pillanatban, mikor befordultam az egyetem utcájába. Rendőrautók és mentősök sorakoztak a suli előtt, valamint az a pár száz diák, akik korán érkeznek a suliba. Mivel Cho-t még nem láttam, így gondolom a campusosokat nem hívták még ki, bár nem hiszem, hogy sokáig ott maradhatnak, tekintve, hogy mindenkit megállítanak, aki arrafelé megy.

Mielőtt még engem is elkaphatott volna az egyik egyenruhás, odaléptem Taehyung mellé, akit alig ismertem meg hátulról, a haja miatt. Hirtelen egy szürke hajú férfit kerestem, és nem értettem, miért akadt meg a tekintetem egy fekete hajún.

- Mi történt? - bújtam mellé, nehogy kiszemeljenek.

- Nem tudom. Két perce érkeztem. - vont vállat, és fordult felém, ami elég volt annak a két tisztnek, akik ezzel foglalkoznak, hogy célba vegyenek.

- Ti is ide jártok? - kezdett bele a közepébe, mindenféle köszönés, vagy bemutatkozás nélkül.

- Igen. Mi történt? - kérdezett vissza Taehyung, én azonban inkább csöndben maradtam. Belekaptam a férfi pulcsijába, és meredten bámultam az egyetem ajtaja felé, ahol két férfi épp most hozott ki egy hordágyon fekvő embert, aki le volt takarva fehér lepellel.

Forgatnak valamit, és statiszták kellenek hozzá? Azért nem szóltak, hogy hitelesen el tudjuk ezt játszani? Ilyen nincs, csak a mesékben, vagy a bűnügyi sorozatokban! Mi a franc folyik itt?

- Konkrétumot majd csak a laboreredmények után tudunk mondani, de addig nem mehet be senki az épületbe, amíg meg nem találtuk a gyilkos fegyvert. Esetleg ismerték Shin Myung-ot? - rögtön megráztam volna a fejem, az ismeretlen név hallatán, de Tae ismét válaszolt helyettünk.

- Igen. Egy tánccsoportba jártunk.

- Nem tudnak olyat, aki ártani akart volna neki? - jött a kissé klisés kérdés, amit már jól ismerhet mindenki a sorozatok révén. Tényleg így működik a való életben?

- Nem ismertem őt annyira. De amekkora paraszt volt, gondolom, hogy akadt rosszakarója. - erre még bólintottam is, amit persze az urak nem vettek észre. Mivel nem szólaltam meg, úgy tettek, mintha itt se lennék, és csak Taehyungra összpontosítottak.

- Értem.. Ha bármi eszükbe jutna, hívjanak. - nyújtott át két kártyát, amin feltehetőleg a telefonszámuk szerepelt. Ezt el se akarom hinni. Pont itt, és pont őt? Az ember ne sejtené, de ha történik vele valami ilyen, akkor azt a pillanatot várja, hogy mikor fog valaki elé állni azzal a szöveggel, hogy mindez csak kamu volt.

- Ezek szerint most nem fogunk egy ideig suliba menni.

- Milyen pozitívan látod a dolgokat. - léptem ki mögüle. Nem is vette észre, hogy pajzsként használtam, amíg ezek ketten vallatták őt.

- Miért, te ilyenkor mit tennél? Nem hiszem, hogy sok közünk lesz az ügyhöz, úgyhogy miért ejtsek könnyeket érte? Nem ismertem. - igaza van, még ha nem is értem, hogy hirtelen miért lett ennyire száraz a stílusa. Nem volt sok közöm hozzá, és már az első percektől kezdve utáltam, mivel olyan bunkón viselkedett SoRa-val. Remélem, hozzá nem jutnak el. Nem kéne neki még egy trauma. Bár abból kiindulva, hogy mindig mindent ki tudnak deríteni, nem fog kelleni nekik sok idő, amíg rájönnek, hogy ő lett volna a párja a fellépésen.

- Akkor menjünk. - szólaltam meg kis idő múlva. A többiek is ezt választották, elvégre nem mehettek be a termekbe, a rendőrök pedig miután kikérdezték őket rögtön otthagyták a rémült diákokat. Meg akartam várni Cho-t, de egyik kollégista diákot se látom, ezért gondolom őket ott helyben kérdezik ki, és azért nem hagyhatják el az épületet.

- Jó. Elkísérlek. - felelte szűkszavúan, majd elindult a szálloda felé. Odafutottam mellé, és igyekeztem akkorákat lépni, amekkorát ő, hogy ne maradjak le. Ideges lett? Az arca komor, és nem szól hozzám, ami eléggé szokatlan.

- Ma is felmész a tetőre? - kérdeztem, hátha fel tudom vidítani.

- Valószínűleg. - láttam rajta, hogy nincs minden rendben. Ujjai ökölbe szorultak, fogait szinte csikorgatta, szemei pedig villámokat szórtak, miközben úgy haladt előre, mint a rakéta. Nem bírtam az iramot, ezért lemaradtam tőle, de tudtam, hogy most nem fogja érdekelni. Ment a saját feje után, észre se véve azt, hogy nem vagyok mellette.

Ráhagytam ezt az egészet, és inkább felhívtam Cho-t, hogy megkérdezzem, velük mi történt. Mire hazaértem, mindent elmondott arról, hogy hogyan törtek be a szobájába és kérdezték ki úgy, hogy ő semmit se tudott az egészről, ráadásul reggel még a világát se volt képes belőni, nemhogy azt, kik állnak előtte. Mivel ő nem tánc szakos, így még csak nem is ismerhette Myung-ot, ezért képzelem, mennyire össze lehetett zavarodva, mikor a zsaruk elkezdték faggatni őt róla. Remélem, hamar lezárul a nyomozás, és minden visszatérhet a normális kerékvágásba. Nem szeretem a túlzott izgalmakat, volt bennük már részem a képességem miatt.