A király táncosa (KageHina, yaoi) <befejezett>

3.rész ~ Veszélyes kijelentések

Kageyama szemszöge:

Sugawara mosolyogva sétált oda hozzám a tánc után, mintha tudná, vagy legalábbis sejtené, hogy mennyire döntésképtelen vagyok jelen pillanatban. Nem akarom elküldeni a kis vöröst, mert akkor biztos, hogy soha többet nem látom. Azonban kimondani sem akarództam, hogy pont egy fiú tetszett meg a csoportjából.

-Nos, hogy döntött, felség? - kérdezte mosolyogva - melyik táncosomat választja?

-Egyenlőre még nem döntöttem el. Szeretném ha itt maradnának, mondjuk egy hétig, és utána választok. - ezzel a kijelentéssel felállok a trónomról és kifelé menet még mondom:

-Majd küldök valakit, hogy megmutassa a szobájukat. -s ezzel kilépek az ajtón.

Nagyot sóhajtok majd elindulok a folyosón, hogy szóljak Daichinak, hova kell vezetnie a vendégeket. Szerencsére sikerült egy kis idő nyernem magamnak, így csak a hét leteltével kell kimondanom, hogy a vöröskét akarom. Valahogy magamhoz kell édesgetnem, hogy mindenképpen velem akarjon maradni. De ahhoz először is beszélnem kéne vele.

-Daichi! - kiáltok utána - vezesd Suga-ékat a szobájukba. Mindenki külön szobát kapjon. Suga is! Ja, és mindenkit várok vacsorára 8-kor. Aki késik az büntetést kap!

-Azonnal intézkedem, felség! - mondta egy meghajlás kíséretében, és sietős léptekkel elindult a fogadó terembe.

-Majd a napi teendők elterelik a gondolataimat. - dörmögöm csak úgy magamnak, ezzel a trónterem felé veszem az irányt.

-Felség! - hallom meg ahogyan Suga kiabálva rohan utánam.

-Igen, mit óhajtasz, Suga? - kérdezem tőle, miközben nyugalmat erőltetek az arcomra.

-Csak meg akartam kérdezi, hogy hogy tetszettek a táncosaim? A kis Hinata káprázatosan táncolt, nem? Szerintem ezek az új táncok egyszerűen brilliánsak. - csak úgy ömlött belőle a szó.

-Bocsi Suga, hogy félbe szakítalak, de ki az a Hinata? - kérdezem rosszat sejtve. Mintha ő már választott volna számomra valakit a tudtom nélkül.

-Jaj, bocsánat Felség. Hiszen ön nem is ismeri őket. Hinata Shoyo a vörös hajú táncosom. Az egyetlen fiú a csapatban. Szerintem tökéletes pár lenne az ön számára, felség. - mondta egy sejtelmes mosollyal az arcán.

- Köszönöm, de szeretném magam eldönteni, hogy kit választok. - mondom mérgesen, majd megfordulok és elmasírozok, hogy folytassam a dolgom.

Azonban nem számoltam azzal, hogy Suga még utánam kiállt:

-Te vagy a király, azt az embert szereted akit akarsz, nem számít, hogy fiú vagy lány.

Úgy fordulok hátra, mitha megcsíptek volna és kivörösödött arccal kiabálok rá:

-Én teljesen normális vagyok, a lányok tetszenek! Sose fogok beleszeretni rgy olyanba mint az a kis vörös! - azonban abban a pillanatban ahogy kimondtam azonnal megbántam, de nem mertem kimondani, hogy hazudtam.

A következő pillanatban pedig egy kis vörös tornádó száguldott el mellettünk, egyenesen az udvar irányába. Mi csak csodálkozva pislogtunk, majd ahogy Suga felfogta az előbbi percek eseményét kuncogva közölte:

-Valószínűleg kihallgatta a beszélgetésünket. - hirtelen elkomorult az arca.

-Biztos nagyon szíven ütötte az utolsó mondata, felség. Tudod, most először láttam igazán boldognak, hogy végre olyannak táncolhat aki érdekli őt. Most valószínűleg valahol sír, jobb lenne megkeresni, mielött valami butaságot csinál.

-Majd én megyek és megkeresem. Úgyis az én hibám. - mondom elszánt arckifejezéssel és elindulok a kert irányába, azonban fogalmam sincs, hogy mit kellene mondanom neki ezek után.