A király táncosa (KageHina, yaoi) <befejezett>

41.rész ~ Álnok macska

Hinata szemszöge:

Fáradtan pislogtam ki szememből az álmot, mert bizony egyikünk sem sajnálta, hogy ismét láthatjuk egymást. Az alkalmat remekül ki is használtuk, de nem hinném, hogy éppen a legmegfelelőbb helyen.

Kageyama ölében ülve az első dolog amit megpillantottam egy szőke hajú leány, aki figyelmesen tanulmányozza éppen az arcvonásaimat. Nagy barna szemeimet rámeresztve mindketten megrémülünk, ő a szellem karjaiba ugrik, én Tobio mellkasába fúrom a fejem. Párjaink halk kuncogással konstatálják ijedelmünket, majd folytatják a beszélgetést.

Lecsusszanok Kageyama öléből és a lány elé lépve üdvözlöm. Félénken, reszketve, de viszonozza a köszönésemet, majd percek múlva már a házban rohangálunk a szellem egy plüss állatával. Kacagva szaladgálunk körbe-körbe, míg fáradtan nem dőlünk le a nagy kanapén. Fejjel lefelé lógva beszélgetésbe elegyedünk.

-Yachi vagyok -adja tudtomra a nevét.

-Én meg Hinata Shoyo. De szólíts csak Shoyonak! -vigyorgok rá.

-Tudom -bólint hevesen - Kiyoko már sokat mesélt rólatok Kageyamával.

-Ki az a Kiyoko? -nézek rá értetlenül.

-A párom. Tudod, az átkok erdejének szelleme.

-Oh, szóval Kiyokonak hívják! -nevettem fel.

-Slsem mutatkozott be. Ő mindent tudott rólunk, de mi semmit sem tudtunk róla. Csak Shora... -csuklott el a hangom.

-Tudom, ott voltam mindkét alkalommal amikor találkoztál vele. Mindannyian ott voltunk.

-Kik azok a mindannyian? -néztem rá furcsán és oly tudatlannak éreztem magam.

-Az erdő lakói. Elátkozott népnek is szoktak hívni minket. Kiyoko vigyázz ránk -mosolyodik el lágyan.

-De akkor ti is rendelkeztek olyan varázserővel mint Kiyoko?

-Nem, ő eleve ezzel született. Minket életünk során átkoztak el, ezért ilyen hatalmat nem is birtokolhatunk.

-És milyen... -ám Tobio és Kiyoko beléptével belémfojtották a szót, mert az őz szellem azonnal utasításokat kezdett osztani.

-Kageyamával már mindent megbeszéltem. Hivatalos esküvőig hátra levő napok száma 2! Gyere Shoyo, csipkedd magad, hozzád kell igazítanom a ruhádat!

-Kageyama mi folyik itt? -dadogtam zavartan, ahogyan a műhelybe vagyok visszarángatva.

-Hivatalosan is összeházasodunk -vigyorog rám eszelősen.

-Hivatalosan?

-Az egész nép előtt. Hatalmas ceremónia, az országom lakói pedig mind tudni fogják, hogy mostantól van királynőjük is.

-De erre semmi szükség sincsen -tiltakozom.

-Nagyon is nagy jelentősége van -vág Tobio szavába Yachi.

-Ushijima támadása után a birodalom lakói félelemben élik mindennapjaikat. Elsőször is nekik is kell szórakozniuk, fel kell szabadulniuk a nyomás alól.

-Vásári mutatvány leszek -konstatálom.

-Hívd ahogy akarod -legyint le Kiyoko.

-Másodszor is, mindenki tudja, hogy a királyuk nőtlen. Aggódnak a birodalom sorsa miatt, mert ha így maradt volna, akkor nem lenne trónörökös.

-De hisz én fiú vagyok!

-Ezért adtam a növényt, butus -csitít a szellem.

-Harmadszor...nincs harmadszor. Ennyi ok van csak. Egy szó mint száz, az esküvő szükséges, méghozzá minnél gyorsabban -fejezi be Yachi.

-De 2 nap? Az nagyon kevés! Az alatt nem tudunk semmit sem megszervezni.

-Nem kell semmit megszervezni, ha eleve meg van szervezve -szólal meg végre Tobio is.

-Ezt meg hogy értsem? -nézek rá számonkérőn.

-Nos, amíg Ushijimával harcoltam, megszerveztettem mindent, lefoglaltam a helyeket, előkészítettem a dekorációt, ételeket. Ja és megkértem Kiyokot, hogy készítsen neked ruhát. Tehát minden készen áll. Egyetlen dologra várok még, de az elvileg holnap itt lesz. És akkor végre megtarthatjuk az esküvőt - nyom puszit a fejem búbjára.

Kicsit még morgolódom, de rendkívül örülök, hogy Tobio szeretné a népünknek, lehet már ilyet mondanom?, hogy bizony a királyuk párt talált magának. Este felé surranunk vissza a palotába a házak mögött, nehogy valaki meglásson minket.

Kézen fogva lépünk be a trónterembe, ám meglepetésünkben az ajtóban meg is toppanunk. A trónuson ehy idegen férfi ül, arcát egy macska fej állarc takarja, de sárga haja így is kikandikál alóla. Ahogy beléptünk volna ránkpillant, majd kicsiny késéssel, mintha idő kéne neki, hogy felismerjen minket, gúnyos kacagásban tör ki. Felállva a trónról közelít felénk, majd mint egy macska dörgölődzik hozzám és a fülembe suttogja:

-Szép munka volt Shoyo! Ügyesen elcsábítottad a királyt. De most már add fel a színjátékot és vallj be neki mindent! Emlékezz a tétre! -kacagja, majd elégedetten sétál vissza ülőhelyére, hogy onnan figyelje a kialakulóban lévő katasztrófát.