A király táncosa (KageHina, yaoi) <befejezett>

⚠⚠28.rész ~ Mézédes mámor⚠⚠

Kageyama sietős távozása óta már több mint egy hét telt el. Minden napja egyre fájdalmasabb volt a kis Hinatának. Nem láthatta a szerelmét, nem tudott semmi egyebet felőle, csak azt amit a leveleiben írt neki a király. A héten szinte reggeltől estig lehetett hallani a távolban az elhaló csatakiálltásokat és a robbanásokat.

Ám aztán elhalt minden, levél sem érkezett 2 napig. Hinata teljes pánikban volt, hiszen ez a csend akár a vesztét is jelenthette királyságuknak.

Ám a harmadik nap estéjén lódobogás hallatszott a kapu felől, és Kageyama vágtatott be pihegve. Lepattant a lováról és a síró Hinatához rohant, hogy egy szoros, megnyugtató ölelésbe vonja.

Mikor elváltak a fülébe súgott valamit és a palotába rohant, tépett ruházatát lecserélni.

Hinata is lélekszakadva rohant Sugához, hogy adja rá a menyasszonyi ruháját. Sugawara ugyan furcsálta a kérést, de tüstént teljesítette a parancsot. Mielőtt átadta volna a megérkező Kageyamának, még megfenyegette, ha eltépi a ruhát, akkor kegyetlen büntetésbe lesz része.

Kageyama természetesen bármit megígért csak hogy megkapja a kis vöröst, majd felkapva az ölébe cipelte fel a hálószobájukba.

Jól magukra zárták az ajtót, a cselédek pedig tisztelettudóan elhagyták a palotát. Az ifjú pár végre kettesben lehetett, és végre elhálhatták a nászukat.

Mivel senki sem volt a palotában, ezért senki sem tudja megmondani, hogy pontosan mi történhetett abban a bizonyos szobában.
Vége!😂 (Csak vicceltem, most kezdődik. 😋)

⚠⚠⚠⚠⚠⚠⚠⚠⚠⚠⚠⚠⚠⚠⚠⚠⚠⚠

Kageyama szemszöge:

Kétszer is ellenőriztem, hogy az ajtó biztosan rendesen be legyen zárva, bár az egész cselédséget elküldtem a téli palotába, kicsit kitakarítani.

Úgy holnap délig...

Óvatosan letettem Shoyot az ágyra, fehér ruhájának uszászáját szétterítettem az ágyon. Fejét a puha párnák közé helyeztem, majd a cipőm lerúgása után fölémásztam.

-Biztosan ezt akarod? -kérdeztem utoljára.

-A világon mindennél jobban kívánlak, Tobio -simított végig lágyan az arcomon, ám szemében féktelen vágy honolt.

-Rendben, de ha egyszer elkezdtem akkor nincs megállás, elmenekülés - susogom bele a fülébe.

Meg se várom a válaszát, finoman megnyalintom a fülkagylóját, majd egy picit meg is harapom, ha már úgy is ott járok. Válasza nyögésbe ful, nevemet suttogja halkan, többért követelődzve.

Puha ajkaira hajolok, mély, szenvedélyes csókot adok neki, kárpótlásul az esküvőnköni rövid pusziért. Átkarolja a nyakamat, így húz magára, kénytelen vagyok teljes testsúlyommal ránehezkedni.

Merevedésemet az övéhez dörzsölöm a ruhán keresztül.

-Szabaduljunk meg tőle - morgom csak úgy magamnak. Már éppen ketté akarom tépni a hatalmas hasítás mentén, amiből Shoyo lába olyan szexin és hívogatóan villant ki már az esküvőn is. Ám ekkor eszembe jut az ígéretem Sugának, ezért inkább a hasára fordítom a kis vöröset.

Kibontom a fűzős részt a ruha hátán, szerencsére Suga nem nagyon csomózta össze, így pillanatok alatt le ki tudtam volna belőle vetköztetni Shoyot.

De csak óvatosan lesimítottam a válláról az anyagot és egy puszit nyomtam a nyakára, majd egy apró szívással foltot hagytam a nyakán. Mostmár meg is jelöltem, hogy az enyém ez az angyal - mosolyogtam magamban elégedetten.