Kageyama Tobio egy félelmetes, jégszívű és ijesztő király.
Soha, senki nem került közel hozzá, és ő nem is engedné. Azonban a magány és elutasítás fájdalmasabb mint gondolta.
Vajon lesz aki elhozza számára a boldogságot?
Puha kezecskék simogatták a hajamat, mikor magamhoz tértem. Az utolsó emlékem, hogy Kenma hergeli Tobiot és nekem hangosan ki kell mondanom az álombeli egyezségünket. Utána teljes sötétség és csak csend vett körül.
A puha ujjak még mindig cirógatták az arcomat, amiért hálásan dörgölőztem hozzájuk. Halk, női kuncogás ütötte meg a fülem, majd a hang tulajdonosa suttogva meg is szólalt:
-Biztosan felébredt, csak még lusta kinyitni a szemeit.
-Szerintem meg csak automatikus refleksz ez, semmi különös nincsen benne. Bár ahogy ismerem Kenmát, amilyen altatót belényomott, nem fog még egy ideig magához térni.
-Ennek ellenére hall minket. Meg vagyok győződve róla - végre képes voltam annyira össze szedni a gondolataimat, hogy felismerjem a hangot.
Örömömben fel akartam kiálltani, s magamhoz akartam volna ölelni őt, de testem nem engedelmeskedett nekem. Még a szemhéjam mozgatására sem voltam képes erőfeszítés nélkül. Berekedt hangon suttogtam:
-Sho...ra...
-Shoyo! Tudtam, hogy ébren vagy! -kiabálta boldogan a testvérem és szorosan magához ölelet.
-Shora meg fogod fojtani -szólt rá finoman Angyal.
Hirtelen minden eszembe jutott, Angyal árulása és ahogyan elrabolja Shorát, s én csak nézhetem tehetetlenül. Mennyi keserűség s bánat gyülemlett fel bennem Shora elvesztése miatt, hogy csupán gyengeségem akadályozott meg abban, hogy lekiabáljam Angyal fejét. Ezért csak gyilkos pillantással méregettem, ő pedig már épp magyarázkodni kezdett volna, amikor Shora őt megelőzve mesélt el egy történetet.
-Kenmát már ismered, igaz?
-Igen -feleltem kíváncsian, hogy ebből mi lesz.
-Van egy "segítője", s fő bizalmasa Kuroo. Ő a jobb keze, mindig ő végzi el a piszkos részét a dolognak. Hogy is mondjam? Nos, ők egy... emberkereskedő banda szerűség. Azért mondom, hogy szerűség, mert nem csak embereket adnak és szállítanak. Mindent ami él és mozog. Ők a legkegyetlenebb és leggátlástalanabb emberek, akikkel valaha is találkoztam.
-Kicsi lányka voltam, úgy 8-9 éves - fűzte tovább a történetet mostmár Angyal - amikor apám pénzért cserébe el akart adni nekik.
-Nagyon klisés - fintorogtam.
-Pontosan. Sosem hittem volna, hogy ez tényleg megtörténhet. 3 kisebb testvérem volt, a legapróbb alig volt egy éves, anyánk gyermekágyi lázban halt meg. Apám ekkor kezdett el inni, mindig holt részegen esett haza este a kocsmából. Még egy falat kenyérre sem volt pénzünk, ha mégis akadt egy-két pénzérme apám azonnal indult a kocsmába. Azonban mindig csak hitelre itta a sört, s egy idő után már arra sem akart adni neki a kocsmáros.
-Kenma egyik embere szép summát ajánlott érte, az apja pedig azonnal ráállt az üzletre. Niát a hajánál fogva cibálta el testvérei mellől -nézett szomorúan Angyalra Shora.
-Természetesen rúgtam, haraptam, sikítottam, ahogyan a torkomon kifért. A férfi, aki elvitt, alig győzött egy zsákba betuszkolni. A hideg kőlapon ébredtem, meztelenül, éhesen. Akkor még nem tudtam, de Kenma és Kuroo vizslattak éppen, csupán áru voltam a szemükben. Megvártam amíg Kenma elég közel hajol, hogy tüzetesebben is megvizsgáljon, hiszen azt hitte még ki vagyok ütve. Elkaptam a fejét és megpróbáltam bármit is csinálni, csak hogy kiszabaduljak ebből a helyzetből. Kuroo elég gyorsan lekapcsolt, ám megtetszettem nekik és nem adtak el, inkább saját céljaikra használtak fel.
Bérgyilkost képeztek belőlem, az első utam természetesen apámhoz vezetett. Bár pár évet várnom kellett a bosszúra és a lehetőségre, hogy testvéreimet kiszabadítsam annak az embernek a kezei közül, szörnyű dolog fogadott a régi otthonomban. Apám semmit nem törödőtt gyerekeivel, mindig én vigyáztam rájuk, én loptam nekik enni. 3 kicsi, élettelen test fogadott a szobájukban. Kegyetlenül végeztem apámmal.
Mindig, minden kérését teljesítettem Kenmának, egy nap azonban furcsa feladatot kaptam. Nem megölnöm kellett valakit, hanem megvédenem. Egy gyönyörű hintóban utazó személyt kellett oltalmaznom. Ekkor ismertem meg Shorát, aki az utasa volt ennek a fogatnak, s egyből egymásba szerettünk. Legálisan alig ha szerethettük egymást, ezért csak titkon találkoztunk. De Kenma rájött a titkunkra.
-Mindkettőnket zsarolt, a másik tudta nélkül, mert féltünk egymásnak elmondani, hogy Kenma mozgatja a szálakat felülről. Egyetlen dolgot akart. Téged! - már majdnem kiabálta Shora.
-De hát... Elvileg halott gyerek vagyok, nem? -néztem rájuk furcsán.
-Elméltileg az vagy. De Kenma ritkán szokott kiutazni és szerencsétlenségedre pont megpillantott. Csak később derült ki, hogy Shora ikertestvére vagy, inenntől kezdve használta Shorát is a saját céljaira - jelentette ki Angyal.
-De miért pont engem akar?
-Ezt senki sem tudja, a nagy és gonosz Kenmán kívül.
-De mi van Shora elrablásával?
-Valamivel meg kellett, hogy zsaroljon. Arról nem tudtam, hogy pont Nia fog értem jönni, de sejtettem, hogy előbb utóbb eljön az a pillanat is.
-De hát... De hát -hápogtam meglepetten.
-Akkor... Nem is akartad Shorát bántani? - néztem Angyalra.
-Egyetlen ujjal sem. Te tudnád bántani azt, akit a legjobban szeretsz? - kérdezte.
-Soha... Soha... -gondoltam szomorúan Tobiora és, hogy mennyire megbánthattam az érzéseit, amiért Shorát választottam helyette.
×××
Sziasztok babák! Végre itt az újabb rész, de mielőtt nagyon kilépnétek szeretnék "mondani" néhány dolgot! Hétfőn elkezdtem a 19 days mangáját fordítani, mert egyszerűen imádom a srácokat és ha van kedvetek kukkantsatok bele! A profilomon könnyedén megtaláljátok. Minden hétköznap jönnek majd részek, de a hétvége szentsége megmarad ennek a könyvnek. Szóval jövő héten új rész! ❤ Csak ennyi, puszi a hasatokra! ❤❤
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
