Soha ne engedj el

Samantha

Végre eljött a nap, amikor meglátogatom az én legjobb barátnőmet. Mikor kiderült, hogy rákos nagyon megijedtem. Egy kis ideig meg is szakítottuk egymással a kapcsolatot, de tudtam, hogy ez egyikünknek sem jó.

Azóta minden második hétvégén meglátogatom, de persze folyamatosan tartjuk a kapcsolatot írásban, hívásban és, ha valami baj van akkor mindent eldobva jövök.

Ő számomra többet jelent bárkinél. Bár csak gimi eleje óta ismerjük egymást úgy érzem, mintha mindig is ismertem volna. Mintha ő lenne a lelkem másik fele. Különbözünk, de ez nagyon jól összekapcsol minket.

- Szia Jess - ugrándoztam be a szobájába vidáman.

- Hello - köszönt vissza bús komoran.

- Kit kell megverni?

- Samy - nevette el magát Jessica - Ezt most verd ki a fejedből.

- Nee már - "szomorodtam" el - Pedig most olyan verős kedvemben vagyok - püföltem a levegőbe.

- Te zakkant vagy - vigyorgott rám a legjobb barátnőm.

- De te is - mosolyogtam rá.

Sosem szeretem, ha valaki szomorú, de főleg azt utálom, ha a legjobb barátnőm szomorú. Az a legnagyobb baj, hogy ő legtöbbször az.

- Mi lenne ha felvidítanálak?

- Hajrá - felelte unottan.

- Amíg kimegyek és idehozom a cuccokat addig te szépen nézz Dr. Murphy-t, mert tudom, hogy attól mindig boldogabb leszel - bólintott - Mindjárt jövök, ne menj sehova - kacsintottam rá.

- Haha - forgatta meg a szemét.

Kirongyoltam a szobájából végig a folyosón, amikor egy srácnak ütköztem. Mivel nem akartam elesni bele kapaszkodtam a pólójába, hátha sikerül nem elesnem. Hát tévedtem. A nagy lendületem miatt a srác velem együtt elkezdett esni. A srác, bár nem tudom hogyan alám került és ő ért előbb földet, én pedig rá érkeztem.

- Áááh... - mordult fel a srác.

- Mhh - kezdtem el mozgolódni, hogy ne terheljek szegény srácra.

- Hello, szépség - nézett a szemembe az ismeretlen.

- Bocsi - mondtam nem törődve a becenévvel.

- Semmi baj, bármikor belém eshetsz, szépség - kacsintott rám.

- Álmodban - ütöttem meg óvatosan a mellkasát a srácnak.

Lassan elkezdtünk feltápászkodni. Mivel én voltam felül először legurultam róla és csak utána kezdtem feltápászkodni, sikertelenül. Megcsúszott a lábam és újra vissza estem, de most a srác ölébe zuhantam.

- Oh, szépség. Nem gondoltam volna, hogy ilyen gyorsan újra vágysz rám - mosolygott rám kacérosan, amire majdnem elhánytam magam.

- Idióta - mondtam és gyorsan felpattantam - Amúgy bocs az előbbiért, de most sietnem kell.

- Én nem sajnálom - vigyorgott rám az idegen, miközben ő is felállt - Amúgy Reece vagyok.

- Szia, de most mennem kell.

- Legalább a neved had tudjam meg - fogta meg a felkarom.

- Eressz el - ráztam le magamról a kezét - Samantha vagyok, de mint mondtam mennem kell - megfordultam és vissza se nézve elmentem a büfébe.

Mindent megvettem amire szükségem volt és visszasiettem Jessica szobájába. Mielőtt bementem volna beraktam a számba két ropit, mint agyarakat, a két gumicukor szemgolyót a a szemem elé tettem és felvettem a kesztyűmet, aminek az össze ujjára hosszú epre gumicukrot ragasztottam. A maradék csipszet és cukrot betömtem a pólóm alá és így rontottam be Jessica-hoz.

Jessica-ból kitört a nevetés és ennek nagyon örültem. Mindent felfaltunk és egész végig beszélgettünk. Főleg ilyen átlag dolgokról, de szóba jöttek a srácok is. Ethan-ről sokat dumáltunk, de mikor kérdezte nekem van-e valaki, vagy történt-e valami letagadtam. Tudom, hogy ő a legjobb barátnőm, de semmi sincs köztem azzal a Reece nevű sráccal főleg, hogy most ismertem meg és azt se tudom ki ő. És persze, ha szóba hoznám azonnal letámadni és minden félét bele képzelne Jess.