Időtolvaj [Taehyung ff.] - Befejezett

31. rész

Taehyung pov's

- Hé, várj már meg! Hova rohansz Taehyung? - futott utánam SoRa, nekem azonban eszem ágában sem volt lassítani.

- A hotelba. Van egy kis dolgom. - mellém érve kíváncsian tekintett rám, hátha elmagyarázom neki, de most túl hosszú lett volna beavatnom őt abba, amit elgondoltam. Biztosítékként jól jön, ha velem tart, mert ez nem lesz egyszerű, de mivel Rin szabadulása a tét, ha kell, minden eszközt bevetek, amim csak van.

Beérve az ismerős helyre a recepcióst szinte letámadtam, mikor végre eltűnt előlem az épp most bejelentkező házaspár.

- Szeretnék beszélni az igazgatóval!

- Mr. Kwang házon kívül van. - kezdett bele nyálasan, amitől már most felment bennem a pumpa.

- Akkor a helyettesével. Ő itt van igaz?

- Nos, igen, de.. - meg se vártam, milyen kifogással akar lebeszélni róla. Beléptem a liftbe, megvártam, amíg SoRa mellém ér, és megnyomtam az utolsó előtti emelet gombját, elvégre ha jól emlékszem, ott van az irodája.

Még csak meg se fontoltam a mondandómat, kopogtam az ajtón, és bementem az idegen férfihoz, aki épp a papírjai fölött görnyedt. Mikor meglátott, illedelmesen köszönt, és levette a szemüvegét. SoRa becsukta az ajtót, és mivel ő is itt volt, így a férfi kimászott az asztala mögül, hogy illendően köszöntse a hölgyet.

- Miben tudok segíteni? Nem emlékszem, hogy szóltak volna az érkezésükről..

- Nem is. - vágtam rá, mert már fordult volna a papírjaihoz, hogy ellenőrizhesse az állítását. - Egy kérésem lenne Önhöz. Ismeri Kwang AnRyuk lányát?

- NaRin-t? Persze. - felelte, mintha ez természetes lenne. Megkönnyebbülten sóhajtottam egyet, mert ez nagyban megkönnyíti a dolgomat.

- Neki kellene segítség. Letartóztatták egy olyan ügy miatt, amit el sem követett, és lehet, hogy a hotel kamerafelvételei tudják csak igazolni az ártatlanságát. Csak az az egy óra kellene arról a napról, amikor hazajött, semmi más.

- Sajnálom, de azt nem adhatom ki engedély nélkül.. - felelte, homlokát ráncolva. Megforgattam a szemem, és el akartam mondani neki megint azt, amit az előbb, hogy mennyire fontos lenne az az egy óra, ami igazából csak pár másodperc lenne, de SoRa megelőzött. Mellém lépett, hogy egyenesen a férfire tudjon nézni, azzal az apró termetével.

- Nem tudom, hogy hallotta-e, de az igazgató lányát lecsukták. Mit gondol, a médiának még hány nap kell, hogy ezt kinyomozza? Vajon mit fog szólni a felettese, ha kiderül, hogy Ön tudott volna mit tenni az ellen, hogy a hotel elveszítse a népszerűségét? Mindezt azért, mert Maga nem hajlandó megmutatni a felvételt.

Pislogni is elfelejtettem. SoRa vékony, nőies hangja rettentő gyorsasággal mélyült el, és komolyodott meg. Még én is megilletődtem tőle, pedig tudom, hogy most csak improvizált, és valójában nem ilyen, de be kell vallanom, most nagyon ügyes volt.

- Jól van, legyen. De ha lehet, ezt ne mondják el senkinek.

- Köszönjük Uram. - mosolyodott el és válaszolt a lány, immáron a saját, megszokott hangján. Kellett pár pillanat, mire feldolgoztam a hallottakat. Mire észbe kaptam, a felvétel már ott volt SoRa pendrive-ján, mi pedig mehettünk is vissza az őrsre.

Beérve a liftbe nagyot sóhajtott, és engedett a merev, egyenes tartásán, miközben a falnak dőlt, és felnézett a plafonra.

- Nagyon jó voltál. Le a kalappal.

- Segíteni akartam. Nem gondoltam volna, hogy ilyen nehéz komolynak lenni egy idegennel szemben.

- Ha ez megnyugtat, cseppet sem látszott, hogy te nem ilyen vagy. Ha nem ismernélek, most rendesen félnék tőled. - simogattam meg a feje búbját. - Ez már megállja a helyét a bíróságon.

- Miért, oda is vinni fogják?! - ijedt meg, és nézett rám. Majdnem letépte rólam a pólómat, aminek a nyakába kapaszkodott, és rángatott meg.

- Nem tudom, nyugi. Ezt csak úgy mondtam. De nagy valószínűséggel ott fognak dönteni az ügyről. - nem sok ilyen jellegű filmet vagy sorozatot láttam, de innentől kezdve az összeset meg fogom nézni!

Amint beértünk, rögtön jelentettük, hogy a nyomozóval szeretnénk beszélni, de ő jelenleg egy másik nővel társalgott. Mivel ott volt mellettünk, nem hagyhattam, hogy eltűnjön a szemem elől, így arrafelé vettük az irányt, ám a férfi előbb kiszúrt minket, minthogy én meg tudtam volna szólalni.

- Jó is, hogy jönnek. Ez a hölgy itt az állam által kijelölt védőügyvéd, mivel a kisasszony nem akart sajátot.

- Üdv, Kim HaeMin. - mi is bemutatkoztunk, ha már így nyitottunk, de az én mondandóm nem az ügyvédnek szólt, hanem a nyomozónak. Rögtön átnyújtottam a pendrive-ot, mire kérdőn nézett rám, és nem azért, mert ne tudta volna, hogy mi az.

- Nem volt senki, akivel aznap beszélt volna, de itt van a felvétel, hogy felmegy a szobájába, és reggelig nem hagyja el a szállodát. - mutattam a kis eszközre.

- Ez felvet némi gondot. Mégis, hogy került akkor oda a fegyver?

- Ez az ügy fog a sírba tenni. - sóhajtott a nyomozó, majd ismét rám nézett. - Köszönjük. Ezzel jó eséllyel a holnapi tárgyaláson a vádlott fog nyerni. A bizonyítékok arra adnak gyanút, hogy megpróbálják őt belekeverni ebbe az egészbe.

- Bizonyítékok? - kérdezett vissza SoRa, aki nyilván semmit sem tud az ügyről, csak annyit, amennyit elmondtam neki, és amiket hallott az egyetemen. Cho-ban rettenetesen nagyot csalódtam, mikor tőlem is elfordult azért, mert védeni akartam Rin-t. De ráérek haragudni rá, mikor végre kiszabadul onnan a lány.

A nyomozó elnézést kért, és elhagyta köreinket, mivel megjött a főfelügyelő, akivel váltania kellett pár szót, így rögtön a férfi mellé lépett, és bevonultak az irodájába. Az ügyvéd megragadta a karomat, és oldalra húzott, egészen a falig, ahogy SoRa-t is.

- Nem lenne szabad elmondanom, de jó, ha tudtok róla. A tárgyalás holnap fél kilenckor fog kezdődni, és mivel ti hoztátok be az egyik bizonyítékot, be fognak engedni. Ha nem, akkor hivatkozzatok rám.

- Köszönjük.. - válaszoltuk egyszerre.

- A védencemnek, azaz.. Rin-nek még nem mondták, de az apját is belekeverték ebbe az egészbe. Holnap fogja megtudni a bíróságon, mikor felsorolják a tényeket a nyomozással kapcsolatban.

- Mi? Mi köze van ehhez az apjának? - kérdeztem vissza.

- Az ügy eléggé bonyolult. Mint ahogy a nyomozó is állítja, valaki be akarja mártani Rin-t, hogy ő jöjjön ki bűnösnek ebből az egészből. Csakhogy az elkövető arra nem számított, hogy a lány apja a fenyegetések ellenére is felkeresik a rendőrséget.

- Lassítson.. Mi semmit se tudunk erről. - ráztam meg a fejem, és igyekeztem nem elveszíteni a fonalat.

- Az apja elutazott a szomszédos városba, de mikor megérkeztek, a telefonjára fenyegető üzeneteket kezdett kapni. Olyanokat, hogy ha felveszi a lányával a kapcsolatot, vagy, ha felkeresi a zsarukat akkor Rin-t lelövik. Az ottani rendőrök nem tudtak ezzel mit kezdeni, ezért szóltak az ittenieknek, akik összekötötték a két esetet. Ez minden bizonnyal döntő súlyú lesz a bíró szemében. Valamint.. Az is, hogy a férfi jelenleg kórházban fekszik.

- MI? - keltem ki magamból, és kezdtem ordibálni.

- Az elkövető bizonyára megtudta, hogy megszegte a parancsot, és.. Megmérgezte Rin apját. Azt még nem tudni, hogy mikor és mivel. Ma fogják átszállítani az itteni kórházba.