Soha ne engedj el

Ethan

Most tolták be Jess-t a műtőbe. Leültem egy székre, a térdemre tettem a karom és a kezembe temettem az arcom.

Muszáj kibírnom. Rettenetesen félek, hogy valami baja esik, vagyis félek, hogy valami közbe jön és elveszítem. Az is lehet, hogy nem bírja majd a szervezete és feladja. Nem, nem lesz semmi baja Jessica-nak. Ügyes és erős lány. Ha más nem is bírná ki ezt a műtétet ő biztosan. Ha nem ébredne fel nem tudom mit tennék. Nem tudom mással elképzelni az életemet. Ő a mindenem és szeretem. Igaz, hogy titkolózott előttem, de csak boldog akart lenni. Félt, hogyha elmondja akkor elhagynám. De ez faszság! Sosem hagynám el azt, akit szeretek...

A gondolat menetemet egy kéz akasztotta meg, ami a vállamat fogta meg - Szerintem gyere velem, hogy kicsit megnyugodj - először fogalmam sem volt ki lehet az, de mikor felnéztem rájöttem, Mia volt az.

- Szerintem meg menj el - mondtam rezzenéstelen arccal a padlónak.

- Ethan, semmit semmit sem érsz el azzal, hogy itt ülsz és várod - guggolt le elém - Gyere kicsit sétálni és...

- Nem - szakítottam félbe - Megígértem, hogy nem hagyom itt. Nem fogom megszegni az ígéretemet - mondtam egyenesen a szemébe nézve.

- Ahogy gondolod, bár könnyen eltudnám felejtetni veled a stresszt - kacsintott rám.

- Mia...- kezdtem lassan.

- Igen.

- Te egy nagyon csodás lány vagy...

- Jaj, de aranyos vagy - nézett csillogó szemekkel rám.

- Nagyon kedves és barátságos vagy...

- Ethan, hagyd abba mindjárt elpirulok - tette a kezét az arcára.

- És megérdemled, hogy boldog legyél...

- Tudtam - ugrott az ölembe - Mellettem nagyon boldog leszel, nem kell ide Jessy - karolta át a nyakamat.

- De...

- Igen, drágám - vigyorodott el - De?

- De én Jessica-t szeretem - mondtam, majd eltoltam magamtól az elképedt Mia-t és felállítottam.

- Te..te?!

- Minden szó, amit mondtam igaz, csak nem hagytad, hogy végig mondjam - mondtam faarccal.

- Te utolsó senkiházi - mondta majd megpofozott - Inkább választanád azt a beteg lúvnyát helyettem? - mutatott végig magán.

- Igen, Mia - mondtam és egy újabb pofont kaptam.

- Azt a ronda lányt, akinek nincs haja és vékony, mint a pálca? - értetlenkedett tovább.

- Mia - próbáltam kedvesen - Jessica-t szeretem és soha többet ne merj ilyeneket mondani róla, főleg a háta mögött. Ha még egyszer meghallom, hogy így beszélsz róla nagyon megfogod járni!

- De...dee

- Menj innen el, jó messzire! - mutattam az ajtó felé.

- Nem tudod mit hagysz ki - felelte dühösen, majd hátra csapta a haját és kiviharzott a szobából.

- Óh, Jessica, ha most ezt hallottad volna tuti büszke lennél rám - mosolyodtam el - Itt várok rád, ne merj itt hagyni - mondtam, majd újra némaságba burkolózva tanulmányoztam tovább a padlózatot.