A király táncosa (KageHina, yaoi) <befejezett>

10.rész ~ Átkok erdeje

Hinata szemszöge:

-Pontosan mi is van ezzel a legendával? -kérdezem Shorát, miközben haladunk egyre befelé az erdőben.

Ameddig csak a szem ellát, hatalmasra nőt fák fekete levelei szállingóznak lefelé, hogy végül haszontalanul landoljanak a talajon, mint megannyi társuk. A fák lombjain keresztül egyetlen kósza napsugár sem jut át, azonban mégis világos van.

-Furcsa, -gondolom magamban -biztos ez is valamilyen varázslat vagy a legenda része.

-A legenda az Átkok erdejében élő tündérekről szól, akik... -már nem rá figyelek, mert meghallok egy furcsa hangot, ahogy azt susogja:

Jöjj kicsi gyermek,
hadd nézzelek meg

-Shora, te is hallod ezt? -kérdezem félve a testvéremtől.

-Miről beszélsz, Shoyo? Hangok? Ugyan már! -legyint hanyagul és folytatja a beszédet, azonban abban a pillanatban újra meghallom a lágy dallamot:

Jöjj kicsiny ember,
hadd egyelek meg!

-Shora! Ez nem vicc, tényleg hallok egy hangot, mint egy dal szavai úgy ringnak. -kiáltok fel ijedten!

-Jaaaa, hogy hangokat hallasz? Hát miért nem szóltál előbb? -csak egy mérges pillantással díjazom, hogy egyáltalán nem figyelt rám korábban.

-Próbálj meg neki válaszolni, vagy kövesd a dalt. -tanácsolja izgatottan.

-Miért? Nem inkább menekülnünk kéne? -rémületem még mindig nem apadt, és egyre idegesebbé kezdek válno, mert úgy tűnik ez a lány a halálba akar küldeni, aki elvileg az ikertestvérem!

-Csak csináld, és hagyd már abba a nyavalygást! -szól rám, mostmár erélyesebben mint korábban.

-Oké, oké. -nem igazán akarom követni javaslatát, de azért elkezdek hallgatózni, honnan szól a rejtélyes dal.

Azonban most nem susog senki, nem hallom a muzsikát, csupán csend honol az egész erdőben.

-Hugi, nem hallok semmit. Eltűnt a zene. -önkéntelenül is lehalkítottam a hangom.

-Próbálj meg énekelni. -suttogta vissza.

Ó, hatalmas lény
Mutasd meg magad
Ó nagyságos lény
Hozzád szól szavam

Hallgasd meg most kérlek
Mit kérdeznünk kel
Válaszolj minékünk
Hatalmad oly nagy

-Bravó! Bravó! Nagyon ügyes! -kiabálta valaki mögöttünk, miközben hangosan tapsolt.

Ám mikor megfordultunk a hang forrását keresve a semmibe bámultunk bele, csupán az erdő fái vettek körül minket.

-Nos, gyerekek, mit szeretnétek tőlem? -szólalt meg az iménti hang most közvetlenül a fülünk mellett.

Ahogy megpördültünk, abban a hitben, hogy a hang gazdája most tényleg ott lesz, azonban senki sem volt mögöttünk.

-Van egy tervem, Shora! -mondom izgatottan, hiszen egyre kíváncsibb vagyok, mégis milyen lény szórakozik velünk.

-Oké, mondjad. -gyorsan a fülébe súgtam a tervem, majd egymásnak hátat fordítottunk és a másik hátának dőltünk.

Elkezdtünk először lassan körbeforogni, majd egyre gyorsítottunk a tempón, Shora majdnem elrepült ha nem fogtam volna. Ezt a pillanatot választottam arra, hogy hirtelen megálljak, azonban a minket követő lény nem tudott olyan gyorsan kikerülni a látóterünkből, anélkül, hogy megpillantottam volna.

Egy gyönyörű szép őz szellem volt, akinek női arcvonások tükröződte az állat orcáján. Homlokán egy hold alakú fehér folt tündökölt. Bundáján a foltok mint megannyi csillagkép helyezkedtek el, patája körül kacskaringós minták melyek olyanok mintha tűz lobogna rajta. Azonban még mielőtt tüzetesebben is megvizsgálhattam volna, gyönyörűséges hölggyé változott, aki pont úgy nézett ki mint korábban az őz, ám most hosszú, fényes haja volt fehér akár a pöttyök rajta, bőre pedig kissé barnás, akárcsak az állat bundája.

-Nagyon ravasz terv volt Hinata Shoyo. Látom már most teljesen megbízol a testvéredben Hinata Shora. -szólalt meg a szépséges szellem.

-Honnan tudod a nevünket? Ki vagy te? -kérdeztem tőle álmélkodva.

-Shora tudja a választ. -tekintett a mellettem álló lányra huncutul.

-Ez igaz, tesó?

-Ha figyeltél volna idefele jövet, hogy mit mesélek a legendáról és nem a zajokra figyelsz, akkor te is tudnád. Röviden annyi, hogy ő az Átkok erdejének őrző és védő szelleme, aki bármilyen kérdésre tudja a választ. Csak ahoz először meg kell pillantani. Eddig nagyon kevés embernek sikerült, elvileg. De ez csak legenda. Tényleg bármilyen kérdésre tudod a választ? - fordult most a szellemhez.

-Mindenki tudja a kérdésekre a választ, csak nem biztos hogy a helyeset. -kuncogott vidáman.

-És te a helyes válaszokat tudod? -kérdeztem óvatosan.

-Igen, de mindig nagyon pontosan kell kérdeznetek, mert különben előfordulhat, hogy nem arra a kérdésre kaptok választ amire szeretnétek. Mellesleg, csupán egy-egy kérdést tehettek fel nekem, amire válaszolni is fogok, szóval jól fontoljátok meg, mi legyen az, mot kérdezni akartok. -sandított ránk.

-Rendben. Akkor én kezdem.
-jelentette ki Shora.

-Várj, várj, tesó! Biztos jó ötlet rögtön kérdezni? -kiáltottam idegesen, hiszen teljesen lesokkoltak azok a dolgok amiket az őz hölgy mondott.

-Igen. Nagyon régóta dolgoztam ennek a kérdésnek a finomításával, hiszen mindig is terveztem találkozni veled, mióta hallottam a legendádat. -pillantott a szellemre, aki látszólag türelmetlenül várta kérdéseinket.

-De sosem gondoltam volna, hogy egyszer sikerül. Most, hogy végre valóban itt áll előttem, nem engedem elszalasztani ezt az alkalmat. Biztos vagyok a kérdésemben, hogy ezt akarom megkérdezni, szóval csak nyugi tesó. -nagy levegőt vett, majd belekezdett a kérdésbe:

-Ahhoz fogok hozzámenni akit tiszta szívből szeretek vagy olyanhoz kényszerítenek, akit nem szeretek?

-Azta, ez egy nagyon pontos kérdés. Csak nem van valaki... -kérdezte a hölgy csillogó szemekkel.

-Nem, dehogy. -jött zavarba egy pillanatra az ikertesóm, még az arca is elpirult egy kicsit, azonban gyorsan össze szedte magát és hetykén megkérdezte:

-Nos, akkor válaszolsz a kérdésemre, szellem?

-A legnagyobb örömmel. -hajolt meg a másik gúnyosan.

-Kit most szeretsz, ő viszont szeret, viszont rangja miatt házasságotok lehetetlen... lenne, de mivel most itt van Shoyo még van esélyetek. Minden attól függ, hogy a fiúnak mit sikerül elérnie a királynál.

-Köszönöm válaszodat, őz. Mostmár nyugodt vagyok.

-Most te jössz Shoyo. Meg van a kérdés? -fordult most hozzám.

-Nem, én máskor szeretném majd megkérdezni az én kérdésemet, azonban biztosan visszajövök még. Jelenleg úgy gondolom, hogy Shora kérdésére adott válasz, mindent elmondott számomra is, amire csak kíváncsi voltam.

-Rendben, várni foglak. Most menjetek, de előtte had adjak nektek egy kis jutalmat, amiért sikerült megpillantanotok. Tessék itt van két kő, melyek az erdő folyójából származnak. Ha mindig magatoknál tartjátok, akkor megvéd benneteket a rossztól, és még egyéb hasznos tulajdonságai is vannak. -ezekkel a szavakkal nyomott a kezünkbe két lapos, zöld kavicsot.

Ám mikor meg akartuk kérdezni, hogy még mire is jó, addigra már eltűnt a fák között.

Csendesen sétáltunk kifelé, mind a ketten saját gondolatainkba merültünk.

Másnap együtt mentünk vissza Kageyamához, hogy beteljesítsük a szellem szavait.