Soha ne engedj el

23. Fejezet

Már nem tudtam befejezni, amit mondani akartam, mert Ethan a számra tapasztotta a száját. Pár másodperc után feleszméltem és visszacsókoltam. Bár nem ez volt az első csókom, teljesen olyan érzés volt számomra. 

Ethan balkeze simogatta az én balkaromat, jobb keze az arcomat cirógatta, miközben csókolt. Lassan megnyalta az alsó ajkamat, bejutásért esedezve, nem tudtam ellenállni neki. Amint megéreztem a nyelve ízét, tudtam, hogy sosem akarok többé mást csókolni.
Lassan, mégis mohón csókolt, mintha már nagyon régen megakarta volna tenni, őszintén, már én is vártam rá.

Megszakította a csókot és a homlokomnak döntötte az övét. Mindketten kifulladva néztünk egymás szemébe. A sötét szempárban vágyat és valami mást is láttam. Gyönyörű volt.

- Kész is van - vágta tönkre az idilli pillanatot Dr. Miller.

- Köszönjük - húzódott el tőlem Ethan, hogy elköszönjön a dokitól. Én addig hátradőltem az ágyon és próbáltam levegőt erőltetni a tüdőmbe.

Hirtelen a számhoz kaptam. ATYA ÚR ISTEN! Ethan megcsókolt, tényleg MEGCSÓKOLT! Jézusom, menten elájulok.

- Jessica - térített vissza a valóságba Ethan - Minden rendben? - nézett rám aggódva.

- Pe..ersze - dadogtam, miközben Ethan a fülem mögé tűrte az egyik tincsemet.

Lefagytam. Vájunk, a parókám. Gyorsan visszahúztam a tincset arcom elé és felültem, hogy minél messzebb legyek Ethan-től.

- Jess, szerintem még nem... - kezdte de én már álltam is fel és borultam is el - kéne felállnod - kapott el Ethan.

- Kösz - feleltem hidegen.

- Minden rendben?

- Persze, csak most mennem kell - csúsztam ki a karjai közül és elindultam a szobámba.

- Jessica - szólt utánam Ethan, de én úgy tettem, mintha meg se hallottam volna. Magam után bezártam az ajtót, majd le csúsztam a földre.

- Menj el! - sipítottam.

- Jess, kérlek. Beszéljük meg - erősködött.

- Hagyj békén! - mondtam, majd letéptem a fejemről a parókám és eldobtam a szoba túl végébe - Nekem ez túl sok - sírtam el magam - Te nem ismersz!

- De ismerlek!

- Nem, nem tudsz rólam semmit.

- Tényleg ezt hiszed? - hallottam ahogy ő is lecsúszik a földre.

- Igen - szipogtam.

- Hát tévedsz - kezdte - Tudom, hogy imádod a narancsot és a maomamot. Tudom, hogy a Fel! a kedvenc filmed. Tudom, hogy mindig szerettél volna egy testvért, de végül sosem lett. Tudom, hogy szereted, ha megnevettetnek. Azt is tudom, hogy imádsz rajzolni és zenét hallgatni. Ja, és azt is tudom, hogy mikor kicsi voltál egyszer kiöntötted a festéket a földre és belehemperegtél, utána pedig felmásztál a bőrszínű kanapéra és össze-vissza gurungáztál rajta, amíg az egész kék nem lett - erre muszáj volt elnevetnem magam.

Ezt akkor mondtam el neki, amikor még 2 hete vasárnap beszélgettünk, el sem hiszem, hogy még mindig emlékszik.

- Érted már? Ismerlek!

- De nem eléggé - tért vissza a komorságom, felálltam és elindultam az asztalomhoz.

- Jess...

- Mi az? - szóltam hátra a vállam fölött.

- Ma 3 kor, a pihenő szobában. Hozd el a rajz füzeted - mondta - Kérlek - majd lépteket hallottam. Elment.

Nem bírtam tovább, beborultam az ágyba és csak sírtam. Nem tudom miért, csak azt tudtam, hogy fáj. Legbelül nagyon fájt.

Rájöttem, hogy beleszerettem Ethan-be, de ezt nem szabadott volna. Sosem szabadott volna ilyet éreznem más ember iránt. Főleg, hogy tudom, ha megtudja rólam az igazat elhagy.

- Jessica - kopogott az ajtón Emma.

- Menj el!

- Engedj be - dörömbölt az ajtón.

- Nem!

- Addig nem megyek el, amíg be nem engedsz.

- Oké - adtam fel, odamentem az ajtóhoz és kinyitottam. Emma halál nyugodtan besétált és leült a székembe.

- Mesélj! - tért azonnal a lényegre.

Samantha után Emma az, aki a legjobban ismer. Nekik mindig mindent elmondok, és most sem történt másképp. Mire a monológom végére jutattam teljesen kifáradtam.

- Rendben - kezdte - Készüljünk fel a randira.

- HOGY MI?!

- Jól hallottad - felelte határozottan.

- Akkor semmit sem ért az, amit eddig mondtam?

- De, nagyon sokat ért - fordult hozzám - Rájöttem, hogy ideje kitépni téged az ön sajnálatból. Ideje, hogy élni kezdj.

- De hát...

- Nincs de, most szépen felöltözöl és elmész arra a randira, kész punktum.

- Aaaah - hasaltam el az ágyamon.

- Meg is van a tökéletes szett - bár nem láttam hallottam a hangjából, hogy vigyorog - Randira fel! - ujjongott.

- Yey - emeletem fel a hüvelykujjamat.