Soha ne engedj el

38. Fejezet

A műtét pénteken volt, ma pedig vasárnap van. Mint minden vasárnap Vacsora parti lesz, de én fel se állhatok és ki se mozdulhatok az ágyamból.

Ethan az egész szombatot velem töltötte. Egy percre sem hagyott magamra, amikor wc-re kellett mennie akkor behívta Mary-t vagy egyszer megcsinálta, hogy nyitott ajtónál wc-zett. NYITOTT!! Annyira zakkant, de szeretem.

Ma sajnos egész nap nem láttam. Reggel üziztünk egy kicsit, de azt mondta, hogy ma fontos dolga van, így nem fogunk találkozni. Mivel ő nem volt velem, mert fontosabb elfoglaltsága akadt, Samantha jött be hozzám.

Egész nap beszélgettünk, filmeztünk és nevettünk. Tudni kell Samantha-ról, hogy egy nagyon bohókás személy, de ezt az oldalát csak azok láthatják, akik igazán ismerik. Nagyon nem szereti, ha valaki szomorú, mint pl ma én, és ilyenkor minden felé hülyeségekkel próbálja felvidítani az embert. Azt még fontos tudni róla, hogy kicsit sem átlagos lány és nem szeret tömeg lenni.

Egy idő után a beszélgetés átterelődött a pasikra. Ehh...

- És hogyhogy nincs itt Ethan? - érdeklődött Samantha miközben a székemen forgolódott jobbra-balra.

- Valami fontosabb elfoglaltsága akadt, ami halaszthatatlan - forgattam meg a szemem dühömben.

- Azért ez elég bunkóság. 2 napja volt a műtéted, ő pedig már lelép.

- Nekem mondod...

- Figyelj ez nem kóser. Ha tényleg szeret itt lenne - erre csak szomorúbb lettem - Jaj, jézusom! Nem úgy gondoltam, Jessica. Csupán úgy, hogy itt kéne lennie és nem máshol. Sose gondolnék arra, hogy nem szeret és elhagy.

- Te nem - néztem le az összekulcsolt kezemre.

- Annyira hülye vagyok - odalépett hozzám, megfogta az egyik párnámat és elkezdte püfölni vele a fejét - Hü-lye va-gyok, én va-gyok a leg-rosz-szabb ba-rát a vi-lá-gon! - minden egyes szótagnál megütötte magát.

- Sam, hagyd abba - röhögve kikaptam a kezéből a párnát és a fejem mögé tettem - Nem vagy a legrosszabb barát, ezt te is tudod. Te vagy a legeslegjobb. Szóval hagyd abba a püfölést és hozz nekem muffint! - parancsoltam a legjobb barátnőmre.

- Igenis, asszonyom - szalutált nekem, majd katonásan kiment.

Elővettem a telóm és írtam Ethan-nek.

11:30

Jess😚😍: Szia
Jess😚😍: Ott vagy?

11:35

Jess😚😍: Nem tudnánk beszélni?

11:40

Jess😚😍: Ethan?

11:45

Jess😚😍: Aha, oké. Értem. Akkor hagyjuk.
Jess😚😍: Csá

Lezártam a telefonom és bedobtam az éjjeli szekrényembe. Mivel már több, mint 1 éve vagyok itt, elég sok mindennel tele van az a szekrény. Zsebkendők, újságok, képes lapok, levelek, üres üvegek és össze gyűrt rajzok.

- Meg is hoztam - lépett be vidáman az ajtón Samantha - Ne mond el Mary-nek, - lépett közel hozzám, hogy csak én halljam - de szereztem egy kis kávét is, tudom nem szabadna, de látom rajtad, hogy most szükséges.

- De Sam tudod, hogy nem szeretem a tömény kávét.

- Pont ezért hoztam lattét - rázta meg óvatosan a kezében tartott kulacsot.

- Annyira imádlak Sam - mondtam, majd kikaptam a kezéből a kávét és azonnal behörpölt a kávé háromnegyedét. Röhögve odanyújtotta a muffinomat is, leült újra a székembe és elkezdte ő is enni a nasiját.

- Tele vagyok - mondtam miután végeztem.

- Én is megvagyok - vigyorgott rám Samantha.

Folytattuk a nevetgélést és a beszélgetést. Egyre jobban kezdett melegem lenni így, szóltam Samantha-nak, hogy nyissa ki az ablakot. Ahogy lassan áramlott be a hűvös levegő elkezdtem fázni. Gyorsan becsukta az ablakot, de nem lettem jobban. Elkezdett nagyon fájni a fejem, majd már csak sötétséget láttam csak.