A király táncosa (KageHina, yaoi) <befejezett>

Új évi különkiadás ~ Pezsgő élvezet

Sziasztok babák!
Itt az ideje egy újabb ovának, amire a karácsonyi részben leírt infók szintén igazak.
(Az ovák mindig ebben az "időben" fognak játszódni)
Boldog Új Esztendőt kívánok nektek és rengeteg sok bl-t. ❤❤

×××

-Papa, ugye fent maradhatunk éjfélig? -kiabálták a folyosón az apróságok.

-Persze! -sóhajtotta Tobió, amikor a gyerekek rávetették magukat, majd a trónszékből szinte kilökdösték. Vidáman szemlélődtek a puha székből, majd kacagva rohantak tovább 2 percnyi ücsörgés után.

-Már ha kibírják addig. -karolta át a király szerelme derekát. Erre Shoyo puszit nyomott az arcára és nevetve mondta:

-Én se hiszem, hogy fenn maradnának addig. Ahhoz most túl élénkek. -Kageyama finoman beletúrt Shoyo hajába, majd egy szenvedélyes csókra húzta a trónszék mögé.

És valóban, alig múlt el tíz óra, a három gyerek már laposan pislogott. Shoyo a tűz körül találta meg őket összebújva a kanapén, ahogyan az igazak álmát aludták. De nem csak a gyerekeket vitte el az álommanó, Shora is ott szundított velük együtt. A férfi nem akarta őket felébreszteni, így Tobióval és Niával óvatosan felcipelték a három gyereket a szobájukba. Mire vissza tértek a nagyterembe, Shora már éppen kinyitotta az egyik szemét, de Nia őt is felkapta és a hálószobájukba cipelte. Eme tette után, már nem jött le aznap többet a földszintre, így a pár egyedül maradt.

Csak ültek és nézték ahogyan a tűzszikrák járják fényűző táncukat, miközben Kags finoman piszkálta Shoyo haját, aki a férfi vállára hajtotta fejét. Egyikük sem szólalt meg, de a csend nem volt kínos közöttük.

Már éjfél felé járhatott az idő, amikor a király hirtelen felállt és egy szó nélkül kisétált a teremből. Szeretője nem kérdezett semmit, csupán várta, hogy a másik visszatérjen. Nem is kellett sokáig várakoznia, ugyanis a férfi pár percen belül ismét megjelent egy pezsgős üveggel és két kristálypohárral a kezében.

Mindkettőjüknek töltött, majd az egyik poharat átnyújtotta kedvesének. Az mosolyogva fogadta el és egy hatalmas mosollyal az arcán lépett közelebb Tobióhoz. Tekintetüket a másikéba fúrták, de még mindig nem szóltak egy árva szót sem. És akkor a hatalmas ingaóra elütötte az éjfélt és megszólalt zengő, mély hangján. Ezt a pillanatot várt a pár, összekoccintották poharukat, majd szigorúan egy csók után, kiiták annak tartalmát.

-Boldog Új Esztendőt, Tobio! -suttogta Hinata Kags ajkaira, ahogyan újabb csókra adott lehetőséget a királynak.

-Neked is Boldog Új Évet, Shoyo! -lehelte a férfi, majd szenvedélyesen megcsókolta szíve választottját.

Aznap reggelre, mire egy szolga jött a hamut összekotorni, már csak egy üres üveget, két kristálypoharat és egy fekete tollat talált a padlón.

Kageyama egyúttal szörnyű fejfájással, meztelenül és a díványon ébred a Shoyóval közös hálószobájukban. Csupán arra emlékezett, hogy rengeteg pezsgőt ivott, minden mást mintha az édes nedű elmosott volna. Szerencsére, Shoyo tisztán emlékezett mindenre, azonban rettentő dühös volt a férfira.

Tobio finoman megpróbálta megkérdezni szerelmét a rossz hangulatának okáról, de válaszul csupán egy párnát kapott az arcába és jó pár gyilkos pillantást.

Mikor végre sikerült szóra bírnia párját, az csupán néhány dolgot mondott. Többek között felrótta Kagsnak, hogy benyakalta az egész üveg pezsgőt, szinte egyedül, ezután részegen még volt képe elcsábítani egy menetre Shoyot, de még mielőtt elkezdték volna, elaludt.

Kageyama már kezdte érteni, miért olyan dühös is rá a másik, ezért egész nap próbálta apró ajándékokkal és kedvességekkel kiengesztelni. Sötét szeszélyt csempészett Shoyo asztalára, a kedvencét főzette a konyhán ebédre, táncolt vele este, vacsora után. Végre úgy tűnt, hogy a férfi megbocsátott a "merényletért", amit Kags vétett ellene, ám éjszaka amikor a király megpróbált rámászni, szimplán kimászott az ágyból és átvonult a kanapéra.

Tobio tanácstalanul térdelt az ágyon, értetlen pillantást küldve szerelme felé, aki egy fél óra múlva végül feladta a néma harcát.

Végre hajlandó volt elmondani párjának az egyetlen részletet, amelyet eddig titokban tartott. Ugyan Kageyama elaludt, ettől függetlenül Shoyo kielégítette vágyait rajta, de valamiért a virág ismét elkezdett növekedni. Ez pedig zavarba ejtette Shoyot és talán egy picit félt közölni a férfivel ezt a hírt.

Tobio megkönnyebbülten lélegzett fel, majd boldogan ölelte magához kedvesét és színtiszta örömmel jelentette ki:

-Csodálatos évnyitás volt, drágám!