Soha ne engedj el

3. Fejezet

Az érdekes beszélgetés után, elköszöntem Lizzy-től és Bronson-tól. Őszintén bevallom, nem rossz külsejű ez a Bronson, de minek is nekem fiúkkal törődnöm. Ilyen állapottal kinek kellenék?

Mivel még csak negyed 6 volt, bővel volt időm elmenni a szülészeti osztályra, azon belül a koraszülöttekhez.

Az ebédlőből pár perc séta után elérkeztem a új, - és koraszülött osztályra. Mint általában, ebben az időben senki sem tartózkodott itt, így nyugodtan vizslathattam az újonnan érkezőket az ablakon keresztül.

Néha-néha mikor szerencsés vagyok és éppen ott van egy nővér, megtudhatom egy-egy kicsinek a nevét.

Bár a betegségem nem fertőző, nem nyúlhatok kisbabákhoz a biztonság kedvéért, és persze azért sem, mert ők mind előbb születtek vagy gyengének születtek így sokkal törékenyebbek, mint az átlag babák.

Mivel sosem volt és nem is lesz testvérem, nem fogtam és nem is fogok fogni kisbabát a kezemben. Jah és a betegségem sem segít ezen a helyzeten, mert egy rákosnak, nem lehet gyereke.

Szerencsémre, most pont ott állt az egyik nővér, nevén nevezve Alison, így meg kocogtattam az üveget, hogy észre vegyen.

Azonnal felnézett és elmosolyodott. Sokszor találkoztunk már így, ezért tudta, hogy mit szeretnék. Megfogta a pici kezét és elolvasta a nevét, felírta egy lapra és felemelte.

A lapra az volt írva, hogy : 'Luca'. Nagyon aranyos fiú név, 2 éve vagyok itt és még egyszer sem "hallottam", hogy egy újoncot Luca-nak hívtak volna.

Nagyon tündéri a kisfiú. Bár senki sem tudja, én mindig ha megtudok egy nevet, elképzelem, hogy hogyan fog kinézni, milyen lesz az élete, mi lesz ha nagy lesz, hasonlók.

Csak néztem a kissrácot, míg valaki meg nem zavart. Egy anyuka és egy apuka volt az, akik az egyik kicsit jöttek megnézni. Mivel kizökkentettek a bámulásomból gyorsan megvizslattam az órám.

Már 17:50 van?!?! Elfogok késni!

Csak úgy rohantam át a hídon, be a szobámba. Gyorsan levettem a hosszú ujjú pólóm és felvettem egy rövid ujjút helyette, felkaptam még a kikészített könyvemet ( Tolsztoj: Ivan Iljics halála ) és rohantam tovább.

Szerencsére annyit nem késtem, de azért 15 perc csúszást sikerült kreálnom magamnak, ami kicsit sem jó, mivel minden nap direkt kicsit 6 előtt jövök, hogy az egy órám még 7 előtt le teljen és felérjek 7-re a szobámba, ahol kezdődik a Dr. Murphy.

Sajnos, ma jó 20 percről le fogok maradni, aminek kicsit sem örülök, mert pont új részt adnak ma.

De az én hibám, szóval nincs mese. Be is dugták az infúziómba, így elő is vettem a könyvet. Nem mondom, hogy saját magamtól olvasnék ilyen könyvet, de ez egy kötelező olvasmány.

Az egy óra gyorsan le is telt, így mehettem vissza a szobámba megnézni a maradékot a mai részből.

Hát elég szar volt így nézni, ezért 10 perc után feladtam és elindultam sétálni a B épületbe.

Síri csend volt már, mivel fél 8 kor a gyerekeket a szüleik éppen fürdetik, az idősek éppen a társalgóban sakkoznak, a felnőttek pedig beszélgetnek család tagjaikkal.

Csupán egy helyről hallatszódik hangosabb beszéd, pontosabban a 48-as szobából. Nem szoktam kíváncsiskodni, de mivel most nincs semmi teendőm közelebb mentem.