Soha ne engedj el

26. Fejezet

A vacsora eléggé érdekesen és furán telt. Ennek több oka is volt.

Ez egyik James és John, akik folyamatosan veszekedtek azon, hogy melyikük kapja meg először a tálat, vagy az ételt.

Lizzy is eléggé kiakadt az étkezés közben, mert Charol nem rà figyelt, hanem anyummal és apummal beszélgetett.

Noah és Emma nagyszerűen érezte magát egész végig, szerintem ha nem lettek volna ott a kicsik egész végig falták volna egymást.

Reece Samantha-nak próbált imponálni kisebb-nagyobb sikerrel, mivel Samantha velem jött és velem akart beszélni.

Én Bronson-nal, mint kiderült a keresztneve Oscar, viszont nem szereti, így mindenki Bronson-nak hívja, és Ethan-nel beszélgettem főleg, bár néha-néha elkalandoztam.

Ne értsetek félre, nem azért kalandoztam el, mert jobb dolgom is lett volna, mint ez a vacsora, hanem azért, mert Ethan keze vagy az én kezemet fogta vagy a térdemet és a combomat simogatta. Ha nagyon belendült, akkor megfogta a derekamat és megcsiklandozott, én pedig minden egyes alkalommal ugrottam egyet.

Szóval összeségében a vacsora remekül telt. Mindenki megismerkedett mindenkivel.

Személy szerint én James és John-nal. Emma Noah családjával. Samantha Reece-el és Bronson-nal, mivel Ethan családjához már nem sikerült eljutnia Reece miatt. Gwen es Charlie pedig Charol-lal.

Vacsora után még maradtunk egy kicsit beszélgetni, viszont sajnos a kicsiknek másnap suli volt, így menniük kellett.

Lassan a szüleim is leléptek, mert holnap nekik is dolgozni kell menniük.

Noah haza kísérte Emma-t, majd Reece Samantha-t és végül Bronson is haza ment. Bronson igazán jó srác, csak nem igazán ért a csajokhoz, legalábbis szerintem.

Már este 10 volt mire Ethan-nel mi is elindultunk a szobám felé.

Bár nem vallottam be Ethan-nek, se senkinek, de egész végi fájt a fejem és nem voltam a legjobban.

- Minden oké?! - nézett felém aggódóan Ethan - Olyan sápadt vagy - mondta, majd megálltunk a hídon.

- Persze - bizonygattam, de muszáj volt megkapaszkodnom a korlátban, hogy el ne essek.

- Jess, ne hazudj nekem - szigorodott be Ethan.

- É..én nem hazudok - feleltem dadogva.

- Jess... - ez volt az utolsó szó amit hallottam, mielőtt elájultam.

ETHAN

- Jézusom, Jess! - kiáltottam fel, majd letérdeltem mellé és megnéztem a pulzusát.

Jézusom, csak meg ne halljon. Kérlek istenem! Huh - nyugodtam meg - még dobog a szíve. Muszáj hívnom segítséget.

Egész vacsora közben láttam rajta, hogy nincs a legjobb formájában, de most igazán rám hozta a frászt ezzel, hogy elájult.

- SEGÍTSÉG - ordítottam el magam - MAAARRYY!!! - tudtam, hogy csak ő segíthet - MAAARRYY! - ordítottam újra.

Azt hittem sosem jön senki, de cipő kopogásra lettem figyelmes.

- MAARY - próbálkoztam újra.

- Ethan - rohant oda hozzám Mary - Mégis mi történt?

- Egyszer csak elájult, nem tudom miért. Nem tettem vele semmit - kezdtem nagyon kiakadni.

- Ethan, nyugodj meg - csitított Mary - Tudom mi a baja.

- Mégis mi?!

- Ezt nem tőlem kellenne meg tudnod...- kezdte.

- Mégis mit?! - keltem ki magamból.

- Ethan - nézett mélyen a szemembe Mary - Jessica rákos.

Hogy mi?! Jessica rákos lenne? De hát az képtelenség, a rákosoknak általában kihullik az összes haja.

- Tessék?

- Jól hallottad - fordult vissza Jess-hez.

- Hazudsz! - vágtam rá azonnal, az nem lehet, hogy rákos legyen.

- Ethan! Az igazat mondom, ahogy Jessica tette mindig is.

- Akkor mégis miért nem tudok róla?!

- Ah - kezdte lesújtóan - Attól félt, ha elmondja neked, akkor elhagyod.

Tényleg? Attól félt, hogy elhagynám azt a lányt, akibe beleszerettem, azért mert beteg?

- De hát miért?

- Túl sokan hagyták már el szegény lányt - felelte szomorúan - Viszont most segítened kell.

-Bármiben! - válaszoltam azonnal.

- Emeld fel és vigyük a szobájába - mondta határozottan.

- Vettem - majd felkaptam Jess-t valami a földön maradt - Az meg mi?

- Oh - kapta fel gyorsan a földről Mary a valamit - Ez itt - nyújtotta fel, hogy megnézhessem - Jessica parókája.

Amint kimondta Jess-re pillantottam. Nem volt a fején semmi. Sima volt a feje búbja mint egy üveg.

Végig néztem hófehér bőrén, besett arcán és karikás szemén, bár a smink eltűntette a főbb hibákat ő még mindig ugyanaz. Ugyanaz a lány, aki smink nélkül és bő pulcsiban is szép. Lehajoltam és apró csókot leheltem a csupasz homlokára, majd elindultam Mary-vel Jess szobája felé.