Soha ne engedj el

35. Fejezet - Ethan

Már több, mint 2 órája ülök és várok. Már minden egyes centijét át tanulmányoztam ennek a területnek.

A padló krém és kék színű csempéből készült, a falak fehére és üresek. Balra tőlem van a lift, ahol lehoztak minket ide. A szoba mind a négy oldalán 2 darab 4 üléses szék van. A szobát 4 darab halvány lámpa világítja be. Jobbra tőlem található a műtő előszobájába vezető ajtó. Senki nincs rajtam kívül itt, csak néha néha elmegy itt egy nővér vagy egy orvos.

A telefonom már alig bírja; 10%-on van. Ha még 10 percet ki kéne bírnom akkor nem tudom mit csinálnék. Bár mindenki tudja, hogy itt vagyok lent mégis beleőrülnék, hogy nem tudnám elterelni sehogyan a gondolataimat a bent fekvő barátnőmről, akit most műtenek vagy műtöttek.

- Elnézést - szólalt meg egy ismeretlen hang a jobb oldalamról - Maga kire vár?

- Ömm - néztem fel rá - Jessica Farley.

- Rendben. Tájékoztatom, hogy Jessica állapota egyenlőre rendben van, a műtét sikeres volt és nem rég tolták ki a műtőből. Pár perc múlva ki is hozzák és felviszik - tájékoztatott a pasi.

- Oh, hála az égnek. Köszönöm - felpattantam és kezet ráztam az ürgével.

- Ne nekem köszönje, az orvosnak. Most mennem kell, de nem kell sokat várnia - mondta, majd visszament a műtő részhez. Visszaültem és csak úgy kavarogtak a gondolatok a fejemben.

Tehát jól van. Emlékezni fog rám? Azt se tudom, hogy hol volt a daganat! Jézusom, de rossz barát vagyok. És mégis mikor fog felébredni? Egyáltalán felébred? Atya úristen, mi van ha sosem látom többé a mosolyát? A nevetését? A szeme színét?

A gondolataimat egy ajtó csapódás zavarta meg. Gyorsan odakaptam a fejem és láttam ahogyan a szerelmemet éppen tolják ki. Azonnal felpattantam és megfogtam a kezét. 2 perc is sok nélküle, nem hogy 2 óra.

- Most felviszem a szobájába és valamikor majd felfog ébredni. Azt nem tudni pontosan mikor, de nagyon fáradt lesz az altató miatt, szóval majd hagyja pihenni és a család többi tagja is.

- Rendben, azt tesszük ami Jess-nek a legjobb - mondtam majd elindultunk a lifthet.

Az út Jess szobájáig nyugisan telt. Jess meg se mozdult, de tudtam, hogy semmi baja csak még az altató hatása alatt van. Óvatosan betolta a szobába az ágyat a pasi és elment.

Mivel egyáltalán nem volt kedvem elmozdulni Jess mellől, így hívtam a Mary-t, hogy szóljon a többieknek. Odahúztam egy széket Jess ágya mellé, leültem és megfogtam a kezét. Olyan élettelennek és ridegnek érzetem ahogyan a kicsi keze elveszik az enyémbe. Felnéztem rá, de jobb lett volna ha nem teszem.