Soha ne engedj el

10. Fejezet

- Bo..bo..bo..csánat - dadogtam - Én már megyek is - mondtam és már indultam is volna, de...

- Ne menj, Jessica! - szólt utánam Ethan - Gyere vissza.

- Ne..ekem me..ennem kell - kezdtem.

- Kérlek - mondta halkan.

Nem tehettem mást. Visszamentem az ajtóba. Ethan az ágyon feküdt, Noah tőle balra állt az ablakhoz közel.

- Mit szeretnél? - kérdeztem.

- Igazából, - kezdte - halottam a fiúktól, hogy Lizzy-vel... - de nem tudta folytatni.

- Mit tettél Lizzy-vel?! - háborodott fel Noah.

Egyszer csak megindult felém, az arca úgy nézett ki mintha meg akarna ölni.

- Ééén neem csináltaaa... - hátráltam ki a szobából.

- NOAH! - emelte fel a hangját Ethan - Hagyd, békén!

- MI VAN??

- Jessica nem tett semmit! - kelt a védelmemre Ethan.

- De hát most mondtad, hogy tett valamit Lizzy-vel - értetlenkedett Noah.

- Igen, tett.

- Na látod! Tett! - lépett újra közelebb hozzám.

- Befognád a pofádat végre?!

- MIT MONDTÁL?!

- Jól hallottad. FOGD BE ÉS HALLGASS VÉGRE VÉGIG! - hallgattak el mindketten.

- Noah! - szólalt meg újra Ethan.

-Hmm?- mordult fel Noah.

- Úgy viselkedsz, mint, akinek elment az esze. Itt ugrálsz össze-vissza, pedig azt se tudod mi történt!

- Khmm...

- Mi van, elvitte a cica a nyelved?

- Ömm...

- Befejezted?

- Ja.

- Na végre.

- Akkor mit tett, a lány?

- Először is a neve Jessica - kezdte.

- Jó jó, Jessica. De mit tett?

- Egyáltalán nem rosszat tett - kezdte Ethan, már megnyugodva - Nagyon kedves volt, szerzett neki édességet és megnyugtatta, amikor szüksége volt rá.

- Oh...

- Látod? Ezért kellene meghallgatnod, amit mondani akarunk és csak utána dühöngeni.

- Oké - zuhant le egy székre Noah.

- Jessica, - nézett felém Ethan - kérlek gyere vissza - lassan vissza lépdeltem az ajtóba.

Ethan még mindig az ágyában feküdt, hol máshol, Noah pedig a legtávolabb foglalt helyet tőlem.

- Igen?

- Csak annyit szeretnék mondani, hogy - nézett a szemembe Ethan - Köszönöm.

- Igazán nincs mit. Nagyon aranyos a húgotok - intéztem mindkettőjüknek.

- Tudjuk - mormogta Noah.

- Köszi - mosolygott rám Ethan.

- A..akkor én mentem is - mutattam az ajtó felé - még rengeteg... - néztem az időre.

Basszus, megint elkések kemoról. El se köszöntem, be se fejeztem a mondatomat, csak rohantam át az A épültbe.