A király táncosa (KageHina, yaoi) <befejezett>

1.rész ~ A vendégek

Sziasztok! Ez az első írásom, remélem tetszeni fog.

Kageyama szemszöge:

-Felség, ideértek! - mondja az egyik szolga, majd rohan, hogy beengedje a most érkezetteket.

Igen, mára vártam őket, de nem gondoltam volna, hogy ennyit késnek. Kíváncsi vagyok, most milyenek. Legutóbb egy éve jártak itt de senki nem keltette fel az érdeklődésemet, pár napig bírtam csak elviselni őket, majd kidobtam a palotából. Most ismét itt vannak, hogy megmutassák, mit sikerült egy év alatt fejlődniük.

-Felség, felség! - hirtelen felriadok a gondolkozásból a testőrparancsnokom hangjára.

- Igen, Daichi? Valami baj van? - kérdezem tőle, és úgy teszek mintha nem vettem volna észre, hogy már bevezették a vendégeket a fogadó termembe.

-Semmi gond nincs, Felség, csupán Sugawaráék megérkeztek. - feleli.

-Köszönöm, most kérem hagyj magunkra! - mondom majd a csoportra emelem a tekintetem. Figyelem, ahogyan a vezetőjük után baktatnak, makd megállnak a trónom elött.

-Köszöntelek ismét itt, Sugawara!

-Köszönöm felséged nagylelkűségét, hogy ismét itt lehetek. Igérem, idén nem okozok csalódást! - feleli.

-Nagyon is remélem, ugyanis nem lesz több lehetőséged. Ha most sem elég jó, tudod mi lesz a sorsod. - mondom neki ridegen, éreztetve vele, hogy élete veszélyben forog.

-Tudom, felség, tudom. De ne mi ketten beszéljünk, hanem inkább a táncosaim beszéljenek magukért! - tapsol egyet, mire a mögötte lévő hölgyek elhelyezkednek, majd a zenekar tagjai játszani kezdenek.

Kezembe támasztom a fejem, úgy figyelem, ahogy csábosan táncolnak és próbálják felkelteni az érdeklődésemet. Ugyan úgy mozognak, ugyan azt a betanított táncot táncolják.

Azonban hirtelen valami vöröset látok villani, ami, ha csak egy pillanatra is, de magára vonja a figyelmemet. Mostmár figyelem, mikor tűnik fel az a vörös hajú táncosnő, hogy jobban is szemügyre vehessem. Azonban amikor kicsit szélyelebb nyílik a kör és középen láthatóvá válik a fő táncosnő, rá kell döbbennem, hogy bizony nem egy dűs keblű hölgy, hanem egy férfi.

Annyira csábítóan táncol, mint a többiek, de nem csak a sablont csinálja, hanem látszik rajta, hogy ő maga is élvezi ezt az egészet. Csupán egy nadrágot visel, aminek buggyos a szára, mezitláb, póló nélkül táncol, azonban karján és lábán jó pár aranykarika csilingel minden mozdulatánál.

Egy fátyol takarja az arca nagyrészét, azonban szeme huncutul csillog. Vörös haja nincs úgy levágva mint egy férfinak, hanem kicsit hosszabbra van növesztve, ami egészen a tarkójáig érne, ha ki lenne engedve. Azonban egy copfban összefogta és egy gyönyörű fehér szallaggal kötötte meg. Olyan fehér akárcsak a bőre. Ruhája tüzes piros mint a szeme és a haja. Nagyon látványos ez a két szín így együtt, biztos Sugawara adta rá ezeket a göncöket. Csak nézem és nézem ahogy táncol, egyszerűen nem tudom levenni róla a szemem. Mondhatnánk azt is, hogy megbabonázott. A tánca természetesen. Soha nem ismerném be, hogy egy fiú tetszene nekem. Végül, ahogy véget ér a szám, úgy ideje lenne választanom. De mit mondjak, nem választhatom őt, hiszen az annyira kínos lenne. De nem akarom, hogy elmenjen. Most mi legyen?