A király táncosa (KageHina, yaoi) <befejezett>

30.rész ~ Csak egyetlen kérdés

Hinata szemszöge:

Alig pár óra múlva végre vissza tértek a szolgálók, hogy ebédet készítsenek. Elmondhatatlanul éhes voltam már, Tobió úgy lefárasztott...

A kiadós ebéd után, azonban Kags bűnbánó arccal fordult felém:

-Vissza kell térnem a harcmezőre.

-Most rögtön? -néztem rá kikerekedett szemekkel.

-Sajnos. Lassan lejár az idő amit kaptam, így vissza kell mennem, mielőtt újabb harc venné kezdetét. De ígérem, gyorsan vissza térek!

-Várj! Adni szeretnék neked valamit! -kiáltottam, majd felrohantam a szobánkba.

Lihegve érkeztem vissza, pár percig meg se tudtam szólalni, annyira igyekeztem, hogy minnél előbb itt legyek.

-Ezt most kölcsön adom. Egy őz szellemtől kaptam, ez majd vigyázz rád!

-Köszönöm kis feleségem! -hajolt le hozzám egy csókra, de csak durcásan elfordítottam a fejemet.

-Hinaa, miért nem akarsz csókot adni az uradnak, mielőtt csatába megy? Ne légy ilyen gonosz! -nem válaszoltam neki továbbra sem, számat mérgesen szorítottam össze.

-Shoyo, angyalom?

Talán az a baj, hogy a feleségemnek szólítottalak? -kapom fel az ölembe.

-Igen, te buta! Megmondtam, hogy nem a feleséged akarok lenni!

-Jól van, jól van, én kis morcos férjemuram. Így jobb? -ültettem le az ebédlő asztalra.

-Így már megfelel, te nyavalygós király -leheltem csókot ajkaira.

Két lábam között állva csókolt, mintha nem lenne holnap. Mindent elfelejtetett velem az a csók a harcokat, Shorát és az ajtóban álldogáló Daichiékat is.

Percek teltek el és Tobió már épp a ruhámat próbálta lerángatni, amikor Daichi megelégelte a dolgot és elég hangosan köhintett egyett. A király ijedten ugrott hátra, majd nevetve segített lekászálódni az asztalról.

Utoljára az udvaron volt esélyem tőle csókot lopni, mielőtt lován vissza vágtatott volna kötelességéhez. Sokáig néztem utána, majd miután eltűnt egy domb mögött hatalmas mosollyal az arcomon sétáltam vissza a palotába.

Sugawara senseihez indultam volna, amikor hirtelen valaki berántott egy szobába. Már meg sem ijedtem, amikor ismét az áltudós állt előttem.

-Most nincs kedvem veled játszadozni.

-Elég ha én játszok veled, Shora -villant meg egy perverz mosoly az ajkán.

-Most nincs itt a királyod, hogy megvédjen!

-Meg tudom magam védeni!

-Hajajj, egy lányt meg kell menteni, nem neki kell megvédenie magát!

-De én nem is vagyok lány!

-Már, hogy ne lennél az, Shorám?

-Shora sem vagyok!

-Na majd az mindjárt kiderül! -már épp megint nyomott volna le az ágyra, amikor hirtelen egy farkas szellem ugrott ki a szekrényből.

Na, ő legalább ijesztően nézett ki. Dühösen közeledett felénk, majd mikor odaért, mintha báránnyá változott volna, úgy kezdte kérlelni a tudóst:

-Noya, kérlek! Már ezerszer megmondtam, hogy ő nem Shora!

-Asahi, menj innen! Nem kértem, hogy vigyázz rám! Menj innen!

-Noya, kicsi Noyám ne taszíts el magadtól kérlek! -sírta a farkas.

Megrökönyödve figyeltem a jelenetet, majd félve a szellemhez fordultam:

-Te ismered ezt az őrültet?

-Még szép! Házasok vagyunk, úgy 3 éve, de gy nap egyszer csak megkergült és azt hiszi, hogy csak a barátja vagyok.

-Ötleted sincs, hogy mi lehet vele?

-Már mindent próbáltam és semmi sem működött. Arra gyanakszom, hogy valaki megátkozta. Elég hirtelen haragú tud lenni, de egy nagyon rendes fickó.

-Én ismerek valakit akitől meg tudom kérdezni!

-Tényleg?

-Igen! Az Átkok Erdejében élő szellem biztosan tudja, hogy mi lehet vele.

-Abban az erdőben nem él senki. Bár szellem vagyok, nem hiszek az ilyen badar legendákban. Neked sem kéne. Senki nem él ott.

-Mindegy. Akkor ég veletek. Ha kiderítek valamit, majd szólok!

-Köszönöm Hinata Shoyo! -azzal mind a ketten eltűntek.

Gondolkodva léptem ki a szobából. Igazából más kérdésem lenne az őznek. És ki hallott olyat, hogy egy szellem nem hisz egy másik szellem létezésében?

Azonnal lóra pattanok, mihelyt hagytam Daichiéknak egy üzenetet az ágyunkon. Sebesen lovagolok nagyapa kastélya felé, de meg sem állok ott, hanem egyenesen az erdőbe megyek. Majd vissza felé benézek hozzá.

A lovam kantárját fogva lépek be az erdőbe, próbálok vissza találni a rétre, ahol Shorával találkoztunk.

Ismét itt vagy Hinata Shoyo!
De hol van Shora?

-Úgy is tudod a választ -kacagtam, mihelyst meghallottam a hangját.

Téged nem lehet egykönnyen átejteni.
Nos, mi járatban vagy itt, király párja?

-Már rögtön király párja rangot kapok?

Az vagy, nem?

-De.

Akkor meg?

-Kérdezni szeretnék.

Milyen érdekes.
Azt hittem csak meglátogatni jössz...

-Nem, nem. Ez most fontos kérdés.

Biztos jól megfontoltad?
Tudod a szabályt.
Csak egyetlen kérdés.

-Igen, jól meggondoltam.

Rendben, akkor hadd halljam!