Soha ne engedj el

Prológus

Sziasztok, Jessica vagyok, 17 éves és rákos. Tudom, elég durván hangzik, de igaz. Az élet nem kegyelmes mindenkivel, vannak, akikkel keményebben bánik.

Én személy szerint 1 éve vagyok rákos beteg. 16 éves koromban diagnosztizálták nálam az agytumort.

Az agytumor jelei, vagyis, amik nálam előfordultak, azok nem mások voltak, mint: fejfájás, ájulás, ataxia, vagyis bizonytalan járás, botlás és elesés, és az aluszékonyság. Először senki sem gondolta, hogy rákos lehetek, de az idő múltával sem csökkentek ezek a tünetek, míg végül kiderült.

Ha valaki nem tudná, hogy az agytumor milyen, körülírom. Úgy kell elképzelni, mintha lenne egy süti, amiben benne van egy apró csoki, ahogy berakod a sütőbe ( persze az én fejemet nem rakták sütőbe ) elkezd egyre nagyobb lenni ahogy "olvad".

Hát meg kell mondanom, elég szarul írtam körbe, de valahogy így lehet elképzelni. Vagyis, azt jelenti, hogy ez a tumor szép lassan egyre csak nő.

Ennek a betegségnek, vagyis magának a ráknak, több fajtája is van. Köztük van a mellrák, gyomorrák, tüdőrák, de nekem az agytumor "jutott". Ha kérdeznétek sem tudnék válaszolni, hogy miért pont agytumor és miért nem agyrák, mert sosem kérdeztem meg.

1 év alatt majdnem az összes időmet kórházban töltöttem. Nem volt valami kellemes, de már hozzászoktam. Mindenkit ismerek, akit kell, csukott szemmel eltalálok bárhova, és minden rejtekhelyet ismerek az épületben.

Én vagyok az egyedüli gyerek, aki rákos ebben a kórházban, rajtam kívül csak felnőttek vagy idős emberek vannak.

Mint minden rákosnak, hullik, de nagyon durván a hajam. Vagyis mára már nincs egy hajszálam sem. Én ezt teljes mértékben elfogadom, de én mindig is büszke voltam a hajamra.

Ha kíváncsiak vagytok, nekem kicsit sötétes barna hajamat, ha fény érte vörösesre váltott, a hátam közepéig ért és akaratlanul is mindig hullámos volt. Pár tincsem levendula kék volt, mivel mikor rájöttem, hogy rákos vagyok, kicsit sem fogadtam el, hanem pöppet bevadultam, így kiszőkítettem és befestettem kékre. Azért lett pont levendula kék, mert a szememhez hasonló színűt szerettem volna.

Szóval, elfogadom, hogy nincs hajam (eh), de nem szeretem, hogy mások is látják, így parókát hordok. Igaz, akik velem dolgoznak mind tudják az állapotomat. Viszont mások, akik nem dolgozók, hanem látogatók vagy egyebek azok nem tudják mi a bajom, ha rajtam van a "hajkoronám".

A parókám kicsit sem hasonlít a régi hajamra, mivel ez vállig érő és világos barna. Nem mondom, hogy csúnya, de hiányzik a régi hajam.

Az állapotom kezelésére a kemoterápia a leghasznosabb, de azon kívül gyógyszert is kell "szednem", vagyis igazából infúzióban kapok carmustine-t (karmusztint). Bár segít ez a gyógyszer, vannak mellék hatásai, amik nálam előjöttek azok a: hányás, aphták és hajhullás, egyelőre.