Soha ne engedj el

25. Fejezet

Újabb hét telt el a kórházban. Ethan-t pár napja engedték haza, de addig folyamatosan, minden napot együtt töltöttünk. Emma és Noah is egyre jobban összemelegedtek így Noah egyre kedvesebb velem is.

Bár már nagyon jól ismerjük egymást Ethan-nel, még mindig nem tud a betegségemről. Még szeretnék egy kicsit úgy vele lenni, hogy nem tudja rólam.

Ethan ma estére tervezett egy közös vacsorát, ahova meghívta a közeli családját, és azt mondta, én is hívjam meg anyukámat és apukámat, hogy a szüleink megismerkedjenek egymással. Nekem nagyon tetszett az ötlet, bár féltem, hogy a szüleim elárulják a "kis" titkomat Ethan szüleinek. Azt is megengedte, hogy Samantha-t is meghívjam, így ő is meghívta Bronson-t és Reece-t is.

Szóval összegezve ott lesz, Noah, James, John, Lizzy, Charlie (apum), Gwendolyn (anyum), Charol (Ethan anyja), Emma, Samantha, Bronson, Reece, Ethan és én.

Rettentően izgatott vagyok az estével kapcsolatban. Samantha egész nap velem volt, mert kikérőt íratott a szüleivel, hogy velem tölthesse ezt a napot.

Egész nap pihentünk és beszélgettünk. Kemoterápia után elkezdtünk készülődni az estére.

Samantha egy pántos, elől V kivágású, térd föléig érő, deréknál húzott lila ruhát vett fel, amihez egy vékony arany nyakláncot és egy arany színű magas sarkút húzott. Haját kiengedte és behullámosította. Feltett egy halvány lila sminket és kis szempillaspirált.

Én egy pánt nélküli, szív dekoltázsú, a hátamon és a mellkasomon csipkézett, felül passzos, térd föléig érő levendula kék ruhát, amihez lelógó fülbe valót és ezüst magas sarkút húztam. Samantha halvány ezüst szemfestéket tett rám, majd egy kis szempillaspirált. Hajamat behullámosítottam és mindkét oldalról egy-egy tincset hátra csatoltam.

Mire készen lettünk eljött az idő az indulásra. Amint kiléptünk a szobámból Emma-ba ütköztünk. Nyakban csatolós, testhez álló, hátul kivágott fehér ruhában lépett közénk.

- Azta - nézett végig rajtunk - Nagyok dögösek vagytok - kacsintott huncutul felém.

- Köszi - feleltük egyszerre - Te is.

A vacsorát a pihenő szobába terveztük, mert ott hétköznaponként sosincs senki.

Ahogy egyre közeledtünk, úgy éreztem szorítást a gyomrom. Nagyon féltem, hogy a szüleim leégetnek, vagy valami rosszat mondok és Ethan anyukája megutál.

- Nincs mitől félned - súgta oda nekem Emma az arcomat látva.

- Itt vagyunk melletted - biztatott másik oldalról Samantha.

- Rendben - mosolyogtam rájuk.

Amint beléptem a szobába elakadt a lélegzetem. Az egész szoba ragyogott. Középen egy nagyon hosszú asztal terült el, amit székek öleltek körbe. A lámpák le voltak kapcsolva és csak gyertyák és kisebb égők világították meg a helyet.

Anyum és apum már bőszen beszélgetett valamiről Charol-lal. James és John éppen Lizzyt kergették össze-vissza a teremben. Reece, Bronson, Noah és Ethan pedig az egyik sarokban beszélgettek.

Amint megláttak minket, mind elindultak felénk. Noah Emma-t figyelte, Reece Samantha-t (grrrr), Bronson csak udvariasan követte őket, Ethan pedig felém tartott.

Noah érkezett el hozzánk legelőször. Mind a hármunkat végig szemlélte, majd megállt a pillantása Emma-n.

- Csodaszép vagy! - mondta csillogó szemekkel, majd adott egy lágy csókot Emma szájára.

- Te sem panaszkodhatsz - incselkedett Emma, majd arrébb suhantak, hogy kettesben legyenek.

Miután elmentek Ethan mellém állt, megfogta a derekamat és magához húzott. Mielőtt még Reece és Bronson odaért volna azt súgta a fülembe.

- Gyönyörű vagy - majd belecsókolta a hajamat.

- Üdvözöllek, szépség - meghajolva nyújtotta kezét Reece Samantha-nak.

- Oh, maga igazi úriember - pukedlizett Samantha, miközben Reece apró csókot lehelt Samantha kezére.

- Még nem találkoztunk - jött meg végre Bronson is.

- Oscar - nézett rá dühösen Reece Bronson-ra. Oscar? - Tűnj el!

- Miért kéne elmennem?!

- Mert éppen ismerkedek ezzel a szépséggel - felelte haragosan Reece.

- A nevem Samantha - vágott a fiúk szavába Samantha.

- Samantha - csatlakozott Ethan a tárgyalgáshoz - Ők itt Bolond 1 és Bolond 2 - vigyorgott a barátai felé.

- Bolond 1-et már volt szerencsém meg ismerni - kuncogott fel Samantha, majd felém sandított, én pedig kérdőn néztem rá vissza - Viszont Bolond 2-ről még nem hallottam.

- Ő itt Bronson és akkor Reece-t már ismered.

- Sziasztok, igen. Örülök, hogy találkozhattunk.

- Ideje helyet foglalni - szólalt meg Noah.

- Igaza van, - húzott magával Ethan - gyere - mondta, majd leültetett maga mellé.