A király táncosa (KageHina, yaoi) <befejezett>

31.rész ~ Szívtelen ajánlat

Kageyama szemszöge:

Idegesen lovagoltam a Shiratorizawa vár felé. Mindig olyan nyomasztó érzés fog el, ha csak arra gondolok, mennyivel erősebb a seregük, mennyire könnyen el tudtak volna minket pusztítani.

Egy dolog, azonban sehogy sem fért a fejembe. Mégis milyen sértés érhette Ushijimát? Gondolataimba merülve vágtattam át a Shiratorizawa kapuján, hogy aztán szinte túl lovagolva pattanjak le a kapu előtt.

Az érkezésemet már jó néhány szolga várta, akik közül páran elvezették a lovamat, a többiek pedig bekísértek királyukhoz.

Magas trónon ült Ushijima, kezén fenséges, hófehér sasmadara ült, mellette pedig egy férfi karcsú alakja tekergőzött.

A szolgák ahogyan bejelentettek uralkodójuknak, a két férfi mosolyogva ereszkedtek le a trónusról. Mosolyukat azonban nem a vidámság csalta arcukra. Szemük akár a leghidegebb téli reggel, úgy süvített bennük a jeges szél.

Ushijima melletti férfinak is vörös haja volt, mint Shoyonak, de neki teljesen más árnyalatú, szinte már rikító volt. Nem is vörös, inkább pirosnak lehetne nevezni ezt a színt. Az ő szemébe egy kis kíváncsiság is vegyült, de közben megvetően méregetett.

-Biztosan fárasztó utad volt. Gyere, pihenj le asztalomnál! -invitált Ushijima egy hatalmas asztal felé.

-Köszönöm, valóban hosszú ideje lovagoltam már.

-Nos, ha nem bánod, szeretném minnél előbb elrendezni ezt az ügyet.

-Én szintúgy.

-Az ajánlatom a következő:

Elveszed feleségül a szeretőmet - mutat a mellette állóra.

-Micsoda? -kiálltom kórusban a piros hajúval.

-Tendo, ne ellenkezz!

Kageyama, neked meg nincs választásod! Vagy elfogadod a feltételeimet vagy folytatjuk a háborút. A döntés a te kezedben van.

-De Wakatoshi, én nem akarok hozzá menni -nyafogta Tendo, miközben Ushijimához dörgölődzött.

-Én meg nem akarom sem tudom elvenni a szeretődet.

-Miért? -nézett rám számonkérően.

-Mert már házas vagyok.

-Ez csak kifogás.

-Nem, itt a gyűrű bizonyítékként -mutatom a sötét szeszély ajándékát.

-Szép gyűrű, de vajon kié a másik? -nézegeti nagyon közelről a piros hajú.

-Kapsz pár nap gondolkodási időt. Adok neked 2 napot, hogy érvénytelenítsd a házasságod azzal a valakivel. Utána megtartjuk az esküvőt.

-De ez miért jó neked? -kiálltok még a távolodó félben levő Ushijima után.

-Mert így kötelezhetlek arra, hogy a királyságomba maradj -azzal becsapta maga után a nehéz ajtót, magamra hagyva a döntés súlyával.

-Csak el kell válnod a feleségedtől. Ki ne örülne egy ilyen alkalomnak? -búgta a fülembe Tendo.

Észre se vettem, hogy nem ment a királyával, de most éppen engem próbál taperolni. Kezeit ruhám alá csúsztatja, apró csókokat hint a nyakamra.

Undorodva ugrom ki karjaiból, mérgesen kiálltok rá:

-Sosem fogok elvállni a férjemtől! Mocskos szajha, hogy még a saját szeretője sem elég -morgom.

-Ohohoh, szóval férfi az illető. Ez egyre érdekesebb. Wakatoshi a párom, de néha kell a változatosság -pillant rám sunyin.

-Pfuj, undorító minden egyesszó ami kifordul a szádon. Nem is értem, hogy egy ilyen büszke király mint Ushijima, hogyan választhatott magának ilyen alantas szeretőt.

-Elcsábítottam -vont vállat, mintha ez természetes lenne.

-Viszont én sietnék azzal a búcsú levéllel a volt "férjednek". Ne akard magadra haragítani Wakatoshit. De ez csak egy jó tanács -kacsintott egyet, majd fenekét riszálva kisétált egy hátsó lépcsőn. Róka farka pedig vidáman követte, feneke minden mondulatát.

Mikor már magamra az asztalra hajtottam fejem és Shoyora gondoltam. Arra, hogy milyen jó volt vele, mennyi érzést ismertem meg mellette. A jövőnkre gondoltam, vidám arcára, mely felragyogott, mikor gyereket akartam tőle. Arra vágyra ami fűtött tegnap este az ágyban, az édes arcára ami megannyiszor nyögte a nevem. Ezektől sose tudnék megszabadulni.

De féltem a katonáimat is, hiszen nekik is van otthon családjuk, akik várják haza őket.

Szinte tudat alatt kezdtek el lefolyni az arcomon a könnyek, ahogyan ott ültem teljes elkeseredettségemben.