A király táncosa (KageHina, yaoi) <befejezett>

Karácsonyi különkiadás ~ Apró manók nagy napja

Sziasztok babák!
Ahogyan ígértem itt is van a karácsonyi ova, amely nagyjából 6,5 (azaz hat és fél) évvel a könyv kezdete után játszódik. Most furának tűnhet ez az időkülönbség, de majd ahogy haladunk a történetben minden értelemet fog nyerni. Néhány fontosabb adat amelyekről tudnotok kell:
- Shoyo 25, Kags 26 éves jelenleg (utólag is boldog szülinapot kegyetlen királyom! ❤)
- 2 gyerekük van: Natsu (7 éves hercegnő) és Rin (9 éves trónörökös)
- Shorának és Niának szintén van egy gyerekük: Shiro (egyidős Rinnel)
- elég sok pár van "összehozva", senki se lepődjön meg esetleges új karakter esetén
- a korábban egyszer említett cica Tsuki mellett, természetesen Yamaguchi
- végig külső szemszögből van írva a történet

Szerintem nagyjából ennyi, mindenkinek Boldog Karácsonyt kívánok és yaoiban gazdag következő évet! ❤❤

×××

-Hó-rukk!

-Hó-rukk!

-Hó-rukk! - ez a két szó visszhangzott a palota folyosóin.

Bizony, idén is elérkezett az évnek azon napjai amikor fenyőfát állítanak az emberek feldíszítik őket, majd utána leszedik. Sütit sütnek, 6 fogásos karácsonyi ebédet, vagy vacsorát, esznek, együtt szórakoznak és talán ajándékokat adnak egymásnak. Ez a Karácsony szent ünnepének varázsa.

Még a királyt és egész udvartartását sem kerülhette el a készülődés izgalma. A nagyteremben épp most próbálják meg felállítani a hatalmas fenyőfát, amelyet a közeli erdőből személyesen a királyi pár választott. Vagyis inkább a gyerekeik, akik mindenképpen másik fát akartak, mint szüleik. Szóval idén szint palota magasnyi fenyőfa került a terembe.

Miután a szolgák hadának hatalmas erőfeszítések árán sikerült végre stabilan megállítaniuk a fát, elkezdődhet a legizgalmasabb rész, a díszítés. Rin felügyelte a folyamatot, ő adott utasításokat az egyes díszek elhelyezésére, bár Natsu és Shiro folyamatosan mást susogtak a szolgák fülébe. Maguk is áthelyeztek egy-két díszt, így a végeredmény korántsem lett olyan káprázatos mint amilyennek az ifjú trónörökös megtervezte.

Majdnem újradíszítette volna a szolgákkal, ha megnem hallja anyja ezüstös kacagását az udvar felől. Natsu is felkapta a fejét a hangra, majd mind a hárman a kertbe rohantak egy kis móka reményében.

Nem is kellett csalódniuk, ugyanis a felnőttek új szórakozást találtak ki. A megfagyott vizen siklottak többé-kevésbé.

A gyerekek kacagva figyelték Kagsot, aki olyan volt a jégen akár egy kis zsiráf az első lépésinél. Ide-oda dülöngélve próbálta megtartani az egyensúlyát, azonban látszott hogy rettenetesen erősen támaszkodik Shoyora. A vöröshajút nem kellett félteni, úgy siklott a jégen ahogyan a földön táncol. Elegáns és vonzó volt minden mozdulata.

-Apa vigyázz a büszkeségedre! Még a végén elcsúszik! -kiabálta felhőtlen jókedvel Rin.

-Az már rég elveszett fiam, már nagyon régen! -kiáltotta vissza a király.

-Anyaaa, én is szeretnék csúszkálnii! -nyafogta Natsu, szája szomorúan konyolt lefelé.

-Megyek kincsem, azonnal segítek neked. -siklott oda hozzájuk Shoyo.

-Rin te nem jössz? -intézte a kérdést fiának.

-Majd Shiroval korizom, figyelj nyugodtan apára és Natsura. -jelentette ki, majd megfova az előbb említett fiú kezét és vele siklott a nap további részében.

-Annyira ügyesek. -szipogta boldogan Shora.

-Látszik, gogy a mi fiúnk. Csakis tőlünk örökölhette ezt a tehetséget. Mondjuk Tobió "tehetségéből" semmit sem örökölt a ti kölykötök. -szúrta oda Kagsnak Nia.

-Mintha ti akkora ászok lennétek. -morogta Kags, de azonnal el is halkult ahogyan a két lány egy elképesztő bemutatót tartva bizonyították ügyességüket.

Hanyatlóban volt a nap amikor a kis csapat végre hajlandó voot bevonulni a palotába, kicsit felmelegedni. Sorba szolgálták fel nekik a jobbnál-jobb ételeket vacsoraként, azonban az étkezés fénypontja mégis a desszert volt.

Egy hatalmas csokoládé mouse torta forró csokoládés töltettel és a tetején díszítés képpen a sötét szeszély szirmai voltak ízlésesen elrendezve.

-Nagyon finom, papa! -dícsérte apját Natsu teli szájjal.

-Örülök, hogy ízlik, kicsim. Anyáddal együtt csináltuk. -mosolygott rá a férfi a mellette ülő Shoyóra.

-Legalább ehhez értesz. -dörmögte Angyal az orra alá.

-Anya, mikor kapunk ajándékokat? -érdeklődte meg Rin egy ravasz mosollyal az arcán.

-Amilyen rossz gyerek voktál, csodálnám ha kapnál. -kacagta Nia.

-Miről beszélsz Nia? Én olyan kisANGYAL voltam egész évben... -rebegtette felé a szempilláit a fiú.

-Rin nem kap ajándékot? -görbült le Shiro szája bánatosan.

-Dehogynem, te kis butus. -vigasztalta Shora.

-Anyu csak viccelődik, nem gondolta komolyan. Mindannyian kaptok ajándékot!

-De csak holnap reggel! -csatlakozott testvéréhez Shoyo.

-Aki nem alszik rendesen, az nem kap ajándékot! -fenyegette meg ujjával a három gyereket.

-Akkor nyomás aludni! -adta ki a parancsot Rin.

Mind a hárman elrohantak a szobáikba, hogy aztán másnap reggel minnél előbb tudjanak majd felkelni és kibontani az ajándékaikat. A szülők még beszélgettek egy kicsit, de aztán ők is jobbnak látták korán lefeküdni, hiszen a lurkók úgyis fel fogják őket ébreszteni.

Kageyama szorosan ölelte Shoyot, mintha félne attól, hogy ismét elveszti a fiút. Szárnyaival betakarta mindkettőjüket és megpróbálta megcsókolni szerelmét. Azonban terve kudarcba fulladt, mert az ajtó halkan kinyílt és ott állt a küszöbön két kis apró teremtés, akik azonnal belevetették magukat a hatalmas ágyba és a pár közé fészkelődtek.

-Nem tudtok aludni, drágáim? -kérdezte aggódva Shoyo.

-Csak olyan rég aludtunk így! -válaszolta huga helyett is Rin.

-Még amikor egészen kicsi voltam, akkor aludtunk együtt. -hangjából szomorúság érződött.

-Olyan nagy a szárnyad, papa! Úgy szeretem... -mosolygott Natsu, majd szinte azonnal elnyomta az álom ahogyan befészkelte magát Kags karjaiba.

-Oké, és mi az igazi ok? -kérdezte Tobio, de választ már hiába várt, ugyanis rajta kívül már senki sem volt ébren. A korcsolyázás rendesen kifárasztotta őket, s szempillantások alatt mindannyian mély álomba szenderültek.

Másnap már kora hajnalban randalírozni kezdtek a gyerekek a fa körül, miután minden ajándékukat kibontották. Azonban sem a szülők sem pedig a palota népe nem ébredt fel rájuk, hiszen mind totálisan kimerültek voltak.

×××

Kagsnak végül sikerült megcsókolnia Shoyot egy fagyöngy alatt, amit Rin tartott oda.

A következő évben Kags még mindig ugyan olyan elesett volt a jégen mint idén.

Shora és Nia megnyertek egynéhány korcsolya versenyt.

Kags pedig továbbra is finomabbnál-finomabb süteményeket készített a családja számára.