Időtolvaj [Taehyung ff.] - Befejezett

45. rész

Reggel amilyen óvatosan csak tudtam, kimásztam Taehyung mellől, bár még nem akartam felkelni. Szomjas voltam, ráadásul ha nem megyek el a mosdóba, akkor nagy gondok lesznek, még így, felnőtt létemre is. Amint kigurultam oldalra, és a talpam leért a földre, Tae rögtön a kezem után kapott, ezzel meggátolva a felállással.

- Ne menj el.. - suttogta halkan, mintha még mindig aludta, de tudtam, hogy valamennyire ébren van. Pedig még a szemét se nyitotta ki. Visszahajoltam hozzá, hisz azzal, hogy utánam nyúlt, szinte befoglalta az egész kanapét, és középre feküdve szorította csuklóm továbbra is. Egy lágy puszit nyomtam a homlokára, amitől enyhült a szorítása, így ki tudtam húzni a kezem, hogy megsimogassam a fejét.

- Visszajövök. Csak iszok. - mosdó után, miközben ittam, visszapörgettem az időt hajnali négyre, mivel még aludni akartam egy keveset, és Taehyung se néz ki úgy, mint aki fel akar felni. Nem hiszem, hogy ma bemegyek az egyetemre, pláne ilyen lábbal. Lépni alig bírok, mert érzem, hogy húzódik, ezért mielőtt visszafeküdhettem volna, átcseréltem a kötést rajta.

Ezek után még óvatosabbnak kell lennem, ami szinte lehetetlen. Bárhova megyek, még ha csak ide, az utcánkban levő kisboltba is, rögtön le tud lőni, ha akar. Egyetlen reményem, hogy nem mostanában fog egy golyó landolni a fejemben csak annyi, amit mondott. El akar választani Taehyung-tól, és biztos vagyok benne, hogy tenni fog érte valamit. Azonban még csak halvány elképzelésem sincs, mi lehet az a valami.

Visszafeküdtem a férfi mellé, aki azonnal lejjebb araszolt, hogy hozzám bújjon, akár egy gyerek. Sóhajtott egyet, majd halkan szuszogni kezdett. Nekem sem kellet sok, hogy visszaaludjak, és legnagyobb meglepetésemre nem moccant meg egyikünk se, ugyanis dél fele még mindig rám volt fonódva. Lábaink összegabalyodtak, keze az oldalamon pihent, miközben fejével szinte befurakodott a két mellem közé. Elképzelni se tudtam, innen hogyan jutok ki úgy, hogy ne legyen számomra kínos, ezért az ősi módszert választottam, még ha ezzel fel is keltem a férfit.

Szépen lassan, mintha most ébredeznék elfordultam hasra, és kinyújtottam a kezem, hogy ha esetleg felnéz rám, ne legyen gyanús a mozdulatom.

- Máris reggel van?? - kezdett bele a nyafogásba. Egy mozdulattal mellettem termett, de most a keze egy eléggé kellemetlen helyen landolt. A mellemen. Most már nem voltam annyira bátor, hogy megmozduljak, abban reménykedtem, hogy visszaalszik annyira, amíg én elveszem onnan a tenyerét, de pechemre már ébren volt. Markába fogva masszírozni kezdte, amitől úgy és abban a pozícióban, amiben voltam, lefagytam. Feltartott kezekkel, kis terpeszben, paradicsom vörös fejjel.

- Ez tetszik.

- Legalább az egyikünknek. - csipkelődtem, bár lehet nem ebben a pillanatban kellett volna. Fölém könyökölt, és rögtön lecsapott ajkaimra.

- Nekem nem tudsz hazudni. - mosolyodott el, és adott egy puszit a nyakamra. - Mennyi az idő?

- Dél fele leheg. Szóval kezdhetünk gondolkodni, mit eszünk. - bár tegnapról van maradék.. Miért viselkedek úgy, mint egy öreg házaspár egyik tagja? Kerülgetem a forró kását, pedig muszáj lesz felhoznom, mert tudnom kell, ő hogyan vélekedik a dologról.

- Tudom, hogy beszélni szeretnél róla, de kérlek.. Még egy kicsit hanyagoljuk. Majd este.. - kérte, én pedig rögtön bólintottam, és felültem a kanapén.

- Ma jön haza apa. Ráadásul szerintem HyeRa is el fog lassan látogatni hozzánk. Úgyhogy itt az ideje megtudnia az öregnek, hogy mit is keresel itt.

- Még nem tudja? - ült fel ő is, nagy szemekkel bámulva rám. - Ki az a HyeRa?

- Apám nője. - rácsaptam a combjára, és kimásztam mellőle. - Öltözzünk. Biztos jól fog esni neki, ha elé megyünk. - mosolyogva felállt, majd halkan tipegve utánam jött, és csak a szobám előtt állt meg, mikor én is megtorpantam, és hátra néztem rá.

- Öltözz velem. - vigyorgott a képembe. Megfordultam, és lassan hátrálni kezdtem, miközben végig sejtelmes fejjel néztem rá, ezzel ott tartva, ahol épp állt. Mikor kacsintottam egyet, és kinyújtottam a nyelvem, bezártam az orra előtt az ajtómat, kulcsra. Ismerem már, biztos, hogy nem maradna kint, még ha meg is ígéri. Ezt nem hagyná ki, én viszont élvezem, hogy húzhatom az agyát. - Riiin! - kezdett el dübörögni az ajtómon, én azonban mit sem foglalkozva vele elkezdtem átöltözni.

- Kész vagy már?! - néztem rá szigorúan, mikor kiléptem, ő pedig még mindig pizsamában térdelt az ajtóm előtt.

- Gonosz vagy.

- Te pedig perverz. - vágtam vissza.

- De én még mindig büszkén viselem.

- Viseld a ruháidat, és induljunk. - mentem a kanapéhoz, és szedtem össze a tegnapról szétdobált holmijait. Kíváncsi vagyok, hol lakik. Milyen a háza, a szobája, hol élt eddig, milyen körülmények között.. Órákig el tudnám hallgatni, ahogy a gyerekkoráról beszél, még akkor is, ha az neki egy fájdalmas pont. Milyen volt neki egyedül, milyen nehézségeket állított fel neki az élet, illetve én, mikor tudatlanul többször is visszatekertem az időt, mert én élveztem az adott pillanatot..

De nem kérdezem meg, mert nem akarom elkeseríteni. Többet nem akarom szomorúnak látni, pedig biztos vagyok benne, hogy miattam lesz a legtöbb gondja.

Nagyjából fél kettőre készült el, így el is indulhattunk. Reméltem, hogy apa még nem jött ki a kórházból, mert vagyunk olyan szerencsétlenek, hogy ne találkozzunk össze az úton. Tae néha rosszabb, mint egy lány, ha a készülődésről van szó. Bár az is lehet, hogy egyszerűen csak tetszett neki az, hogy míg ő nyihogott, én levetkőztettem. Szigorúan csak felül. Mikor oda került volna a sor megfogtam a nadrágját, és a fejéhez vágtam, hogy most már kaparja össze magát.

- Azt hittem nem érdekel az öreged szabadulása. - vágta zsebre kezeit, mikor a portán összetalálkoztunk. Ezek szerint most jelentkezett ki. Még épp időben értünk ide.

- Apa, nem egy rab vagy. - ráztam meg a fejem, és öleltem meg. Oldalra pillantva megláttam egy ismerős arcot, aki amint kézbe vette a két poharat az automatából, rögtön kiszúrt, és csillogó szemekkel köszöntött.

- NaRin, rég láttalak.

- Csak Rin...- szögeztem le neki, bár mivel épp odaadta az apámnak vett kávét nem hiszem, hogy sok mindent felfogott belőle.

- És te, fiam, mit keresel megint itt? - nézett Taehyung-ra. Furcsálltam, hogy a férfi sosem ijedt meg az ilyen jellegű kérdésektől, pedig apámnak van egy tekintete.

- Mi lenne, ha ezt megbeszélnénk ma, egy vacsora keretén belül? Együtt? - pillantottam apámra, majd HyeRa-ra, aki lelkes bólogatással jelezte, hogy jó ötlet. - Én főzök. - jelentettem ki. Ezzel megmentettem egy időre Taehyungot, bár nem értem, minek. Csúnyán hangzik, de nem érdekel apa mit fog gondolni róla. Mivel még nem hoztam haza úgy igazán pasit, így még csak elképzelni se tudom, milyen reakciója lesz, mikor bejelentem, hogy.. Együtt vagyunk. Ráadásul egy kicsit Taehyungot is sokkolni fogom a hírrel, elvégre sose mondtam neki, hogy szeretem, vagy, hogy járok vele.

- Szerinted, páros lábbal fog kirúgni, vagy megkerget egy puskával az öreged? - poénkodott hazafelé menet. Megfogtam a kezét, és mielőtt még befordult volna a hotelhoz, tovább húztam, elvégre nincs otthon elég alapanyag ahhoz, hogy összedobjak egy négy személyes vacsit.

- El fog fogadni. - mert muszáj lesz neki.