Időtolvaj [Taehyung ff.] - Befejezett

14. rész

SoMin teljesen össze volt törve, mikor beléptem a terembe. A tanárnak hűlt helye volt, és csak annyit mondott, mielőtt lelépett, hogy akkor hajlandó foglalkozni velünk, ha törött csont is van a történetben. Ezáltal, most tényleg magunkra vagyunk maradva a feladatot illetően, és ez nagyon nagy nyomást jelent SoMin-re, és a csapatára is.

- Szóval, lényegében jók a zenék, amiket hoztatok, de ha már a tanárnő azt akarja, hogy a témánk az erotika legyen, akkor.. Lehetne ahhoz közeli dal is. A ruhát viszont most szavazzátok meg, mielőtt háború lenne belőle. - nevetett fel a lány, majd odaadta nekem - ott álltam mellette - a papírokat, amikre vázlatosan fel volt rajzolva pár ruhadarab.

Mintha csak az oviban lennénk, felmutattam egyesével a többieknek, hogy feltehessék a kezüket szavazatképp, így meg tudtuk állapítani, melyik a legtetszetősebb nekik. Egy kék-fehér, viszonylag sokat mutató egybevarrott szoknyára szavaztak, amitől nekem már most görcsben áll a gyomrom, de nem tehetek semmit.

- Oké, akkor most a zene kellene, mert anélkül nem tudunk elkezdeni tanulni. - folytattam, majd SoMin-re néztem, aki nagyban bólogatott. - Mivel ezek eléggé visszafogott számok, és nincsenek a témánál... Mit szólnátok az  Electric Kiss-hez? Vagy esetleg Taemintől a Thirsty.

- Inkább a másodikat. - hangzott fel egy férfi, akit eddig talán még nem is hallottam. - Annak van egy pulzáló ritmusa, amivel jól lehetne szemléltetni az erotikánkat, és a szövege is megnyerő. - nem hiszek a szememnek. Általában nem szoktam megjegyezni az embereket, szörnyű az arcmemóriám, de ez az a srác, akibe belebotlottam a termünkben. Nem is tudtam, hogy ő is táncolni fog.

- Oké, akkor ezt eldöntöttük. Ideje kezdenünk valamit vele. - csapta össze kezét SoMin, majd intett a srácoknak, hogy álljanak be.

-------------------------------

- Na jó. Kivagyok. - huppant le mellém Taehyung a földre. Épp a cipőmet kötöttem, mikor elfeküdt mellettem, és kitárta oldalra a kezét. Mellkasa fel-le mozgott, még mindig fáradt és zilált volt a próba miatt. Kemény két órát lenyomtunk ebből, aminek az első fele csak abból állt, hogy az ,,oktatóink" megpróbáltak minket párba rakni. Mármint azokat, akik elől lesznek.

- És ez még csak rosszabb lesz. - sóhajtottam. Ahelyett, hogy felálltam volna, hátra tettem a kezem, hogy megtámaszkodhassak, és igyekeztem én is visszahűlni eredeti hőfokomra, mivel még mindig úgy éreztem, hogy lángol a testem.

- Nem érdekel, hogy csinálod, de oldd meg! - hallottam meg egy nem kívánatos hangot. Ordibált a folyosón, majd betört a terembe, és a padhoz érve elvette az otthagyott mobilját. A lány, akivel minden bizonnyal beszélgetett az ajtóba lépett, de amint látta, hogy a férfi arra indul, rögtön összehúzta magát, és eljött az útja elől. - Nem fogok miattad rossz fényben tűnni! Tanuld meg azt a kurva táncot, mire fellépünk! Különben nem fogod megköszönni. - fenyegette meg látványosan, mielőtt kirohanhatott volna.

A lány nem tudott mit tenni, megtörölte a szemét, majd körbenézett a teremen. Amint meglátott, szemei megteltek rettegéssel. Meghajolt, és ő is eltűnt a folyosón.

- Ez azért kemény. Látom nem ment túl jól a párok kiosztása. - jegyezte meg Taehyung.

- Nem mi döntöttünk. SoMin véletlenszerűen bökött rá az emberekre. Ha annyira nem akarta azt a lányt, akkor mondhatott volna nemet. - rántottam vállat. Ideje volt hazamenni, ezért felálltam, és elköszönve a férfitól kijöttem az egyetemről.

Mikor lefordultam az utca végén, a hátam mögül gyors lépteket hallottam közeledni felém. Vártam, mikor fut el mellettem az a valaki, de ahelyett, hogy lehagyott volna, inkább mellém szegődött, és intett egyet.

- Menjünk együtt. Te is a szállodába tartasz, nem?

- Mivel ott lakok. - vontam vállat. Kisebb sokk érte a férfit, pedig azt hittem, a liftes jelenet után tudja ezt.

- Azt hittem csak ott dolgozol. - jegyezte meg. Némán vonultunk egymás mellett, szinte a másik felé se nézve, mint két idegen. Mondani akartam valamit, mert aggasztott a kávézó utáni beszélgetésünk, de egy hang se jött ki a torkomon. - Itt szoktál rosszalkodni? - húzta ördögi mosolyra ajkát, mikor beálltunk a liftbe. Sejtelmes fejjel ránéztem, de ekkor eszembe jutott, hogy itt találkoztunk először, nem épp kellemes hangulatban.

- Ahhoz a haverodhoz mész, aki miatt meztelenül kellett menekülnöd a nyilvánosság elől?

- Pontosan. - válaszolta természetesen. Nem pont erre számítottam, ezért csak megráztam a fejem, és megnyomtam a gombot. Bár ő nem oda jön, de mivel nem volt hajlandó megmondani, melyik emeleten szándékszik kiszállni, így most feljön velem odáig, és csak azután megy vissza le. - Mond csak.. Az a kijárat mindig nyitva van?

- Ilyenekről nem beszélhetnék. - emeltem fel hangom.

- Ugyan. Nem mondom el senkinek. Csak furcsállom.

- Miért? Ha esetleg tűz ütne ki, és az összes itt dolgozó elakad valahol, a vendégek égjenek el, mert nincs nyitva a vészkijárat?

- Ezek szerint igen. - mosolyodott el. Sóhajtottam egyet, és inkább elfordultam tőle, hogy ne lássam az önelégült arcát. Észre se vettem, és úgy szedett rá. Nem is adtam konkrét választ, de ez elég volt neki, hogy leszűrje. Vigyáznom kell vele, mert okosabb és ravaszabb, mint ahogy én azt elsőre gondoltam. - Akkor holnap. - köszönt el, mikor kiléptem mellőle.

Nem is mondtam semmit, inkább csak bemenetem a nappaliba, és ledobva mindent magamról a fürdő felé vettem az irányt. Vajon miért volt kíváncsi rá, hogy nyitva van-e?