Soha ne engedj el

28. Fejezet

- Jess - Ethan felé fordultam - Beszélnünk kell.

Na ebben a pillanatban lefagytam. Teljesen kikapcsoltam. Azonnal tudtam miről akar beszélni. Elhagy, ez nem kétség.

- Jess...

De én elfordultam tőle. Nem bírtam a szemébe nézni, mivel tudtam mi lesz végképp nem akartam látni a szánalmat az arcán.

- Kérlek nézz rám - kérlelt óvatosan - Kérlek - suttogta, majd megfogta az állam és maga felé fordított.

- Hmm? - csak ennyit "mondtam".

- Gyönyörű vagy.

MOST KOMOLYAN? Ezzel nyit?! Gyönyörű vagy? Ez meg zakkant?! Éppen összetöri a szívem!

- Tudok róla, hogy beteg vagy, - kezdte lassan - és te nagyon fontos vagy számomra, de... - nem hagytam, hogy végig mondja. Gyorsan elfordítottam a fejem, hogy ne lássa, ahogyan lehullik az első könnycseppem - Jess kérlek, csak hallgass meg.

Erőt vettem magamon, megtöröltem a szemem és visszafordultam felé.

- Köszönöm - mosolygott kisfiúsan - Azt kezdtem el mondani, hogy nagyon fontos vagy számomra, de... - megállt és megvárta, hogy megint ellen állok vagy nem, de most nem tettem semmit - kiakadtam kicsit, nagyon. Amikor összeestél fogalmam sem volt, hogy mi bajod lehet. Nagyon megijedtem - láttam a szemében a fájdalmat.

Nem önszántamból, csak úgy jött magától, hogy odanyúltam az arcához és megsimogattam, erre ő belefúrta a fejét és egy puszit nyomott a tenyerembe.

- Jess, tudnod kell, hogy mikor Mary elmondta, nem hittem neki. Azért sem, mert azt hittem mindent elmondunk egymásnak, bár csak pár hete ismerjük egymást, de főleg azért, mert sosem láttam rajtad, hogy rosszul lennél - mosolygott rám - Mindig olyan életvidám, boldog lány voltál, aki bármikor, ha elmosolyodott megdobbant a szívem - erre már muszáj volt elpirulnom.

- Eth...

- Shhh - nyomta a számhoz mutató ujját - Ne beszélj, pihenj - helyezte vissza kezét az enyémre - Mindközül a legrosszabb ez a hét volt. Nem tudtam, hogy felébredsz-e vagy sem. Azt mondták, lehet nem fogsz soha többé. Majdnem összetörtem szomorúságomban, mert - megállt és megköszörülte a torkát, majd belenézett a szemembe - nem mondhattam el, hogy... - egy kopogás szakította félbe Ethan monológját.

Mindketten az ajtó felé pillantottunk, ahol megláttunk egy férfit, pontosabban az orvosomat, Dr. Foster-t.

- Jessica, örülök, hogy végre ébren látom - mivel eddig mindenki lecsitított, ha meg szólaltam, így csak bólintottam.

- Üdv Dr. Foster - köszönt Ethan, majd kezet fogtak.

Értetlenül vizslattam őket, Ethan azonnal észrevette és választ is adott értetlenségemnek.

- Az egy hét alatt Dr. Foster elég sokszor meglátogatott, hogy romlott vagy rosszabbodott-e az állapotod, és most, hogy felébredtél újra eljött.

- Pontosan - bólintott Dr. Foster - Jessica, holnapra megbeszélnék egy találkozót, ahol bővebben fogunk beszélgetni a következő lépésekről - tájékoztatott - De, azt tudnia kell, hogy nincs más választásunk, muszáj lesz a műtét.

MŰTÉT?! Hogy mi? Meg műtenek? De nem úgy volt, hogy nincs meg az orvos, aki eltudná végezni?

Értetlenül és idegese pillantottam az orvos felé - Megtaláltuk a megfelelőt - mondta határozottan, majd kiment.

Nem hittem a fülemnek. Megtalálta. Meg fognak műteni a közel jövőben. MI A SZAR?!?!

- Ethan... - mondtam elfúló hangon.

- Jess... - dőlt közelebb hozzám - Szeretlek - suttogta a fülembe.

Egy pillanatra megállt a szívem, majd újra elindult, de már nem értem, hanem Ethan-ért vert.

- Én is szeretlek - feleltem elcsukló hangon, majd hátrébb húzódtam, hogy egy vonalba kerüljön a szánk.

Egyikőnk sem habozott, azonnal lecsaptunk egymásra, mint két éhes állat. Ethan a derekamnál fogva húzott közelebb magához, én pedig a nyaka köré fontam a karom és beletúrtam puha hajába.

Egyre közelebb és közelebb kerültem Ethan-höz és az ágy széléhez, így elkezdtem kuncogni.

- Te meg min kuncogsz - húzódott el Ethan.

Csak megráztam a fejem és visszahúztam magamhoz - Csupán - néztem a szemébe - mindjárt az öledben ülök - néztem le.

- És az miért is probléma? - kacérkodott, majd visszatolt a kiinduló helyemre és újra összefonta a kezeinket - Mit csináljunk?

Felmutattam a jobb hüvelykujjamat, majd evést imitáltam. Felmutattam 2 ujjamat és azt mondtam - Fel!

Először értetlenül vizslatott, majd leesett neki - Jaaa, rendben - vigyorodott el - Mindjárt jövök - majd nyomott egy csókot a számra.