Időtolvaj [Taehyung ff.] - Befejezett

12. rész

Megigazítottam a hajamat, majd kimentem, és még egyszer utoljára ránéztem az asztalra, amit szépen megterítettem. Még ki is centiztem, hogy ne lehessen semmibe se beleszólni a terítést illetően, mivel nem tudtam, milyen nőt várok ide. Apát ismerve rendes lesz, és kedves, de nem tudom, mit várja tőle, ha nem lesz neki tetsző az első benyomás.

- Jól nézek ki? Nem bűzlök? Nem kócos a hajam? Honnan van ez a ruha? - robbant be apám a fürdőből a nappaliba, és bombázott le a kérdéseivel. Látszik rajta, hogy nagyon izgul, még egy izzadtságcsepp is lefojt a homlokáról, pedig ő egyáltalán nem az a típus.

- Ne aggódj, sármos vénember lett belőled, és el fogod ma varázsolni azt a nőt. - tudtam, hogy ez el fogja terelni annyira a figyelmét, hogy megfeledkezzen az idegességéről. Csóválni kezdte a fejét, és egy frappáns beszóláson gondolkodva csípőre vágta a kezét, azonban nem volt ideje visszaszólni, mivel csengettek. Tudtuk ki az, mégis mind a ketten összerezdültünk.

Apa, mint egy idióta, biccentgetni kezdett a fejével, hogy menjek az ajtó felé, én meg mérges tekintettel mögé léptem, és taszigálni kezdtem Nehogy már nekem kelljen kinyitnom az ajtót a barátnőjének! Elvégre ez az ő.. ,,háza".

- Szia! - köszönt neki, kissé talán hangosan. Csókot váltottak, és ellépve az ajtóból beengedte a nőt. Vékony testét egy visszafogott, ámde mégis kényelmesnek tűnő ruha takarta, haja lófarokba volt felkötve, egy fehér gumival, táskája a vállán lógott, abba kapaszkodott. Arca kedves volt, így első ránézésre, mosolya pedig őszinte. Odamentem hozzá, és kezet nyújtottam neki, miközben bemutatkoztam.

- Nahát, Rin. Már nagyon sok jó dolgot hallottam rólad. - nézett apám felé, aki zavarában megdörzsölte a tarkóját.

- Nos igen, én is. Örülök, hogy végre megismerhetlek. - mivel apa nem igazán vette észre magát, ezért én elálltam a nő elől, mintha csak mögötte lenne valami dolgom, és elkezdtem mutogatni a kabátjára, miközben az öregre bámultam. Szerencsére gyorsan felfogta, és levette barátnőjéről a kardigánt, amit rögtön fel is akasztott a helyére, de még itt sem hagytam neki, hogy szusszanjon egyet, mivel a hölgy már el is indult a megterített asztal felé.

- Gyorsan, húzd ki neki a széket, és kérdezd meg, hogy kér e valamit inni! - utasítottam neki, persze a fülébe suttogva, nehogy meghallja a vendégünk. Apát még sosem láttam úgy szaladni, mint ahogy most tette. Mögé érve igyekezett lassan, és természetesen viselkedni, még akkor is, mikor nyelve összeakadt attól a mondattól, hogy ,,hozhatok valamit inni?", és valami olyan jött ki a torkán, amit szerintem csak a nő értett. Mi is volt a neve? HyeRa?

Kivettem a sütőbe hagyott ételt, hogy még meleg legyen, mikor nekilátunk, és az asztalra tettem. Innentől már apa átvette a vezetést, és felemelve párja elől a tányért, mert neki egy nagyobb szelet húst, egy kis krumplival.

Végül is egész jól alakult az este további része. Nem csalódtam HyeRa-ban, tényleg egy kedves természet, legalábbis aszerint, amit most mutatott magából. Igyekeztem csendben lenni, és csak akkor megszólalni, ha kérdezősködött felőlem. Természetesen nem hagyhatta, hogy csak ott üljek velük, mivel láttam rajta, hogy meg akar ismerni, de szerencsére apa is észrevette rajtam a szokásos dolgokat, és a segítségemre sietve próbálta elvonni a nő figyelmét.

Nem szeretem az idegeneket, mégis jól el tudok velük beszélgetni még akkor is, ha épp nincs kedvem, vagy nem szimpatikusak. Apa ezt már kiskoromban észrevette rajtam, és ilyenkor megértően rám hagyja.

Amíg ő lekísérte a taxiig, én pakolni, és mosogatni kezdtem, hogy ne legyen annyi dolga. Biztos fáradt már, én pedig még elememben vagyok, ezért is akartam még ezek után felmosni, és letörölni az asztalt. Mikor bejött, rögtön mögém lépett, és kezével átkarolva egy puszit nyomott a fejem búbjára.