Időtolvaj [Taehyung ff.] - Befejezett

61. rész

(+18) elég lapos lett, kiestem a gyakorlatból, és mivel nem viszi előre a sztorit, így csak az olvassa el, akinek kedve van hozzá (na meg agysejtje)..🙁😕🙈
Én szóltam😖

- Akarlak.. - suttogtam a fülébe, és ültem fel, hogy lássam az arcát. Meglepődött, és még el is pirult kissé, bár a kislámpa fényénél minden sokkal vörösebb, mint a valóságban.

- Rin, nem hiszem, hogy ez jó ötlet. Ne érts félre, alig bírom magam visszafogni, de te bánnád meg.

- Nem. - ráztam meg a fejem. - Tae, kishíján meghaltam, majdnem elszakadtunk egymástól, te pedig bizonyítottál nekem. Most én jövök.

- Erről van szó? - ült fel, és simított az arcomra. - Rin, én enélkül is szeretlek, nem kell ezt tenned.

- Készen állok. - mosolyodtam el, és döntöttem neki a homlokomat. - Veled szeretném, és... Valahol el kell kezdeni. Ráadásul már így is érettebb és öregebb vagyok a ,,korombelieknél", igazán ki szeretném már próbálni.

- Erre már nem tudok mit mondani. - jelentette be, és esett az ajkaimnak. Megragadta a pólóm szegélylét, és egy mozdulattal lehúzta, miután én felemeltem neki a kezem. Ugyan ezt megtettem én is, és elhajítottam oldalra a ruhadarabot, miközben közelebb húztam őt magamhoz. Belemarkolt egy tincsembe, és hátra húzta a fejem, hogy teret adjon magának, és a forró csókjainak, amikkel a nyakamon egyenesen a torkom vonalát célozta meg.

Ledöntött, hogy a nadrágomtól is megszabaduljon, majd a sajátját is lehúzta, így már csak az én bugyim választott el minket. Nem tudtam mit kezdeni a kezeimmel, ezért felnyúltam hozzá, hogy a nyakába kapaszkodjak. Eleresztett egy halk kuncogást, majd egy halvány puszi után, amit az arcomra adott, elkezdett lefelé haladni. Két mellem közé csókolt, és elvette fejem mellől a kezét, hogy megmarkolhassa bal mellem. A hátam felemelkedett a kanapéról, a légzésem pedig szaporább lett, ahogy megéreztem a nyelvét is, amivel ingerelni kezdett.

Felnevettem, mert eléggé kínos volt a helyzet, ráadásul egyre jobban csiklandozott a másik keze, ami fel és le simogatta az oldalamat. Pimasz tekintettel felemelte a fejét, és visszahajolt az ajkamhoz, ami már szinte hiányolta az övét. Nyelvével szépen lassan betört a számba, hogy találkozzon az enyémmel, és úgy simuljanak egymáshoz, miközben két ujját az utolsó rajtam maradt ruhaanyagba akasztotta, és lehúzta rólam.

Mielőtt bármit mondhattam volna, elhallgattatott egy mély csókkal, kezével pedig szétnyitotta a combjaimat, hogy odaférjen. Ujjaival először csak a belső részen játszadozott, amiről tudta, hogy zavarni fog, elvégre ott is csikis vagyok, de szerencsére nem sokáig gondolta ezt a fajta kínzásomat. Lassan a csiklómra simított, hogy lejjebb kúszva megtalálva a bejáratomat, bevezethesse első ujját.

Furcsa volt, de nem fájt. Nyakamra tapadva szívni kezdte a bőrt, hogy utána nyelvével forró csíkot hagyjon a folton, amit okozott. Annyira játszadozott az érzékeimmel, hogy észre se vettem, mikor becsusszant a harmadik ujja is. Csak a feszítést éreztem, amiről rögtön elvonta a figyelmem, a mellemen levő kezével.

- Van egy kis gond. - nézett rám. A fejem zsongott, a mellkasomban mintha háború dúlt volna, a hasam pedig remegett. - Nincs nálam óvszer. - elmosolyodtam ezt meghallva, és a derekára fontam a lábam.

- Nem baj. Nem kell. - ha a sors úgy akarja, akkor gumival is teherbe esek. Ha pedig nem, akkor mi leszünk az az 1% akik óvszer nélkül csinálták elsőre, és nem estem tőle teherbe.

- Szeretlek. - sóhajtott fel, majd szorította belém a válaszom. Annyiszor megcsókolt már, mégis minden alkalommal tud valami újat nyújtani. Egyszer lágy, másszor érzelmes, utána vad, de mégis finom. Elveszek ezekben az érzelmekben, de örülök, hogy vele vagyok. Bízok benne, hogy azért tette meg értem ezt a hosszú és fájdalmas utat, mert tényleg engem választott.

Egyik kezével megtámaszkodott, másikkal pedig szüntelenül simogatott, hogy kevésbé figyeljek a lent feszítő tagjára, amit egyre beljebb tuszkolt bennem. Kényelmetlen volt, mocorogni akartam, de tudtam, hogy csak az én helyzetemet nehezíteném meg, ezért igyekeztem mozdulatlan maradni. Elfordítottam a fejem, hogy kiszakadjak a csókjából, mert úgy éreztem, megfulladok. Kapkodtam a levegőt, körmeimmel pedig felszántottam a hátát, aminek holnap nyoma marad, de ez most nem tudott érdekelni.

- Ne haragudj.. - csókolt a homlokomra, és állt meg a mozgásban, hogy megszokhassam. Megráztam a fejem, és hagytam neki, hogy újrakezdje az elejétől. Először a nyakamon, aztán a fülem mögötti részen, majd végül a kulcscsontomnál és a melleimnél hagyott halvány foltokat. Még jó, hogy ezeket a póló el fogja takarni, különben magyarázkodhatnék apámnak, hol szereztem őket.

A lábaim remegtek, mikor gyengítettem a férfi csípője körüli szorításomat. Egészen idáig, ott is kapaszkodtam, de most erőtlenül húztam szélesebb terpeszbe, és tettem le talpam az ágyra. Felemeltem a csípőm, és enyhén körözni kezdtem, hogy ne kelljen kimondanom, amire gondolok. Már ő sem bírta tovább, rögtön mozogni kezdett, először csak lassan, de annál mélyebben, hogy a későbbiekben könnyebb legyen nekem.

Az az este meghatározó volt nekem. Ahogy együtt mozogtunk, miközben a légzésünk igazodott a másikéhoz, ami ugyan olyan zilált volt, ahogy a testünk egymásnak simult, miközben csókot váltottunk, és az a mély eufória, ami a végén elbódított mindkettőnket.. Felejthetetlen élményt adott, már az elsővel. A fájdalom, ami vele jár messze szállt tőlem, mikor pihegve felém fordult, és simogatni kezdte az oldalamat, csakhogy lenyugtasson. Nem bántam meg, és soha nem is fogom, hogy vele vesztettem el, hogy őt választottam, és, hogy most léptük át ezt a határt kettőnk között. Ki tudja, mikor fog az élet megint elválasztani minket egymástól. De tudom, ezek után biztos vagyok benne, hogy mindig vissza fogok találni ehhez a férfihoz.

Mert szeretem.

Jaa! És bocs a hibákért 🤷🤦😁😁🤯