Soha ne engedj el

34. Fejezet

Miután mindenki elment még 30 percig Ethan-nel voltam. Beszélgettünk és videókat nézegettünk, hogy eltereljük a gondolatainkat.

- Ideje indulnunk.

- Rendben - feleltem halkan a szállító pasinak.

- Elszeretné kísérni a kisasszonyt a műtőig? - kérdezte Ethan-t.

- Mindenképpen! - mondta, felállt és összekulcsolta a kezünket.

Az út a műtőig nem tartott sokáig, de még a gyógyszer sem segített amit adtak, hogy nyugodtabb legyek. Miután megálltunk a pasi bement, hogy megbeszéljen valamit. Én közben rettenetesen izgultam és féltem, ezért tiszta erőmből szorongattam Ethan kezét.

- Itt vagyok veled - cirógatta meg a kézfejemet - Bemész hip-hop kész leszel és ugyan itt találkozunk.

- Ha nem leszel itt, kinyírlak - néztem rá szúrós tekintettel.

- Ideje bemenni - érkezett vissza a pasi - Sajnos itt el kell válniuk, a műtőbe nem mehet be - intézte szavait Ethan-nek.

- Itt leszek kinn - mondta Ethan, majd puszit nyomott a homlokomra és elengedett.

- Szeretlek - mondtam még utoljára.

- Én jobban - felelte halkan Ethan.

Betoltak az előszobába és áttettek a műtő asztalra. A műtő elég rideg terület. Minden fémből volt körülöttem. Egy nő jött oda hozzám és elkezdett kérdésekkel bombázni, hogy allergiás vagyok-e valamire és egyebekkel, amiket a műtét előtt muszáj megkérdezni.

- Mindjárt jön a doktor úr és az altató orvos - mondta majd elkezdett tapaszokat tenni a mellkasomra.

- Ezek minek kellenek? - érdeklődtem.

- Azért, hogyha netalántán leállna a szíve, akkor újra tudjunk éleszteni - felelte halál komolyan.

- És..és szokott ilyen történni? - dadogtam.

- Néha, de nem kell félnie, mert ha ilyen történne teljes biztonságban lenne, mert visszahoznánk - mondta, majd halványan elmosolyodott.

Hát, ha lehetséges akkor még jobban féltem, mint pár perccel ez előtt. A nővér nagyon megrémített. Eddig is tudtam, hogy léphetnek fel komplikációk és, hogy ez egy komoly műtét, de azért elég ijesztő.

- Üdvözlöm - érkezett meg Dr. Schumacher - Hogy van Jessica?

- Félek - idegeskedtem.

- Nem kell semmitől félni, vigyázni fogunk önre. Most viszont bemutatom Dr. Flinn-t - lépett hozzám egy nő - ő lesz az altató orvosod.

- Hello - köszöntem erőtlenül.

- Szervusz, Jessica - mosolygott rám - Nem lesz semmi baj. Most befogom adni az altatót, ami lehet, hogy kicsit csípni fog, de nem kell félni. Nyugodj meg az infúziódon keresztül fogjuk beadni szóval nem lesz semmi baj.

- Okéé - suttogtam.

- Most beadom - amint kimondta éreztem ahogyan a karomon keresztül a véráramomba megy - Pár pillanat és már aludni is fogsz.

Felnéztem a plafonra és vártam. Mivel még sosem volt műtétem nem tudtam milyen lesz. Próbáltam nyitva tartani a szemem, de beakart csukódni. Minden kezdett elhomályosodni körülöttem. Már csak szürke pacákat láttam, ezért lecsuktam a szemem és már elaludtam is.

***

Na ez is eljött, végre itt a műtét.

Remélem eddig tetszik a story és nincs túl sok helyes írási hibám. Ha tetszik vote-oljatok😊