Elemek akadémiája [2011] [befejezett]

Második fejezet - 2. rész

Az informatikai alapjai, Közgazdaságtan I, Zeneelmélet I. és kötelezően választható sport. Legördítettem a listát, és elállt a szavam a tucatnyi választási lehetőség közül. Az egészen egyszerű sportoktól kezdve, mint például a foci, a legextrémebbekig, mint a sárkányrepülőzés vagy a motocross, minden megtalálható volt ott. Miközben azon vacilláltam, hogy a röplabdát, az úszást vagy a teniszt válasszam-e, az jutott eszembe, hogy vajon hogyan tudnak ennyi mindenhez terepet biztosítani. Hol? Persze, a hatalmas lakatlan terület körülöttünk. Nyilván az iskolához tartozik. De akkor is. Ki akarna kimenni mínusz fokokban sárkányrepülőzni? De hát persze mindegy is, nem az én gondom. Kényszerítettem a gondolataimat, hogy visszatérjenek az órarendhez, és kiválasztottam az úszást.

– Te Mark... Hány fakultatív tárgyat kell választani?

– Minimum kettőt.

– És te hányat választottál?

– Négyet.

– Stréber – vigyorogtam rá. – Na és miket?

– Fizikusportrék a huszadik századból, Atomfizikai alapok, Sakk és Újkori irodalom.

– Hogy micsoda?! Újkori irodalom? – törtem ki nevetésben. – Mark Reed, még a végén azt kell majd higgyem, hogy nem a Földről származol. Mégis hogy voltál képes kombinálni az irodalmat az atomfizikával?

– Nem vagyok egy csőlátású, tudománymániás stréber. Egy nyitott gondolkodású, érdeklődő stréber vagyok.

– Persze, mindjárt az jön, hogy a motocrosst választottad sportnak.

– Még nem ismersz engem eléggé, úgy látszik.

– Mi?! Csak nem mondod, hogy...

– De-de – bólogatott.

– De ha majd összetöröd magad, akkor ne mondd, hogy én nem figyelmeztettelek.

– Jól van. Te biztos valami tökéletesen biztonságos és teljesen unalmas dolgot választottál. Hadd tippeljek: jazzbalett?

– Nagyon vicces. Nem vagyok egy táncos típus. Úszást választottam.

– Majd megyek szurkolni a házi bajnokságon a rózsaszín pomponjaimmal.

– Egészen elbűvölő leszel. De nem szeretek versenyekre járni.

– Képes lennél megfosztani egy ilyen lehetőségtől?!

– Bárminemű lelkiismeret–furdalás nélkül.

– Kegyetlen vagy, tudd meg.

Úgy beszélgettünk, mintha már ezer éve ismertük volna egymást. És bár csak körülbelül egy órával ezelőtt találkoztunk, úgy is éreztem, hogy ismerem már mióta világ a világ. Egy fél pillanat erejéig eszembe jutott, hogy hátha a szüleim szervezték meg az egészet, de azt elhessegettem a gondolatot, mert rájöttem, hogy azért ennyire talán mégsem fontos nekik, hogy megszeressem a Szent Andrást.

A zeneelmélethez tartozó gyakorlatnál kiválasztottam a zongorát, majd böngészni kezdtem a fakultatív tárgyakat. A borzalmak listája. Volt ott Mark atomfizikájától kezdve a drámakurzusig minden, de szinte semmi sem nyerte el a tetszésemet, és már úgy voltam, hogy feladom, amikor megpillantottam az Írókör nevet viselő tárgyat, és hirtelen úgy éreztem, hogy talán mégiscsak nekem szánták ezt az iskolát. Már az Írókör nevéből is a lazaság sugárzott, úgyhogy lelkesen bejelöltem, és sikeremen felbuzdulva görgettem tovább a listát. Jobb híján feliratkoztam én is az Újkori irodalomra, majd közöltem Markkal, hogy élvezheti a társaságomat kedd délutánonként, és kikapcsoltam a gépet. Mark még maradni akart egy kicsit, hogy elolvashasson valami e-mailt valamelyik stréber levelezőlistájáról, amire feliratkozott, de megígérte, hogy később még benéz hozzám.