A király táncosa (KageHina, yaoi) <befejezett>

15.rész ~ Ki kémkedik?

Hinata szemszöge:

-Shora, valaki figyel minket.

-Csak beképzeled, senki sem figyel minket. Kezdesz egyre paranoiásabb lenni, Shoyo!

-rövid hallgatás után ismét megszólaltam:

-De akkor is, érzem a kövemben!

-Ajj már Shoyo, mégis ki gondolná, hogy itt vagyunk? Senki sem fog észre venni minket.

-Valóban felségek? -kérdezte váratlanul egy hang mögöttünk.

Mindketten annyira meglepődtünk, hogy szinte kiestünk a bokorból amiben eddig rejtőzködtünk. Kai pimasz vigyorral az arcán figyelte ahogyan Shora próbál úgy tenni, mintha nem rémült volna halálra. Gyorsan össze szedte magát, majd a szolgálónknak szegezte a kérdést:

-Miért vagy itt, Kai?

-Mert az a dolgom hogy a felségekre vigyázzak. Ezenkívül rettenetesen feltűnőek ahogyan itt bújócskáznak.

-Nem bújócskázunk! -kérte ki magának Shora.

-Éppen, ha tudni akarod, akkor kémkedünk!

-Valóban? -kérdezte cinikusan.

-Valóban! -erősködött Shora.

-Akkor további jó játszadozást felségek, azonban ha még egy utolsó dolgot szabad megjegyeznem, akkor a megfigyelt személy éppen ide tart. -kuncogta majd ahogy felbukkant olyan gyorsan tűnt el ismét.

-Hinaták, mit csináltok itt? Hess innen, legalább az egyikőtök! -susogta a bokornak idegesen az általunk kémlelt személy.

-Tobio, a másik bokorban vagyunk! -kiabáltam neki suttogva a szomszédos bokor mögül ami melett állt és hallkan magyarázott neki valamit.

-Nem titeket kerestelek. Én csak... -arca már tiszta vörös volt zavarában.

-Én csak üdvözletem ezt a kedves bokrot. Igen! Csak köszöntem neki, semmiképp sem hozzátok mentem! -próbálta magát kivágni a kínos helyzetéből, elég kevés sikerrel.

-Rendben, akkor beszélgess a bokorral, mi meg majd valahonnan máshonnan fogunk figyelni. -küldtem neki egy puszit, majd hatalmas vihogás közepette rohantunk be a palotába.

Azóta a csók óta sok minden történt, már több mint egy hét telt el és vészesen fogy az idő az esküvőig. Tobio szinte az összes szabadidejét velem vagy velünk tölti, azonban ebből igen kevés akad neki. Sajnos azóta sem juottunk tovább a csóknál és igazából erre a tevékenységre is csak ritkán van alkalmunk. Inkább csak gyors puszik, ölelések és egy-két lopott csók a páncélok mögött szokott csak lenni. Ezért aztán Shorával rengeteg szabadidőnk akadt, amiben valahogyan el kellett foglalnunk magunkat. Így hát az időnk nagyonon nagy részét Tobio utáni kémkedéssel töltöttük. Figyeltük mit, hogyan és mikor csinál. Állandóan változtatjuk a leshelyeinket a király mozgását követve. Teljesen természetes számítanak már az olyan helyek mint például a szökőkút vagy a tető.

Azonban mivel elvileg csak egy Hinata van, ezért óvatosnak kéne lennünk, de teljesen figyelmen kívül hagyjuk ezt, nem kevés magyarázkodást okozva ezzel Tobiónak, hogy miért találkoztak a palota dokgozói pár perces különbséggel azzal az egy személlyel a folyosón kétszer is.

A napokban érkezett egy fura figura, aki tudósnak mondja magát, de mi Shorával azt gondoljuk, hogy csupán csak egy imposztor aki a király közelébe akar férkőzni. Természetesen mindketten találkoztunk vele személyesen Shora személyében. Ezek után még erősebb lett a gyanunk, azonban hiába mondtuk el a hipotézisünket Tobiónak, ő csak leintett minket, mondván "ő csak egy vendég, majd elmegy egy vagy két hét után!". Mióta megjelent ez a "tudós" azóta érzem, hogy mintha utánunk is kémkedne valaki. Lehet, hogy nem véletlenül...

-Menj aludni Shora, látom fáradt vagy. Éjszaka megint rémálmaid voltak, pihenned kéne egy kicsit.

-Teljesen jól vagyok Shoyo, nem kell anyáskodnod fölöttem. Csak ledőlök egy picit pihenni, vacsorára fel fogok kelni. -mondta, majd amint befeküdt a puha laplanok közé azonnal elnyomta az álom.

Olyan édes volt ahogy ott aludt, azonban nem nézhettem sokáig szeretett testvéremet, mert mindenképp utána akartam járni ennek a titkozatos kukkolónak. Halkan kiosontam a szobánkból, majd a kő hangját hallgatva elindultam megkeresni a kémkedőt.

Ahogy sétálgattam a folyosókon, hirtelen egy kéz ragadott meg és rántott be az egyik használaton kívüli szobába. Erőszakosan az ágyra lökött majd eltorlaszolta az ajtót. A kezdeti sokk után jöttem csak rá, hogy ez bizony az áltudós. Ahogy csak tudtam megpróbáltam volna elmenekülni, azonban meglepően fürge volt és még az elött sikerült elkapnia, hogy egyáltalán le tudtam volna kászálódni az ágyról. Nagyon meglepődtem, hiszen magasságilag még nálam is alacsonyabb volt, pedig én nem kifejezetten az égimeszelők táborát erősítem. Apró teste azonban megannyi elrejtett erőt tartalmazott, hiszen olyan súllyal tartott vissza mint még senki.

-Kérlek légy az enyém, Shora! -suttogta, majd megpróbált megcsókolni. Ekkor értettem meg, hogy bármennyi ideje is figyel minket, mégsem vette észre, hogy ketten vagyunk vagy legalábbis nem tud minket megkülönböztetni. Egy határozott mozdulattal arcon csaptam, majd felháborodva kijelentettem:

-Azt hiszed ilyen könnyen meg tudsz kapni? Hát nagyon tévedsz! Én Tobióhoz tartozom és soha, ismétlem soha, nem fogom elhagyni. -kirohanásomat tátott szájjal hallgatta, ám ez azt is jelentette számomra, hogy védelme meggyengült. Kihasználva a pillanatot kiszabadítottam magam a fogságából és mivel az ajtót túl sok idő lett volna kinyitni, nemes egyszerűséggel az ablakot nyitottam ki és kivetettem magam a mélybe.