Soha ne engedj el

8. Fejezet

- Kisangyal - mondtam kicsit hangosabban a kelleténél, mert túl akartam kiabálni a kislányt. Sikeresen felém fordultak mindhárman.

Az egyik srác nagyon ismerős volt. Már találkoztam vele akkor, amikor Kisangyalnak szereztem cukrot. A másik srácot viszont még sosem láttam.

- Jezz - futott oda hozzám Kisangyal tárt karokkal. Leguggoltam hozzá és megöleltem.

- Szia, kicsi lány - mosolyogtam rá - Mi történt? - néztem rá szúrós szemmel.

- A fiúk tehetnek róla - mutatott a srácok felé.

- Biztos vagy benne, hogy nem te?

- Teljesen - vigyorodott el.

- Hát jó, de remélem igazat mondasz, mert ha nem akkor nem kapod meg ezt a 3 maomamot - húztam elő a zsebemből a cukromat.

- Ööömm...

- Szóval?

- Jó, jó - hajtotta le a fejét - Én tehetek róla. Nem akartam még elmenni és itt vagyni E.T.-t - felelte szomorkásan.

- Nézz csak rám - emeletem fel Lizzy állát - Tudod, nem jó a kórház - néztem mélyen a szemébe - Az emberek csak azért vannak itt, mert muszáj. A te E.T.-d is csak azért van itt bent, mert valami történt vele. Nem igaz?

- De - felelte szipogva.

- Nono, ne sírj Lizzy. Gyorsan meg fog gyógyulni és már haza is fog veled menni. Rendben?

- Megígéred?

- Igen, - nyújtottam oda neki a kisujjamat - megígérem.

- Köszönöm - letörölte a könnyeit és megölelt.

- Most, hogy ezt meg beszéltük. Be is mutathatsz a barátaidnak - böktem a fejemmel a fiúk felé.

- Oké. Srácok, ő Jezz. Jezz, ők a srácok.

- Ööö... - akadtam meg, őszintén, mit vártam egy 6-7 évestől.

- Szia mi már találkoztunk - felelte a magasabbik.

- Jah, igen. Ööö.... Brian? - tépelődtem, miközben felálltam.

- Hát, nem találta, de a kezdő betű stimmel. Bronson.

- Oh, tényleg. Bocsi.

- Semmi gáz - legyintett - Ő pedig Reece.

- Szia Reece - bólintottam a másik srác felé.

- Üdvözöllek, Jezz - mondta, megfogta a kezem és megpuszilta.

- Ahaaaa - húztam el óvatosan a kezem Reece-től.

- Bocsáss meg, a barátom... eléggé hóbortos - vágott közbe Bronson.

- Semmi baj, volt már tapasztalatom érdekes emberekkel - nevettem el magam Samantha- ra gondolva.

Samantha egy igazán őrült csajszi. Nem ismer félelmet és mindenbe belevág. Folyamatos újabb hóbortjai és újabb eszeveszett ötletei vannak.

Egyszer, még tavaly karácsonykor megcsinálta azt, hogy végigsétált az egész kórházon télapó ruhával, amit mindenhol, ahol tudott teletömött párnával. Nagyok röhejesen nézett ki.

- Oooo... - kacsintott rám kacéran Reece.

- Oké, állj le, haver. Vissza kell mennünk Ethan-höz - fogta meg Reece és Lizzy vállát Bronson - Majd összefutunk még.

- Szia Jezz - integetett Kisangyal.

- Csá Jezz - intett Reece.

- Reece, várj!

- Hmm - fordult vissza.

- A nevem nem Jezz, hanem Jessica - felelte félénkén.

- Oh, furának is tartottam, hogy Jezz-nek hívnak. Akkor szia Jessica - mosolyodott el.

- Sziasztok!

- Szóval, kik is voltam ezek a srácok? - kezdett bele az anyám.

- Waaaaa - morgolódtam.

Hosszú lesz még ez a nap.