A király táncosa (KageHina, yaoi) <befejezett>

2.rész ~ Előkészületek

Hinata szemszöge:

-Kageyamának nincsenek érzései. De neketek az a feladatotok, hogy mindenképp valamelyikőtöket kiválassza. Mind gyönyörűek vagytok, és biztos vagyok benne, hogy valamelyikőtök sikerülni fog tüzet lehelni jéghideg szívébe. - ezekkel biztatott minket Sugawara sensei, akire anyukánként néztünk fel, mielött elindultunk volna a palotába.

Gyönyörű szép vörös, buggyos nadrág volt rajtam, ami tökéletesen passzolt a hajam színéhez. Kezemen és lábamon megannyi arany ékszer csilingelt minden lépésemnél. Nem volt hideg, ám mégis szokatlan érzés volt felső nélkül mászkálni. Sugawara sensei választotta ki mindannyiunk számára a ruhákat, és ő kötötte meg a hajamat is.

Hinata Shoyo vagyok és már kisgyerekként árván róttam az utcákat. Sugawara sensei szedett fel egy hideg téli napon, amikor már majdnem halálra fagytam. Régebben megpróbáltak árvaházba nevelni, de minden alkalommal megszöktem, így a tizedik alkalom után már nem kerestek többé.

Sugawara sensei kicsit nőies, ezüst színű haja a válláig ér, kedves arca és barátságos mosolya miatt voltam csak hajlandó vele menni. Évek óta egy tánc iskolát vezet, ahova az ország különböző pontjairól érkező lányokat tanítja arra, hogy hogyan kell csábítóan, lágyan és kecsesen táncolni. A tánc segítségével szinte bármelyik nemes urat képesek voltak elcsábítani.

Kicsiként csupán a lépcsőről figyeltem az órákat, sosem mertem oda menni hozzájuk, ezért a sensei mindig külön tanított. Mikor nagyobb lettem, már a rendes órákon táncoltam együtt a lányokkal. Sokáig próbáltam rávenni senseit, hogy engem is mutasson be valamelyik potenciális kuncsafnak, ám bárhogy könyörögtem, bárhogy kértem, soha senkinek nem akart bemutatni. Azt mondta, még nem találkozott azzal az emberrel akinek szán.

Egy évvel ezelött magáhoza királyhoz vitt fel néhány lányt, azonban amikor vissza tértek senki sem hiányzott a csoportból. Azonban Sugawara sensei nem hogy letört lett volna, úgy vigyorgott mintha minimum a kincstár kulcsát kapta volna meg. Azonnal elküldte a lányokat aludni, engem viszont behívott a tánc terembe.

-Megtaláltam a személyt aki tökéletes lesz számodra. Azonban nem mondom el, hogy kicsoda, erre magadtól kell rájönnöd. Annyit azonban elmondok, hogy a személy a palotában dolgozik. - mondta miközben elkezdtünk bemelegíteni.

- Jövő ilyenkor felviszlek a palotába, hogy táncolj a királynak. Azonban neked meg kell találnod a személyt akié leszel. Tudom, hogy azonnal tudni fogod hogy ő az. - ezekkel a szavakkal bíztatott.

Egy év alatt teljesen új táncokat tanultunk, sokkal csábítóbbakat, sokkal szexisebbeket mint eddig valaha. Mikor végre eljött az idő, hogy a király színe elé járuljunk, mindannyiunknak a legszebben felöltöztetett és elindultunk a palotába.

Mikor végre a fogadó terembe értünk meglepődve vettem szemügyre a hatalmas termet. A király még utoljára megfenyegette senseit, mielött Sugawara tapsolt volna a zenészeknek, hogy kezdjék el a dalt. Táncoltuk azt a táncot amit tanított, de én csak a táncra tudtam figyelni, nem láttam senkit sem, csupán a tánc létezett. Azonban egy pillanatra megpillantottam a király éjkék, metsző tekintetét és éreztem, hogy valami fellángolt bennem, és tudtam, hogy ő lesz az akit Sugawara választott számomra.