A király táncosa (KageHina, yaoi) <befejezett>

19.rész ~ Varjúszárny

Hinata szemszöge:

Kora reggel egy eltévedt fénysugár keltett fel csodálatos álmomból.

Annyira boldog voltam álmomban, mert sikerült kibékülnöm Tobióval és még egy gyönyörű sötét szeszélyt is találtam. Mindez olyan szép volt, hogy alig volt kedvem kinyitni a szemem, mikor hirtelen valami fura, nem takarú anyagú dologgal akartam betakaródzni.

Résnyire nyitottam a szemem, hogy a takaró probléma után azzonnal vissza tudjak térni a kiengesztelt Tobiohoz. Azonban ahogyan megláttam azt a valamit magamon, azonnal kipattant a szemem.

Minden korábbi fáradtságom elszállt, márcsak a rajtam lévő, konkrétan engem betakaró dologra tudtam figyelni.

A legszembetűnőbb természetesen a színe volt. Éjfekete, ami elüt a palota színkompozíciójától. Pedig itt aztán tényleg figyelnek a rendre!

Ezután óvatosan megemeltem, hátha történik vele valami. Mondjuk átváltozik macskává vagy nem is tudom. De szerencsére nem tűnt el, így tovább tudtam vizsgálgatni.

Közelebbről szemügyre véve felfedeztem, hogy megannyi toll alkotja, a külső része rendkívül fényes és szinte kong ahogyan kopácsolok rajta. Azonban a belseje matt színű és tapintása akár a bársony.

Ahogyan a belső oldalán simítok végig, magam mellől, a takaró alól, egy álomittas hang nyögdécsel. Olyan kéjesen, hogy abba még én is beleborzongok.

Óvatosan felemelem a takarót, hogy megkeressem a hang gazdáját, pedig rettentő ismerősen csengnek ezek a nyögések. És nem is tévedtem, valóban Tobió az.

Csupán tudnám, hogy mit keres az ágyamban. Neki a saját lakosztályán kéne len...

Oh. Valószínűleg nem álom volt a kibékülésünk, ami azonban azt jelenti, hogy én vagyok rossz szobában!

Megpróbálok finoman kikászálódni az ágyból, nehogy felébresszem a még mindig alvó Tobiót.

Rettentő izgatott vagyok, hiszen most először aludtunk egy ágyban, ezért szeretnék neki egy kicsit kedveskedni. Mondjuk ágyban reggelizés a szerelmeddel? Szerintem baromi jól hangzik.

Azonban még mielőtt bármit is meg tudtam volna valósítani az elképzeléseim közül egy szárny, egy láb és egy kéz nehezedett rám. Tobió talán tudta nélkül, de az ágy területén belül akar tartani.

Óvatosan vissza fészkeltem magam a puha matracba, majd Kags-hoz bújtam. Ő finoman átkarolt és mégjobban magához szorított.

-Jó reggelt Shoyo! -motyogta át az álmok ködén.

-Neked is szép jó reggelt! Aludj még egy kicsit, van időnk bőven.

-Válaszoltál... -motyogja

-Miért ne válaszoltam volna?

-Mert csak az álmom része vagy. Azaz nem tudsz válaszolni. De én hallom a hangod.

Meg ahogyan veszed a levegőt.

És érzem a tested melegét, ahogyan magamhoz szorítalak.

Várjunk, te komolyan nem csak az álmomban aludtál velem? -kapja fel a fejét.

-Igen. Szinte hihetetlen, olyan volt mintha csak álom lett volna. -nevetek jóízűen.

Nem felelt csak szorosan ölelt, mintha félne attól, hogy egyszer csak semmivé foszlok.

-Tobió! -szólítom meg kis idő múlva.

-Hmm?

-Miért vannak szárnyak az ágyadban? Takaró helyett használod őket?

-Milyen szárnyak? Jaa, nem, persze hogy nem. Ezek az én szárnyaim. Apám ősi varjúszellem családból származik. Mindig férfiágon öröklődnek a szárnyak. Nézd! -húzott fel ülésbe mindkettőnket.

-Nézd meg a hátam, látod ott csatlakoznak a testemhez a szárnyak. - mutogatta teljesen kicsavarodva.

Finoman végig simítottam a csatalkozó ponton, aminek hatására ismét halkan nyögött egyett.

-Óvatosabban! Nagyon érzékenyek! A belső oldaluk rendkívül érzékeny az érintésre. Szinte olyan mint egy előjáték ha piszkálod őket. Ha ezt csinálod akkor az már szeretkezésnek számít. -kacsint hátra a válla fölött, ahogyan kicsit jobban megpiszkálom gyönyörű szárnyait.

-De ez akkor tiszta haszontalan dolog. Csak gyönyörűek, csupán díszek.

-Tetszenek?

-Imádom őket. Jól megy a sötét herceg imázsodhoz.

-Ennél szebb bókot még sosem kaptam.

-Ha így folytatod, lehet nem is fogsz kapni.

-Pff, csak hogy tudd, nagyon népszerű vagyok a csajok körében. A lányok imádják a sötét hercegeket.

-Főleg ha az egy vörös tornádóval érkezik... -kacagtam fel.

-Akkor csak féltékenyek lesznek, az én gyönyörűséges feleségemre.

-Legyenek csak. Van is okuk miért!

-Amúgy, nem haszontalan. Teljesen hasznos, sőt nagyon hasznos. A külső rész olyan akár egy páncél. Mindentől megvéd. Tudok repülni velük.

-Azta, azért tényleg nem semmi, remélem... -azonban mondatomat félbeszakította az ajtón át berohanó Daichi.

-Felség! Felség!-kiabálta.

-Shora...

Shora eltűnt!

×××
Arra gondoptam, hogy csinálok egy karácsonyi külön részt (ovát). Ez természetesen Karácsonykor teszem majd fel. Lehet, hogy nem a jelen helyzetbe építem bele, de minden változás és történés világos lesz. Puszi❤