Soha ne engedj el

36. Fejezet - Ethan

... Felnéztem rá, de jobb lett volna, ha nem teszem.

Az egész feje holt sápadt volt. Az arca még a megszokottnál is jobban beesett, a szeme alatt a karikák jobban látszódtak, de a legrosszabb a bal oldala volt a fejének. A szemöldöké vonalától a a füle aljának vonaláig egy hosszú seb díszelgett. A vágást összevarrták, de így is rettenetesen festett. Több fekete öltéssel varrták át, amitől csak jobban játszódott a seb.

Valaki óvatosan kinyitotta az ajtót és belépett.

- Itt vannak, beengedem őket, de csak kettesével - mondta Mary, majd kiment.

- Ethan - szólalt meg kedvesen Gwen, majd mikor meglátta a lányát elhallgatott és a szája elé kapta a kezét - Én kicsikém - suttogta, majd odalépett Jess jobb oldalához, megfogta a fejét és lány puszit nyomott a feje búbjára - Hála az égnek, hogy jól vagy - mondta rekedten Gwen miközben potyogtak a könnyei.

- Drágaságom - lépett közelebb Charlie - Annyira büszke vagyok rád - mondta, majd lehajolt és ő is csókot nyomott a lánya fejére - Tudják már mikor ébred fel? - kérdezett engem Charlie.

- Még nem tudják, de elvileg nincs semmi baja csak az altató hatása alatt van - tájékozattam Jessica szüleit.

- Rendben - szipogta Gwen.

- Szerintem jobb, ha mi megyünk, mert még sokan várnak kint.

- Azonnal szólok, ha felébredt - szóltam utánuk, erre ők csak bólintottak.

A következő Emma és Noah volt. Noah, mint mindig nem sok érzelmet mutatott, de láttam rajta, hogy nagyon fél ő is és reménykedik, hogy Jess jobban legyen. Emma egész végig bőgött és azt mondta, hogy nem mennek sehova és azonnal szóljak.

Utánuk jöttek az ikrek és anya, bár elvileg csak 3 ember tartózkodhat a szobában. James-et és John-t is nagyon megviselte a műtét. Látszott szemükön, hogy mindketten sírtak. Egyikük sem mert Jess arcára nézni, de oda jöttek és megpuszilták a kéz fejét.

Samantha Reece-l jött be. Az utóbbi időben nagyon jól összemelegedtek, de látom, hogy Samantha inkább csak azért van Reece-l, mert kell valaki, aki támaszt nyújt neki. De Reece egy másik eset, mivel ő a legjobb haverom tudom, hogy nagyon bejön neki Samantha, de ő is tudja, hogy Samantha nem igazán vonzódik hozzá, egyelőre.

Az utolsó Bronson és Lizzy volt. Bronson óvatosan megpuszilta Jessica arcát és hátrébb lépett. Lizzy viszont felugrott az ágyra és jó szorosan megölelte Jess-t. Nekem és Bronson-nak kellett lekaparnunk Jess-ről, mert nem akarta elengedni.

Miután mindenki elment és ott maradtam egészen a látogatási idő végéig, amikor Mary benyitott.

- Lejárt az látogatási idő, ideje haza menned - mondta miközben az ajtó felé biccentett.

- Kérlek Mary, hadd maradjak vele. Nem teszek semmi rosszat, de nem tudom itt hagyni - könyörögtem Mary-nek.

- De nem szabad...

- Kérlek, kérlek Mary. Nem hagyhatom itt. Nem tudom itt hagyni. Nagyon szeretem ezt a lányt és 2 órán keresztül aggódtam érte. A francba is, még mindig aggódok érte. Ő a mindenem és nem tudok nélküle élni. Bármit megteszek, csak... - de nem hagyta, hogy végig mondjam.

- Rendben - adta be a derekát - De csak akkor, ha a fotelben alszol.

- Nagyon köszönöm - mondta és megöleltem Mary-t örömömben.

- Nem kell hálálkodni - tolt el magától - csak maradj csöndben.

- Lakat a számon - mondtam majd "becipzáraztam" a számat és eldugtam a kulcsot a zsebembe.

- Jó éjt, Ethan - mosolygott rám Mary, mivel nem szólhattam csak integettem.

- Jó éjt, szerelmem - suttogtam Jess fülébe.

- Hallottam ám - szólalt meg Mary az ajtón kívülről. Erre csak elnevettem magam és ráhajtottam az összekulcsolt kezünkre a fejem, úgy hogy közben nézhessem az alvó Jess-t.