Időtolvaj [Taehyung ff.] - Befejezett

67. rész - Epilógus

67 évvel később

- Ez most komoly? - forgatta meg szemét Leyla, miközben feladta a képet Jungkooknak, aki szinte fülig pirult, mikor meglátta a lurkókat. - Nem elég, hogy itt van ez a hasznavehetetlen, lesz még belőle kettő?

- Hé! Hallom ám! - kiáltott fel HanSung, és csapta meg nővérét egy párnával, amit maga mögül vett ki, így mikor visszadőlt, összecsuklott a kanapé sarkába.

- Apátokat okoljátok. - mutattam Taehyung felé, aki a mellkasára csapta a kezét, és eljátszva a sértődöttet kivonul hisztizni a konyhába.

- Szóval ikrek. Lehet tudni a nemüket? - adta vissza a képet BoMin.

Mivel a professzor noteszében nem volt név, ezért ez is tőlünk függött. Mindenképp olyat akartunk neki adni, ami jól hangzik, és könnyen megjegyezhető, legalábbis számunkra. Mikor azon a bizonyos napon kiengedtük a tartályból, beadtuk neki a szert, és hazahoztuk, hogy nálunk ébredjen fel először.

Rögtön utána szóltunk a rendőröknek, hogy találtunk egy holtestet, de mivel már bomlani kezdett, így várni kellett a beazonosítására. A laborban mindent lefoglaltak, és biztos vagyok benne, hogy mai napig találgatják az egyes szereket, hogy mi is lehet az.

BoMin tizenkét órával később kelt fel, jobban mondva felriadt, mintha csak rosszat álmodott volna. Megbeszéltük Taehyung-al, hogy nem fogunk neki hazudni, egyenesen elmondjuk, hogy mi is történt vele, hogy kicsoda, és, hogy mi kik vagyunk.

Nekünk sem volt könnyű ezt úgy elmondani, hogy szerencsétlen fel is fogja, több napig tartott, amíg végül kérdés nélkül le tudtunk ülni vacsorázni. Apámék előtt is rejtegetnünk kellett, elvégre semmit se tudott magáról, és a dolgairól.

Bár beletelt egy kis időbe, de szereztünk neki iratokat, így kikerült a gyanús személyek köréből. Ahogy egyre több időt töltött velünk, úgy szokott bele ebbe a világba, és tanulta meg az alapvető dolgokat, amiket nem tudott.

A legnagyobb meglepetést mégis az okozta, mikor visszament az időben két percet, hogy nekem ne horzsolódjon le a térdem, ugyanis voltam olyan figyelmetlen, és elestem a küszöbön. Nagyon megijedtem, mert a saját szememmel láttam, ahogy Tae beadja neki a mérget. El kellett volna tűnnie az erejének, és mégis birtokolja azt, ami nekem is van. Pontosan vissza tud menni bárhova, az adott napon belül.

Még mindig nem biztos, de elfogadtuk azt a tényt, hogy mivel a méregnek csak a fele került a szervezetébe, így az történt, ami MiRa-val is. Az egyik képessége vele halt, míg a másikat megkaptam én. Nem tudom, hogy lehetett akkora szerencsénk, hogy pont azt a képességét vegye el a méreg, amivel előre tud ugrani az időben, de nem is kérkedem, csak hálát adok a sorsnak. Nagyban megkönnyítette a dolgunkat.

Akit nagyon sajnálok, az Ho Seok, és SoRa. Az egyetemi éveink alatt nagyon közel került hozzám, szinte a legjobb barátnőm lett, és amíg nem voltam gyanús, igyekeztem minél több időt tölteni vele, mert tudtam, hogy egy nap el kell válnom tőle. Azóta tartjuk a kapcsolatot, de csak interneten, ugyanis azt hiszi, hogy elköltöztünk. Ami most már esélyes lesz, mert egyre idegesebb leszek ha arra gondolok, hogy mennyi ember gyanakszik a fiatalságomra.

Ho Seok nagy nehezen talált magának egy barátnőt, de az sem volt egyszerű. Nem sokat tudok a dologról, mert többek között Taehyung segítségét kérte az ügyben, de amennyit ő elmondott, elég kacifántos szülei vannak a lánynak. Az apja nem akarta elfogadni Ho Seok-ot, mivel nem tetszett neki a munkája. Azt hitte, el fogja miatta hanyagolni a lányát, és ez miatt képes volt azt hazudni, hogy Kiyu - a lány neve - már feleségül ment valakihez.