Soha ne engedj el

Reece - Samantha

REECE

- Bronson - sziszegtem a haveromnak, aki tőlem balra ült. Jobb oldalamon Samantha pihent, jobban mondva aludt.

Már 1 óra eltelt azóta, hogy kijöttünk Jessica-tól. Ha jól tudom nagyjából 30 perce vitték be a műtőbe. Samantha az első 20 percet végig sírta és nyafogta. Teljesen megértem szegénykét, én is így éreznék, ha mondjuk Ethan-t műtenék meg. Bár tény, hogy az utóbbi időben nagyon jól összebarátkoztunk Jess-el. Számomra is nagyon fájdalmas tudni, hogy éppen műtik és lehetséges, hogy sosem látom viszont.

Samantha nagyjából 15 perce lenyugodott és a karomat szorongatva vállamra hajtott fejjel elaludt. Nagyon nehéz napja van és ezért kicsit sincs kedvem felébreszteni, hogy újra sírásban törjön ki.

- Bronson - suttogtam újra Bronson-nak, de ő rám se hederített - Haver - mondtam kicsit hangosabban, mire Samantha megmozdult. Ez kéne még nekem - Shhh - simogattam meg kicsi buksiját Samantha-nak, aki erre az ölembe hajtotta a fejét, begubózott és két pici keze közé fogta a jobb kezemet - Pihenj, kicsim - mondtam, majd megpusziltam a fejét és újra Bronson-hoz fordultam - Oscar.

- Hmm - nézett végre felém.

- Te idióta, itt szólongatlak már 3 perce és rám se bagóztál - keltem ki magamból suttogva.

- Bocs, csak beszélgettem valakivel - rázott le ennyivel.

- És ő fontosabb, mint én?

- Már bocs haver, de igen.

- Mégis ki az?

- Valaki - mosolyodott el egy kicsit - Amúgy mit akartál?

- Több dolgot is.

- Mondd - mondta, majd felállt és a zsebébe csúsztatta a telefonját.

- Először is - kezdtem bele - majd éhen halok, hozz sajtos pufit és vizet. Másodszor is szerezz nekem töltőt és valami lila nasit...

- Lilát?

- Igen, lilát. Süket vagy?

- Nem, de minek LILA nasi?

- Samantha-nak - néztem le az ölemben fekvő lányra - Ha felkel és nem tudok mit tenni, akkor jól fog jönni.

- Rendben - bólintott - Még valami?

- Keresd meg a James-t és hozd ide - amint elmondtam Bronson már indult is.

James pont olyan, mint a két bátyja. Imádja a hokit és profi hokis szeretne lenni, ha felnő. Már a saját csapatában is nagyon ügyes. Magasan felül múlja a csapattársait, csak az a baj, hogy nagyon nagyképű és lenéző. Remek gyerek, de ha ilyen marad, akkor nem fogja sokra vinni a játékban. Ez a játék az összhangra épül, ha mindig azon töröd a fejed, hogy hogyan tudnád felül múlni a csapattársad, akkor gyorsan kifognak penderíteni.

- Meg is hoztam, mindent - dobta le mellém a cuccokat.

A cukrot eltettem a zsebembe tartaléknak Samantha-hoz. A töltőre feltettem a telóm, mert szerencsére a váróban olyan helyre ültünk, ahol konnektor is volt. James-t le ültettem magam mellé, a nasit pedig az ölembe raktam.

- Mit szeretnél Reece?

- Megkérdezni, hogy hogy vagy?

- Megvagyok - felelte suttogva a lábát nézve.

- Félsz? Félsz, hogy most láttad utoljára?

- Igen - szipogott fel.

- Ne félj - simítottam meg a hátát - Nem megy sehova.