Soha ne engedj el

37. Fejezet

Minden sötét. A szemem csukva van és nem tudom hol vagyok. Lassan megpróbáltam kinyitni a szemem, de a vakító fény miatt azonnal össze is zártam.

Mi történt? Hol vagyok? Mi ez a vakító fény?

Újra megpróbáltam kinyitni a szemem, de csak nagyon kicsit sikerült. Lassan körbe pillantottam és rájöttem, hogy a szobámban vagyok, egyedül. A fény a napból jön, ami végig megy a félig lehúzott rolómon és egy apró lyukon keresztül pontosan a szemembe süt. Megpróbáltam arrébb mozdulni a fejemmel, de belenyilallt a fájdalom a fejem bal oldalába. Felszisszentem, de nem adtam ki más hangot.

A szemem lassan hozzá szokott a vakító fényhez és jobban körbe tudtam nézni. Balra mellettem egy szék van, amin nagy valószínűséggel ült valaki. Az író asztalomon ugyan úgy kupi van, mint mindig szóval a anyum nem tartózkodott sok időt ide bent. Ahogy az asztaltól balra viszem a tekintetemet az ablak előtt meglátok egy fotelt, ami eddig nem volt a szobámba. A fotelben egy srác aludt. Ahogy a szemem egyre jobban fókuszált rájöttem, hogy az Ethan.

Ethan... az én szerelmem, még mindig itt van velem. Nem hagyott el. Még mindig itt van és nem ment el. Muszáj szólnom neki, hogy felkeltem.

- Ethan - próbálkoztam, de nagyon gyenge volt a hangom és alig hallatszott - Ethan - mondta ki újra, már egy kicsit hangosabban, de még mindig semmi mozgás. Megköszörültem a torom és újra próbálkoztam - Ethan.

- Jess? - ébredezett lassan Ethan. Kinyújtóztatta a karjait és a lábait. Lassacskán kinyitotta a szemét, de amint meglátott kipattant a szeme és felugrott - Te felkeltél - vigyorodott el.

- Igen - feleltem halkan, meg sem várva a válaszomat oda jött hozzám és magához ölelt.

- Annyira, de annyira szeretlek - suttogta a fülembe.

- Én is szeretlek - feleltem fáradtan - Ethan...

- Igen, virágszál - húzódott el - Valamid fáj? Szóljak valakinek? Rosszat tettem?

- Nem - mondtam erőtlenül - csak fáradt vagyok.

- Rendben - mosolyodott el.

-Ide feküdnél mellém?

- De ha Mary lecsesz akkor megmondom, hogy te szeretted volna - rám kacsintott majd óvatosan arrébb tolt és befeküdt mögém - Most viszont pihenj.

Lejjebb csúsztam, a fejemet a jobb oldalra fordítva rátettem Ethan mellkasára. Két kezemet rátettem Ethan karjára, amit összekulcsolt a hasam előtt.

- Pihenj, kedvesem - mondta, majd megpuszilta a fejem.

Hallgattam ahogyan lassan veszi a levegőt a fejem alatt és hallgattam a szíve egyenletes dobbanásait, majd lecsuktam a szemem és újra álomba merültem.