A király táncosa (KageHina, yaoi) <befejezett>

29.rész ~ Ha elháltuk a nászt...

Hinata szemszöge:

Sajgó derékkal, de a világon legboldogabban ébredtem Tobio mellkasán. Közelebb bújtam hozzá és csak néztem, ahogyan férjem békés arcát. Egyik kezemmel végig simítottam rajta, ő pedig még álmában is hozzá dörgölődzött a kezemhez. Vagy lehet, hogy nem is alszik? - tettem fel magamnak a kérdést. Óvatosan feltérdeltem az ágyon, majd ráültem a derekára, hogy aztán jól megcsiklandozzam.

Kacagva ült fel, hogy átkarolja a vállam és lehúzzon a mellkasára. Apróra tervezett csókott nyomott a számra, amit aztán én mélyítettem el. Megragadt, majd megfordítva helyzetünket, fölém tornyosult. Szemében ott csillogott a huncutság és a vágy. Már épp rámvetette volna magát, amikor mint egy villám kikászálódtam alóla.

Kirohantam az ajtón, a folyosóról kiabáltam még neki vissza:

-Mindjárt éhen halok! Ne várd el, hogy kibírok még egy menetet kaja nélkül!

-De nincs itt senki. Mindenkit elküldtünk. Hallod amit mondok, Shoyo?

-Tudunk magunknak is készíteni! -hangom még sokáig viszhangzott az üres folyosókon.

Tobió már csak a konyhában ért utol, mikor épp a hozzávalókat készítettem elő egy bőséges reggelihez. Egy köténykét is kötöttem magam elé, nehogy valamivel összekoszoljam magam.

-Mit szeretnél enni? -néztem rá kérdőn, ahogy belépett.

-Téged.

-Ilyen opció nincsen. Tudok neked csinálni sült tojást, édes korongot vagy szendvicset.

-Téged, továbbra is -lépett mögém és átkarolta a derekamat, hogy mindezt afülembe tudja susogni. Meleg lehelette csiklandozta a fülemet, kellemes bizsergés futott végig az egész testemet.

-Már mondtam, hogy ilyen lehetőség nem szerepel az étlapon. Válassz mást! -csusszantam ki az öleléséből.

-Rendben -sóhajtott lemondóan.

-Akkor édes korongot kérek.

-Azonnal készítem, felség! -csak egy morcos pillantást kaptam cserébe.

Tobió kényelmesen elhelyezkedett az asztalnál, és csak nézte ahogyan tevékenykedem. Végig magamon éreztem tekintetét, ahogyan a liszthez hozzá kevertem a tejet és a tojást. Mikor elkészültem a tésztával, kénytelen voltam megfordulni, hogy ki tudjam sütni őket.

Abban a pillanatban, ahogyan megfordultam, apró nyikorgást hallottam meg a hátam mögül. Tobió lopakodott oda, hogy a fenekembe markolva ijedten ugorja egyet. Játékosan az orrára koppintottam és vissza küldtem az asztalhoz.

Mikor végre kész voltam, díszítésként egy kis epret, málnát és mézet használtam, majd úgy tálaltam magunknak. Élvezettel faltam fel az egészen, míg Tobió szinte csak turkált az ételében. Ide-oda tologatott egy databot, miközben egyre csak engem szugerált. Ahogy az utolsó falatot is lenyeltem, oda vittem a tányéromat a mosogatóhoz, majd egy igencsak türelmetlen királlyal találtam szembe magam.

Derekamnál fogva emelt föl, majd fektetett végig az asztalon.

-Tobió, mit csinálsz? -kérdeztem remegve, de mégis kíváncsian.

-Reggelizem.

-De hát, ott a tányérodon az étel.

-De nekem az nem kell,ha van egy ilyen édes angyalom -majd megfogva a mézes bödönt, a kötényt lerángatása után, csurgatott beléőle nem keveset a testemre. Élvezettel kezdte el lenyalogatni, de nem sokáig tudta folytatni, mert tudtam, ha sokáig marad rajtam ez az édes termék, azt utána nagyon kellemetlen lesz lemosni. Picikét kupán vágtam Tobiót, nem erősen, csak jelzés képpen, majd fölszaladtam megmosakodni.

Alapos fürdés után az ágyon fekve foglaltunk helyett, várva, hogy a szolgák vissza jöjjenek. Tobió a fejét az ölemben hajtotta, tincseivel játszottam, miközben beszélgettünk.

-Mi történt a háborúval?

-Béke tárgyalásokat folytatunk.

-Ezért szűnt meg a fegyverek zaja?

-Igen, most megpróbáljuk békésen elrendezni a félre értést. Úgy tűnik őket is átverte az a banda.

-De akkor hogy hogy most itt vagy?

-Kértem egy napot, hogy veled tudjak lenni, és meg tudjuk pecsételni a házasságunkat.

-Akkor még ma este vissza kell térned?

-Sajnos. De mindez csak pár napig fog tartani. Remélem hamar dűlőre fogunk jutni.

-Mi van Shorával?

-Felőle még semmi hírem. Tudod, hogy azonnal elmondanám.

-Hosszas hallgatás után fél ve kezdtem bele egy új témába, ami már régóta izgatott.

-Tobió, te...

Nos,...

Szeretnél, esetleg...

Gyereket? -nyögtem ki végül nagy nehezen.

-Gyereket? Még sosem gondolkoztam rajta. De veled...

Igen, szeretnék! Egy aranyos, vörös hajú kislányt.

-Vagy egy kis morci, fekete hajú fiú sem lenne rossz! -nevettem el magam.

-De...

Nekünk,hogyan lehetne gyerekünk? Vegyünk egyett?

-Ugyan már!

Fogalmam sincs. Csak kérdeztem.

-Szeretnék tőled gyereket, Shoyo!

-Felfogtam, majd keresek valami megoldást! Majd megkérdezem Sugawara senseit. Addig is, élvezzük ki, hogy nincsenek itt!

Felhoztam egy kis epret a konyhából, azzal szabad játszanod.