Soha ne engedj el

21. Fejezet

Azonnal felismertem a hang forrását, Ethan volt az. Rögtön megnyugodtam.

Liam megdermedt a hang hallatán, ezért gyorsan kicsusszantam előle és Ethan mögé álltam. Tudom, hogy nem kéne félnem Liam-től, de meg ijesztett azzal a nyomulásával.

- Te meg ki a franc vagy? - fordult szembe Ethan-nel Liam.

- Ethan vagyok.

- Aha - nézett végi Ethan-nön - Te vagy az újonnan érkező - mondta, hangjából tisztán kihallatszott a megvetés.

- Már 3 hete itt vagyok, de ne zavarjon - lépett közelebb Liam-hez.

- És mit akarsz?

- Itt inkább az a kérdés, hogy te mit akartál tenni Jessica-val.

- Én aztán semmit - mondta Liam ártatlanul.

- Vettem észre.

- Mi csak beszélgettünk - lépett közelebb Liam is.

- Nem úgy tűnt - szűkült össze Ethan szeme.

- Pedig ez az igazság, ugye Jess - nézett rám mérgesen Liam, erre én hozzábújtam Ethan karjához.

- Hagyd békén! Látszik rajta, hogy kényszeríteni akartad valamire - mondta határozottan Ethan, de kihallatszott a hangjából a düh.

- Nem mondhatod meg, hogy mit tehetek - kezdte haragosan Liam, majd felém kapott.

Erre én gyorsan elugrottam és elindultam a híd felé. Egyszer csak valaki elkapta a kezem és visszarántott. Akkora erővel húzott vissza, hogy elestem.

- Te idióta - ordította Ethan, majd odajött hozzám - Jól vagy? - guggolt le féloldalas hozzám.

Szerencsére a 3 hét alatt a Ethan bokája meggyógyult, viszont a térde még nem a legjobb, ezért a jobb lábán guggolt csak, a balt kinyújtva hagyta.

- Megvagyok - mondtam, de nem néztem rá, mert belehasított a karomba a fájdalom - Áááuuh...

- Jess - aggódott tovább Ethan - A francba, te idióta - állt fel mellőlem és odament Liam-hez.

Liam egyre csak hátrált míg egy széknek nem ütközött. Senki más nem volt rajtunk kívül azon a folyosó részen így nem állították le őket.

- Héj, haver nyugi - hátrált tovább Liam.

- Nem vagyok a haverod - ment egyre közelebb Liam-hez.

Bár Ethan megsérült pár hete, de így is sokkal kigyúrtabb és félelmetesebb volt, mint Liam.

- Jess mondj valamit - fordult hozzám Liam, de én leszegett fejjel fogtam a kezem.

- Te nem nevezheted Jess-nek - mondta, majd még eggyel közelebb lépett Liam-hez - Soha - és bemosott egyet Liam-nek.

- Ahh... - nyöszörgött Liam.

- Takarodj! És, ha valakinek szólni mersz, újra megismerkedhetsz az öklömmel - fújtatott Ethan.

- Jó - felállt és rohant is el Liam.

- Ethan... - suttogtam.

- Jess - nézett hátra a válla fölött - Gyere menjünk innen - jött oda hozzám.

- Ethan - guggolt le újra hozzám Ethan - Köszönöm - néztem mélyen a szemébe.

- Most már itt vagyok, nincs semmi baj - fogta meg a remegő kezem.

- Ethan...

- Igen Jess?

- Fáj - suttogtam - nagyon.

- Mutasd! - kérte gyengéden, majd megfogta a jobb karom és felhúzta rajta a pulcsit.

A lökés hatására egy széknek estem, de ezt csak most vettem észre. Csak Liam-et és Ethan-t néztem. A seb kb 10 centi széles volt és vérzett.

- Jézusom Jess... - hitetlenkedett Ethan, majd letépte a fekete hosszú ujjújának az egyik ujját és a sebemre tekerte.

- Ethan, ne! - próbáltam leállítani, de nem hagyta magát.

- Jess nyugodj le, be kell kötözni - felelte, felállt és felém nyújtotta a kezét.

- De Ethan... - próbálkoztam - a pólód - pirultam el.

Most láttam először (félig meddig) póló nélkül Ethan-t. Bár már ölelkeztünk, elég hosszan, nem gondoltam, hogy ennyire izmos lenne. Széles izmos válla volt és a karját kiduzzadó erek díszítették.

- Jess, - döntötte meg a fejét - meddig fogsz még bámulni?

- MI?!

- Mindegy - nevetett fel - Inkább gyere! - húzott fel gyorsan.

- Rendben - eresztettem meg egy kis mosolyt.

- Menjünk Mary-hez, majd ő meg mondja mit tegyünk - nézett a szemembe, erre csak bólintottam - Minden oké?

- Nagyjából - szédültem meg.

- Jess, óvatosan - kapta el a derekam - Gyere menjünk.