Soha ne engedj el

20. Fejezet

Az egész hétfőt tanulással, rajzolással, film nézéssel és zenehallgatással töltöttem. Ennek több oka is volt.

A legmeghatározóbb Mary volt. Konkrétan bezárt a szobámba és nem engedett ki. Mivel van saját fürdőm ezért azt se mondhattam, hogy ki egyen WC-re.

A másik kevésbé fontos ok a tanulás volt. Az utóbbi időben nagyon elhanyagoltam, bár konkrét okot nem találtam.

Így Ethan-nel nem találkoztunk újabb egy napig. Sajnos chat-elni sem tudtunk, mivel Ethan bal kezes és azt a kezét törte el. Elég rossz volt megint nélküle.

Jézusom, miket gondolok. Na jó, nem. Nem úgy értve volt rossz. Nem szerettem belé, csupán barátként hiányzott, főleg a vasárnapi kibékülésünk óta.

Ma viszont már Mary nem tart sakkban, így nyugodtan kimehetek a szobámból bármikor. Reggel ki is terveltem, hogy elmegyek Ethan-höz és meglepem.

Felvettem egy kék farmert, egy fehér garbós pólót, egy hosszú világos barna lenge pulcsit és egy fekete szandált. A hajamat vagyis a parókámat begöndörítettem és feltettem egy kis sminket, ne kérdezzétek miért csíptem így ki magam.

Még egyszer megnéztem magam a tükörben és felkaptam a telefonomat. Elhatároztam, hogy megszerzem Ethan telefon számát, hogy legalább hívásban tudjunk beszélgetni.

Óvatosan kinyitottam az ajtóm és kilestem. Körbepillantva és megláttam, hogy Mary éppen egy másik nővérrel beszél. Halkan kisurrantam és becsuktam az ajtó. Épp indultam volna, mikor...

- Jeeeessica... - nyújtotta el a nevem.

Basszus, miért most?

- Maaaary... - fordultam hozzá - Miben segíthetek?

- Jaj, te lány - jött közelebb hozzám - Hova-hova?

- Csak... - akadtam meg - ööö... a büfébe indultam narancsért.

- Tényleg? Ilyen csinosan? - nézett végig rajtam.

- Ööö... - basszus - Nem csíphetem ki magam csak úgy? - értetlenkedtem.

- Jess, ismerlek már régóta. Te nem szoktad csak úgy "kicsípni" magad.

- Változik az ember - okoskodtam.

- Jess... - nézett rám szigorúan.

- Jó, jó - néztem le a cipőmre - Ethan-höz megyek, újra jóban lettünk - pillantottam fel Mary-re.

- Tudom, de szívem...

- Mary, kérlek... - néztem rá boci szemekkel.

Tudom, tudom egy normális 17 éves nem csinálna ilyet, de most muszáj volt. Mary-nél kötelező használni.

- Jess - döntötte oldalra a fejét.

- Légyszi, légyszi, légysziiiiii - könyörögtem összetett kezekkel.

- De gyors legyél, és ne hangoskodjatok - adta be a derekát.

- Imádlak - ugrottam a nyakába - Szio - mondtam és már indultam is.

- Szia Jess.

Gyors léptekkel haladtam a 48-as szoba felé. A hídon találkoztam Emmával, aki a lelkemre kötötte, hogyha találkozok Ethan-nel szóljak neki, hogy jönnie kell fizikoterápiára.

Gyorsan bólintottam és már folytattam is az utamat. A következő "ellenfelem" Liam volt. Ahogy láttam éppen most váltották le.

- Szervusz Jess - állt meg előttem mosolyogva.

- Szia Liam, ha megbocsá...

- Hogy vagy? - vágott a szavamba.

- Jól vagyok, köszönöm - léptem jobbra, hogy elmenjek mellette.

- Ennek nagyon örülök - állt újra elém - Nagyon csinos vagy ma - mért végig tetőtől talpig.

- Kösz, átengednél?!

- Sietsz valahova - lépett közelebb hozzám.

- Ööm... Liam - léptem hátrébb - Te meg mit akarsz?

- Jobban megismerni - búgta mélyebb hanggal, majd újra közelebb lépett, ezzel a falnak szorítva.

- Liam - emeletem fel a kezem.

- Igen, bogárkám - tette a jobb kezét a fejem mellé.

Liam 180 centi magas volt, így magasabb volt nálam, de nem sokkal. Fölém hajolt és így folytatta.

- Elmehetnénk valahova kettesben - mosolygott perverzem.

- Liam - nyöszörögtem - Engedj el - megpróbáltam eltolni magamtól, de meg se mozdult.

- Jaj, bogárkám hova menekülsz? - jött még közelebb, már alig egy centi volt köztünk.

- Liam hagyj! - próbálkoztam újra, de meg se hallotta amit mondtam.

- Nincs mitől félned - nézett mélyen a szemembe.

- De neked van - szólalt meg egy mély hang Liam mögül.