A király táncosa (KageHina, yaoi) <befejezett>

16.rész ~ Shora szeretője

Kageyama szemszöge:

Épp a kertben sétálgattam és még mindig ugyan azon a dolgon gondolkoztam. Nagyon meglepett amikor Iwaizumi megkérdezte tőlem, hogy mikor tervezem elmondani Oikawának a két Hinatás dolgot. De teljesen igaza volt, nem rejtegethetem őket örökké. Csak még egyszerűen nem állok készen arra, hogy elmondjam beleszerettem egy fiúba és szeretném elvenni. Csupán még egy kis időre van szükségem, hogy magamban is tisztázzam ezeket az érzéseket. Shoyon kívül soha senkinek nem sikerült hozzám közel kerülnie, mert vagy ők menekültek el vagy én löktem el magamtól őket. Ismerem az országom pletykáit, tudom, hogy jégszívűnek hívnak és igazából teljesen igazuk is van. De Shoyo a ragyogó mosolyával felolvasztotta a szívem és szeretném ha mindenki tudná ezt. Talán ha lány lenne könnyebben tudnám elfogadni, hogy szerelmes vagyok belé. De talán akkor nem is szerettem volna belé, ha nem az lenne aki. Gondolataimat egy hangos puffanás szakítja félbe, ami jó pár lépéssel odébbról hallatszódott. Gyorsan oda siettem, mert valahogy nagyon rossz érzésem volt ezzel kapcsolatban. Féltem, hogy megint valamelyik kis vörös csinált valamit. És valóban, az én kis tornádóm fetrengett a földön. Vagyis csak majdnem, ugyanis ahogy közelebb léptem megpillantottam valamit alatta.

-Mi történt? -kérdeztem előre félve a választól.

-Ja, csak kiugrottam az ablakon mert az az idióta tudós rám mászott. -felelte vigyorogva amint megpillantott.

-És, hát valami puhára érkeztem. -kászálódott fel ülésbe.

-Az ablakon keresztül ugrottál ki?

-Igen, miért?

-Mert csak a földszinten van jelenleg nyitva az ablak...

-Ó, hát nem nagyon néztem hol vagyunk, csak minnél előbb ki akartam jutni onnan. -vakarta meg a fejét egy bárgyú mosollyal az arcán

-Na gyere! -fogtam meg a kezét, hogy segítsek felállni neki.

-Igen, én is jól vagyok, köszönöm hogy kérdeztétek. -szólalt meg a valami Shoyo alatt.

-Úristen! Ez él! -kiálltottunk fel mindketten.

-Persze, hogy élek, hiszen ember vagyok vakegerek! -tápászkodott fel, így már szemügyre tudtuk venni.

Shoyonál ugyan magasabb volt, de nálam azért még így se volt magasabb. Barnás haja a válláig ért, kékes-szürkés szeme dühösen szikrázott. Egyszerű ruhát viselt, valószínűleg vidékről érkezett, de abban az egyben biztos voltam, hogy nem a palota lakója.

-Ki vagy? -kérdezte tőle Shoyo kíváncsian.

-Hmmm, valami furcsa rajtad. Te nem Shora vagy! -kiáltott fel idegesen.

-Ezt meg honnan tudod? -hőkölt hátra.

-Érzem. -vetette csak úgy oda a másik.

-Hol van Shora? Nekem vele van beszédem! -vetette hátra haját, amiben hirtelen egy szőke tincs villant meg.

-Mit szeretnél tőle? Ha megmondod a neved, akkor sokkal könnyebb lesz lehívni. -próbáltam kedvesen lenyugtani a kedélyeket.

Vajon honnan tudta, hogy nem Shora áll előtte? Lehet, hogy..., de nem az nem lehet.

-Te esetleg Shora szeretője vagy?

-Hah, nem fogom a király orrára kötni, hogy kije vagyok Shorának. Mond neki, hogy Angyal várja!

-Majd én szólok neki, Kags. -kiáltotta még futtában Shoyo, ahogyan rohant be a palotába.

-Átverni az egész palotát? Szép kis király vagy. -szólalt meg egy idő után.

-A papírlagos feleségem szeretője vagy. Szerintem pont te ne adj tanácsokat nekem.

-Attól, hogy a férje leszel, nem fog hozzád érzelmileg kötődni. Ugyanis engem szeret.

-Tudom, ismerem az érzéseit. Mesélt nekem rólad, Nia. Pontosan tudom, hogy ki vagy csak kicsit későn jutott az eszembe, egészen pontosan amikor megláttam azt a szőke hajticset. Lehet le kéne vágnod, nagyon árulkodó. Furcsa fintora a sorsnak, hogy egyik Hinata sem azokat szereti akiket kéne.

-Mire gondolsz?

-Tudod te azt. Shoyo a fiúkat, Shora pedig mindkettőt. Mondd csak Nia, meddig akarsz még fiú ruhákban járkálni? Adok valami lányosabbat, ha bementünk.

-Nem kell, abban nem lehet olyan könnyen mozogni. Amúgy sem szeretem a lányos ruhákat, elég ha Shora olyanokat hord. Neki jól áll, nekem meg nem. -fejezte be a beszélgetést és egészen Shora megérkezéséig meg sem szólalt.