Soha ne engedj el

5. Fejezet

Alig bírtam kikelni az ágyból. Nem akartak kinyílni a szemeim, ezért hívtam Mary-t a nővér hívón. Pár perc múlva meg is jött.

- Mi a baj Jess? Sosem szoktál reggel hívni, kivéve ha baj van.

- Nem...biií...rom...nyiii...tvvaa...tartaaa..niii aaa szemeeem - dadogtam.

- Oké, oké. Nincs semmi baj Jess, hozom a folyadékot. Mindjárt jobban leszel - mondta, majd kirohant, nekem pedig elsötétült a kép.

Mikor felkeltem már nem folyt semmi a kanülőmbe vagyis az azt jelenti, hogy egy idő eltelt azóta, hogy hívtam Mary-t.

Lassan felkeltem az ágyban és megtöröltem a szemem. Amikor végre láttam már megnéztem az asztalomon lévő órát. '12:23'

Jézusom, már ennyi az idő. Na, de várjunk. Én Mary-t úgy 9-10 körül hívtam, szóval 2-3 órán át folyamatosan aludtam. Mary zavarta meg a gondolat menetemet.

- Szia Jessica, jobban vagy? - kérdezte aggódó arccal.

- Igen, most már jobban vagyok. Mi történt?

- Semmi különös, szerencsére. Lehet kicsit tegnap túl hajszoltad magad - amint ki mondta azonnal tudtam mi volt a baj. Tegnap többször is túl terheltem magam a sok futással - Bár lehet...- folytatta, de én közbe szóltam.

- Igen, igen. Túl hajszoltam magam tegnap, sosem néztem az időt így futnom kellett mindenhova. Bocsánat - hajtottam le a fejem szomorúan.

- Héj, Jess - emelete fel az állam Mary - Tőlem, ne kérj bocsánatot. Csak magadnak teszel rosszat, nem nekem. Szerencse, hogy most reggel mutatkozott ki rajtad és nem nap közben.

- Ohh - suttogtam - Akkor következően óvatosabb leszek.

- Ajánlom is, nem akarlak a padlóról összekaparni - szidott le mosolyogva.

- Hihi - nevettem el magam - Vigyázni fogok magamra. Amúgy megszületett már a kicsi? - érdeklődtem.

- Hát, hogy is kezdjem...

- Naaa, mondd már, tülkön ülök!!

- Nyugi, nyugi Jess. Igen meg születtek.

- Jaj, hála az égnek, hogy meg szület... - akadtam meg - Mi az, hogy megszülettek?

- 2 kis baba született.

- Komolyan??? - erre csak bólintott - Jézusom, és mikor? Hogy hívják őket? Fiú-lány? Lány-lány? Fiú-fiú? Mondd már - erőszakoskodtam.

- Oké, oké - nevetett - Egy lány és egy fiú született. Pontban délben születtek, szóval nemrég. Viszont a nevüket nem tudom, mivel mint mondtam nemrég születtek meg.

- Oooohh, elmehetek?

- Elég jól érzed magad hozzá?

- Igen, teljes mértékben - feleltem határozottan.

- Rendben, akkor mehetsz, de légy nagyon óvatos.

- Az leszek, megígérem - pattantam ki az ágyból át a nyakába.

- Elég lesz Jess - tolt el magától kedvesen - Öltözz át és menj, az intenzíven vannak, mert sajnos koraszülöttek.

- Oh, rendben. Megyek azonnal.

Hip-hop felöltöztem és már siettem is, de nem futottam, mert most kivételesen figyeltem magamra. A koraszülött osztályom belül az intenzívre mentem.

Amint megérkeztem egy anyát és egy apukát láttam, akik egymásba borulva sírnak. Amint odaléptem az üveghez rájöttem, hogy miért. A két kiságy közül csak az egyikben volt kisbaba. A másikban nem volt senki.

Meghalt az egyik.