A király táncosa (KageHina, yaoi) <befejezett>

4.rész ~ Sötét szeszély

Hinata szemszöge:

Ha azt mondanám, hogy nem fájtak Kageyama szavai, hazudnék. Nagyon elkeseredtem amikor azt kiabálta senseinek, hogy sose tudna beleszeretni egy olyanba mint én.

Vajon csak a vörös hajam zavarja, vagy szimplán nem tetszik neki az egész lényem. Igen, bevallom kihallgattam az egész eszmecserét, de teljesen véletlenül. Épp a palotát indultam felfedezni, amikor meghallottam, ahogy Sugawara megszólítja őt.

Ahogy egy kicsit lenyugszom körülnézek, hogy mégis hol vagyok. Csak kirontottam a legközelebbi ajtón a...kertbe. Hát úgy tűnik a kertbe sikerült kikötnöm, egy hatalmas bokor alatt. Még ennek a virágnak is hasonlít a színe annak az utálatos embernek a hajszínére. Nem szándékoztam visszamenni, sensei tudja, hogy most magányra van szükségem. Majd csak este felé fog a keresésemre indulni. Addig viszont gondolataimba merülve lehetek itt. Miközben gondolkozom önkéntelenül is tépdesni kezdtem a szinte már fekete színű virágot.

-Ne pusztísd a kedvenc növényemet. - hallok meg egy jéghideg hangot a hátam mögül.

- A sötét szeszély nagyon kényes és ritka növény.

-Időm sincs megfordulni, mert a hang gazdája már ott áll a hátam mögött. Hátra se kell néznem, tudom hogy ki az. Mert persze ki más is lenni mint aki elől ide bújtam. Felnyúl a fejem felé, és leszakít eggyet a virágok közül, majd a hajamba tűzi. Ki akarnám szedni onnan, de a mozdulat közben megragadja a csuklóm és fülemhez hajolva belesuttogja:

-Ha kiszeded onnan, akkor kegyetlen büntetésre számíthatsz. - meleg lehelete simogatja a fülemet amitől kellemes bizsergés fut végig a testemen.

Ha más helyzetben lennénk, most biztos megcsókolnám, de épp az imént hangoztatta, hogy sosem fogok tetszeni neki. Ezek után hogyan is próbálkozhatnék úgy, hogy ne dobjon ki a palotából? Mintha csak megérezte volna a gondolataimat szabad kezével átkarolta a derekam ezzel magához láncolt, a csuklómat elengedve pedig az állam alatt megfogva, felé fordította az arcomat. Olyan közel hajolt, hogy azt gondoltam, ő is arra gondolt amire én, de sajnos a csók helyett így szólt:

-Amit az előbb hallottál, azt nem hallottad. Soha, senkinek nem fogod elmondani, különben száműzlek az országomból. Azonban vacsoránál a jobbomon fogsz ülni.

-Minek akarod, hogy a közeledbe egyek, ha sose lehetek kedves a számodra?

-Nem minden igaz, amit e palota falain belül állítanak. Meg kell tudnod különböztetni a valót a hamistól, különben nagyon sok kellemetlen helyzetben találod magad.

-Mindenkinek osztogatsz tanácsot, vagy csak próbálsz bocsánatot kérni ilyen elfuserált módon?

-Nekem nincs szükségem arra, hogy bocsánatot kérjek. Én tettekkel bizonyítok.

-És most mégis, hogyan fogsz tettekkel bizonyítani, hogy megtudjam mi volt igaz és mi nem?

-Hmm, talán ha megcsókolnálak, akkor az elég bizonyíték lenne mindenre? - kérdezte és válaszomat meg se várva hajolt felém.

Lehunytam a szemeimet és úgy vártam a csókot. Azonban nem éreztem ahogy ajkaimra hajolt volna, csupán egy halk kuncogást hallottam, ami olyan hideg volt mint a tél.

-Komolyan azt hitted, hogy megcsókollak? Én vagyok a király, nekem nem kell bizonyítanom. Azonban most kivételt teszek és megmutatom neked majd az igazságot. Azonban nem most és nem itt. - mondta azzal a jégfagyasztó hangsúllyal, amitől az embert a hideg rázza.

-A vacsoránál találkozunk. Azt a ruhát vedd fel amit küldök majd neked. - azzal megfordult és besétált a palotába.

Én ott maradtam a bokor mellett és mostmár teljesen össze voltam zavarodva. Azonban mikor végre bementem, a hajamból nem szedtem ki az éjsötét virágot.

×××
Bocsánatot kérek, hogy ide irosgatok azonban ez lesz az első és utolsó előtti alkalom. Csupán azért firkálok bele, mert az a tervem, hogy minden szombaton hozom majd az új részeket. Puszi❤