A király táncosa (KageHina, yaoi) <befejezett>

8.rész ~ Vörös hajú hasonmás

Kageyama szemszöge:

-Helló, Tobio! Rég láttuk egymást, drágám. Van egy üzenetem a nagyapádtól. Tessék! - nyújtott át egy igen megviselt papírdarabot.

Kags! Elküldöm hozzád a Oi-t, mert idegesít. Most rajtad a sor, hogy hallgasd a nyavalygását. Shoyo az esküvőig marad nálam. Jó szórakozást!

Öreg király

Azt hittem menten felrobbanok a haragtól és a csalódottságtól. Hogy csak az esküvőn láthatom viszont a kis vöröst? Hogy esélyem sem lesz jobban megismerni? Hát miféle nagyszülő aki ismeri unokája érzéseit, de az útjukba áll azoknak? Talán nagyanyámnak ha írok...

-Édesem, mindjárt elrepülnek a fogaskerekek az agyadból. Igazán nem áll jól neked a gondolkozás, ne tedd! - gondolataim közül eme szemtelen herceg csípős szavai rángattak ki.

-A szeretőmnek légyszi nyisd ki a kaput, a szolgáimnak nem kell. Elég ha csak őt beengeded. -fogja könyörgőre, mikor megajándékozom egy rideg pillantással az előbbi cukkolásért.

-Te komolyan elhoztad a szeretőd? Várjunk, jobb kérdés, hogy neked van szeretőd??

-Jaja, a testőröm. Ha végre beengednéd, esetleg illendően be is tudnám mutatni, bár nem szívesen teszem...

-Oké, oké felfogtam. Nyissátok ki a kaput! -adom meg Daichinak a parancsot, aki időközben utolért.

-Gyere menjünk fel, kedvesem, a fogadó csarnokba, a menyasszonyod már biztosan ott vár. -mondja, majd elkezd húzni az említett helyiség irányába. Ahogyan belépünk a csarnokba Suga jön lép hozzánk.

-Felség, most távozunk. Úgy tűnik többé már nincs szüksége ránk, mert megtalálta szíve választottját. Sok boldogságot kívánok önöknek. -mondandója közben szeme sejtelmesen mosolyog, mintha tudná a jövőt. Meg akartam volna kérdezni tőle, hogy nem aggódik-e Hinatáért, azonban bennem rekedt a szó, mert a karomba csimpaszkodó herceg szólalt meg először.

-Ohohoho, vannak itt gyönyörű lányok, esetleg? -kérdezte csillogó szemekkel.

-Hol vannak épp... -mondatát már nem tudta befejezni, mert egy erőteljes koppintás a fejére elhallgatatta. A mögöttünk álló személy körül sötét aura gomolygott, igen izmos testalkata volt, ami nem sok jót ígért azoknak akik ujjat húztak vele.

-Jaj szerelmem, tudod hogy nem úgy gondoltam. -Oikawát most először láttam egy cseppett ijedtnek. Mondjuk nem csodálkozom rajta, minek kell folyamatosan megcsalnia a párját.

-Nyugalom, már nincsenek a palotában. Előre küldtem őket, szóval kérem a felségeket, hogy nyugodjanak meg. Ahogyan a hozzájuk tartozóknak sem árt némi önfegyelem. -szólalt meg a még mindig ott álló Suga. Egy hálás és egy kevésbé hálás, inkább már gyilkos pillantást kapott a két vendégem részéről.

-Nos Felség, én csak elbúcsúzni jöttem, ezért most távozom is. Legyen boldog! -azzal öles léptekkel elhagyta a palotát. Néma csend telepedett hármunkra, azonban Oikawa mesterien tovább rontott a kialakult kínos viszonyon.

-Iwa, ő itt Kageyama a régi szeretőm. Kags, ez itt Iwaizumi a jelenlegi szeretőm. Ismerjétek meg egymást!

-Sose voltam a szeretőd, igazá leállhatnál ezzel a baromsággal, mert már számtalanszor elmondtam neked, hogy ne találj ki random dolgokat. Amúgy sem lennék senki olyan szeretője, mint amilyen te vagy. -jelentem ki sértetten.

-Oké, oké. Akkor a "soha nem volt a szeretőm, mert ettől ideges lesz" ismerősöm. Nagyapó azt mondta, lesz itt valami hercegnőcske, elvileg gyönyörű, de valamiért neked szánta apó,de én itt nem látok sehol sem egyetlen egy nőnemű egyént sem. Hát, hol rejtegeted gyorsan mond meg, te pukkancs!

-Nem tudom hol van, még én sem találkoztam vele. Teljesen kiment a fejemből VALAKI miatt! De már egy ideje várhat, kíváncsi vagyok mennyire mérges. Gyorsan elő kell kerítettnem! DAICHI! -testőröm abban a szempillanatban ott terem, én pedig azonnal utasítom, hogy hozza ide a hercegnőt, kit nagyapám nékem szán. Azonban a látványra amikor belép nem számíthattam. Ugyan olyan vörös haja volt, mint Hinatának, és még szemei színe és élénk csillogása is a fiúéhoz hasonlított. Szó szerint a kis törpe lányváltozata állt előttem, ragyogó mosolyát rámvillantotta, pont mint a kis vörös.

Ahogy végre eltudtam szakadni arca tanulmányozásától jobban szemügyre vettem és meglepődve tapasztaltam, hogy ruházata nagyon hasonlít ahhoz amit először láttam Hinatán. Vörös egyberuhája volt, kezén megannyi arany karkötő csilingelt, hosszú haja egy fehér szatén szallaggal volt masnira kötve. Azonban ahogy ránéztem nem éreztem ugyan azt, mint a fiúnál, nem éreztem semmiféle bizsergető érzést a mellkasomban, nem járta át kellemes meleg a szívemet. Ugyan olyan volt mint Hinata, azonban mégis teljesen más volt. Ezek után már biztosan tudtam, hogy ki az igazi számomra, csupán az a kérdés, hogy ezt mikor leszek hajlandó nyíltan kimondani, ha még csak saját magam se tudom teljesen elfogadni.

-Hinata Shora vagyok. Nagyon örvendek a találkozásnak. -hajolt meg illedelmesen, azonban szavai nagyobb pánikot kelltettek bennem mint eddig bármi is.