A király táncosa (KageHina, yaoi) <befejezett>

5.rész ~ Csábító tánc

Kageyama szemszöge:

Ez nagyon meredek volt. Azt hittem, hogy el fogom veszíteni az önuralmamat. Olyan szexi volt a kis vörös, ahogyan ott állt kiszolgáltatva nekem. Alig tudtam vissza fogni magam, hogy ne vessem rá magam rögtön és tegyek vele olyan dolgokat ami miatt elijesztettem volna mégjobban magamtól. És nem csak megcsókolni akartam volna, de ahogyan várta hogy megtegyem... annyira csábított a bűnre.

Szóltam egy épp arra járó szolgának és megbízom, hogy adjon át egy üzenetet Sugának. Mindössze annyi áll az üzenetben, hogy válassza ki a lányok számára a ruhát, azonban Hinatának én magam fogom. És, hogy szóljon a csoportjának, mert vacsora után újabb táncot akarok látni.

Miután a szolga sietősen távozott, elhatároztam, hogy meglátogatom a színészek gardróbját. Ott biztos találok valami olyat, amiben a kis vörös jól fog kinézni. Úgy is évek óta nem voltam már ott, vagyis inkább az után, hogy kirúgtam a királyi színész társulatomat. Számukra készítettem azokat a ruhákat, hogy szórakoztatni tudjanak az előadásaikkal.

Ahogy járkáltam a felakasztott ruhák elött, hirtelen valami fehér villant a szemem sarkában. Csupán a fény sütött be az egyik hatalmas ablakon, azonban ahogy besütött, megvilágított egy pompázatos hófehér ruhát. Ahogy oda sétáltam, már tudtam melyik darabra is készítettem. A kedvenc darabomból Ofélia ruhája volt.

Azonban, ahogy kiemeltem rá kellett jönnöm, hogy nem csak, hogy kicsit át kell szabatnom, hanem némi javítást is igényel. Nem baj, úgyis lesz elég ideje a szabónak megcsinálni.
Kicsit keresgéltem még, majd elindultam az udvari szabóhoz, hogy elkészítessem vele a vöröske ruháját.

-Hoztam neked munkát! - kiabáltam be a műhelyébe.

-Felség, mindig öröm ha látom. Ezúttal milyen ruhát kell készítenem? - kérdezte, ahogy kisétált a szobából.

-Át kell alakítanod ezt a ruhát. Egy férfi számára fog készülni, a nadrág legyen kicsit buggyos, de csak térdig érjen. Legyen egy szoknya része is, ami csak hátul hosszú elől nyitott legyen. Hosszabb legyen mint a nadrág. A felső pedig ujjatlan, elől a mellkasán x alakba legyen a két anyag egymáson, kicsit lehet lengébb, azonban a hasát ne takarja. - soroltam a pontos elképzeléseimet.

-Ezen kívül szórd be arany csillámporral, de csak finoman, ne vegye el a ruha fehérségét. És 6 órára kész legyen.

-Ahogy kívánja felség, de nem ismerem a férfiú méreteit.

-Annyi baj legyen, küldessen Sugawaráért. Ő biztosan tudja. - mondtam, majd ott hagytam a mestert, had dolgozzon.

Mikor beléptem az étkezőbe már mind az asztalnál ültek. Ahogy elrendeltem a kis vörös az asztalfőtől jobbra ült, míg Suga a másik oldalamon. A vacsora alatt egy szót sem szóltunk egymáshoz, de úgy tűnt őket ez nem zavarja, túlságosan új volt nekik ez a rengeteg étel. Azonban mikor a desszertet is elfogyasztottuk, intettem nekik, hogy fáradjanak át a szomszédos szobába, ahol már minden elő volt készítve a táncukhoz.

Helyet foglaltam az oda készített trónusomon, majd Suga is elfoglalta a helyét mellettem. Ekkor intett a zenészeknek akik elkezdtek egy halk, de édes dallamot játszani. Ekkora már a táncosok elhelyezkedtek, ám ezúttal is a vörös került középre.

Ahogy elkezdtek táncolni már csak őt tudtam figyelni. A ruha tökéletes volt, pont olyan amilyennek látni akartam. A finom aranyszemek minden lépésénél szikráztak, ami harmóniában volt a ruhája hófehérjével. Szoknyája szinte lebegett, karját pedig arany színű kacskaringós motívumok díszítették.
Ahogy rámemelte barna tekintetét, többé nem tudtam már másfele nézni, egyszerűen rabul ejtett az a tekintet.

Kezeit végig húzta a csípőjén majd felfelé a nyakáig miközben megfordult. Rám pillantott, majd csinált néhány csalogató mozdulatot, mintha magához akarna hívni. Csípője ütemesen ringott a zenére, kezeivel pedig követte annak mozgását. Tudtam, hogy nem szabadna figyelnem, hiszen minden értelmes gondolatomat száműzi, de egyszerűen képtelen voltam rá. Olyan volt, mintha elcsábított volna pusztán a táncával.

Ahogy véget ért a tánc, tapsoltam egyet-kettőt, és úgy tettem mintha nem tetszett volna, majd ráérős léptekkel, és persze unottnak tetettett arcal elhagytam a termet. Ám amint bezárult mögöttem az ajtó, arcomról lehullott a maszk és lihegve az ajtónak támasztottam a hátam.

Még soha senki nem tudta elérni, hogy így érezzek. Szívem hevesen dobogott és mintha valami melegség félét is éreztem volna a szívemben. Mikor végre sikerült összeszednem magam, elindultam a hálóba, azonban az udvaron egy nagyon ismerős hintó állt, és épp egy nagyon ismerős személy szállt ki belőle. Azonban jelenleg ez volt számomra a legnagyobb csapás , hiszen ha ő itt van akkor mindent tönkre tehet, és tenni is fog.